MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszteletre méltó az a törekvés, amely Keleti György elnök urat vezette, amikor ezt a modus vivendi ajánlatot és vészlehetőséget fölkínálta mindnyájunk számára, föltételezve azt, hogy az ellenzék nem hajlandó kétharmados alkotmánymódosításra és a honvédelmi törvény módosítására. Tehát, hogy valamilyen félmegoldás szülessen és lehetőség nyíljon, azért adta be ezt a javaslatot.
Én úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak a benyújtása elsietett volt. Egyáltalán nem vagyunk ott, hogy az ellenzék teljes mértékig felismerné, hogy milyen felelősséggel tartozik ebben a kérdésben. Boldogult Antall József annak idején nagyon helyesen fölismerte azt, hogy a kétharmados törvények nagy száma miatt nem lehet felelősen kormányozni, és a felelősségben részt vesznek azok az ellenzékiek, akikre a kétharmados potenciál, kétharmados lehetőség kiterjed.
(19.10)
Tehát ebben az esetben is arról van szó, hogy az ellenzéket nagyon komoly felelősség terheli abban, hogy a fiatalok élethelyzetét ne stabilizáljuk, ne biztosítsuk azt, hogy nyugodtan éljék az életüket, építsék a karrierjüket, alapítsanak családot és fejlesszék magukat, hanem évente 500 ezer fiatalembernek a feje fölött ott lóg Damoklész kardja, hogy vajon azt a 7-8 vagy tizenezer fiatalt közülük behívják. Úgy gondolom, hogy ez megengedhetetlen, az ország védelmi helyzete egyértelműen ezzel szemben szól. Az önkéntes, hivatásos hadsereg irányába kell elmozdulnunk, és erre meg kell tennünk az alkotmányos garanciákat. Egyrészt a polgárok számára biztosíték kell arra, hogy őket csak rendkívüli helyzetben, válsághelyzetben vagy háború esetén hívhassák be, másrészt az ország lakosságának és a parlamentnek biztosíték kell arra, hogy amennyiben valóban vészhelyzet áll fönn, amennyiben valóban védelmi szükségletté válik az, hogy minél több ember vegyen részt a katonai erőfeszítésekben, akkor legyen mód arra, hogy teljes mértékig átmeneti időre bizonyos korlátok között vissza lehessen állítani az általános hadkötelezettséget. Ezt kitűnően kimunkálta a Honvédelmi Minisztérium a két törvényjavaslatban. Tizenegy alkalommal gyűltünk össze tisztelt ellenzéki kollégáimmal együtt. A minisztérium igyekezett minden lehető észrevételt beépíteni, és valóban kicsiszoltunk egy olyan jó alkotmánymódosítást, és rendeztük a honvédelmi törvénynek egy sor problémáját, amely megalapozhatja a korszerű honvédelmet, ugyanakkor pedig biztosítja, hogy a fiatalemberek emberi jogai érvényesüljenek, az általános, egyenlő teherviselés elve érvényesüljön, és a fiatalemberek minden energiájukat azokra a területekre fordíthassák, amelyek a lehető legfontosabbak a számukra.
Úgy gondolom, hogy ezt a célt nem lehet feladni. Ha pedig az ellenzék nem hajlandó az ő részvételével is kialakított alkotmánymódosítást és a honvédelmi törvény átalakítását elfogadni, akkor neki kell vállalnia az ország lakossága és különösen a fiatalemberek, a családok előtt azt a felelősséget, hogy nem hajlandók az alkotmány módosításával garantálni azt, hogy békeidőben nincs sorkatonai szolgálat. Ezt kell tudatosítani az ország népével, hogy az, aki meghiúsítja ezt az alkotmánymódosítást, az egyértelműen szembemegy az ország népével, szembemegy a fiatalsággal, és érthetetlen módon nem engedi meg azt, hogy ez végre alkotmányban legyen rögzítve. Éppen ezért az az álláspontunk, hogy alkotmányban kell rögzíteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és arra kell rászorítani az ellenzéket, hogy vállalják fel ezt a kérdést és fogadják el, hiszen együtt dolgoztuk ki a módosításokat.
Köszönöm szépen.
