SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A 2002-es kormányváltáskor Medgyessy Péter a posta modernizációját, az ott dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését ígérte. Amint azt a láthatatlan szakvezetés által csereként pályára küldött miniszterelnök mondta: nem kell új kormányprogram, csak a hangsúlyok kerülnek máshová. Mivel az új hangsúlyokat megjelölő kék füzetkében nem olvasható ennek ellenkezője, joggal tekinthetjük máig érvényesnek a fenti ígéreteket.
Ami a modernizációt illeti, erre való hivatkozással hamarosan több mint 5 ezer munkavállaló elbocsátásáról szóló foglalkoztatáspolitikai megállapodás született. A valóság persze még ennél is fájdalmasabb: 3 ezerrel több dolgozót bocsátottak el a Magyar Postától, mint ami az erről szóló megállapodásban szerepel.
A 2004. év végéig megcélzott 37 500 helyett már most 34 300 főre apadt a cég létszáma. A modernizáció jegyében a kistelepüléseken végrehajtott, mobilposta-projektnek nevezett durva csonkolás - az erőlködő sikerpropaganda ellenére - felháborodást és elégedetlenséget szült valamennyi érintett körében.
A falvakban lassan már a körzeti orvosok látják el a kézbesítési feladatokat. Mára több mint 700 település követeli vissza a postahivatalát. E mozgalom élén a települések választott vezetői állnak, akik - ebben talán nem nagyon lehet vita közöttünk - meglehetősen jól ismerik az érintett településeken élők véleményét a postahivatalok megszüntetéséről. Miközben a postapalotában ülők örvendeznek, a kis falvakban élők úgy érzik: beindult a nagy radír, amely leradírozza őket a térképről. A szándékok szerint a modernizáció jegyében létrehozott új logisztikai központtal a valóságban a “logisztikai rendszer” szépen hangzó névre keresztelt káoszt vezette be a posta vezetése.
Tisztelt Miniszter Úr! A Szabó Pál vezette vezérigazgatóság úgy fog bevonulni a Magyar Posta történetébe, mint aki napról napra szívós küzdelmet vív a cég tönkretételéért, és nem képes annak hosszú távú jövedelmezőségét biztosítani. Szabó Pálnak, a fraternizáló, képviselőknek egész oldalas újsághirdetésben üzengető vezérigazgatónak a Magyar Hírlapban közzétett vélekedése szerint a társaság még nem érett a magánosításra. Hogy pontosan mit is jelent ez a szocialista-szabad demokrata szóhasználat szerint, azt nem tudhatjuk, de mindenkinek, aki ezt a tragikomédiát szemléli vagy elszenvedi, az az egyre határozottabb benyomása, hogy a postavezetés küldetése: a posta szétverése, demoralizálása.
Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön ezzel nem ért egyet, mit tesz ellene? Vajon mennyi, és milyen értéket és hány személyes egzisztenciát kell maga alá temetnie a romoknak, hogy végre cselekedjen? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
