GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Bár őszintén, nem gondolom, hogy a szóban forgó üzleti kérdés bármilyen módon a miniszterelnök kompetenciájába tartozna (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Á! - Kutyából nem lesz szalonna!), és jó lenne, ha elválasztanák egymástól az ügyeket, de azért, ha már itt tartunk, képviselő úr, akkor mondanék egy-két megjegyzést.
Amit ön itt kérdésként feltesz sorozatban, komoly ámulatra ad okot, mert időnként az sem igaz, amit ön kérdez. Ez pedig azért nagy művészet! Egyébként tudhatná ön mindenre a választ, hiszen az önök kormánya, nyilván azért, mert mély szimpátiát érzett többek között irántam és családom iránt, '98 és 2002 között többször megvizsgáltatta a teljes alumíniumipari privatizációt. Nyilvánvalóan, ezek a vizsgálatok... - ha bármelyik olyan kérdés, amelyet ön most feltesz, ez alapos kérdés, bármilyen fajta gyanúra okot adó kérdés lenne, gondolom, hogy a szükséges lépéseket megtette volna. De hát hogy csak példákat mondjak önnek: ingatlant soha ott addig, amíg mi tulajdonosok voltunk, nem adtunk el; kettő: eszközöket mi ott nem adtunk el.
Mennyiért adtuk el? Öt-hat évvel később ugyanannyiért adtuk el, névértékben, mint amennyiért vettük. Azaz nemcsak hogy nem volt jó üzlet, hanem kifejezetten rossz üzlet volt. Gyanítom, hogy ezek után ön most föl fog állni, és azt fogja mondani, hogy követeli, hogy az állam fizessen még ennek a társaságnak. Mert akkor nagyon fennhangon állandóan érvelnek, ha úgy látják, hogy jó vásárt csinál a vevő. Ebben az ügyben kifejezetten rossz vásárt csinált a vevő, gondolom, hogy a tulajdonomban lévő cég védelme érdekében most utólagos kárpótlást fog majd javasolni. Ha ezt el tudja intézni, szívesen fogom venni, képviselő úr. (Derültség az MSZP soraiban.)
Egyébként pedig, ha bármilyen problémája van, azt javaslom, indíttasson vizsgálatot. Ne okosan megkonstruált kérdésekkel próbáljon meg alaptalan gyanút kelteni, mert illetlenség, képviselő úr.
Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)
