BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi Alföldön a homokhátság, ezen belül a közép-homokhátsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térség, melyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben. Az 1970-es évek elején megalakult Kiskunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű terület védelem alá helyezését érte el ebben a térségben.
A területhasználatban más változások is történtek. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek. Ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás és természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúlyozott, elsősorban a kárelhárításra koncentráló fejlesztése, másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt. A program célja a vázolt konfliktusok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása.
A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a hely természetes vízkészletei megtartásának lehetőségei, javítja a talaj vízháztartását. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek.
A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területnek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza-közi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy 5 ezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lehessen ellátni.
A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében a Duna-Tisza-közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás, Szabadszállás, Kerekegyháza, Jakabszállás, Orgovány, Csengőd által határolt részen. Lehetséges második üteme Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségét érintené. Ezek évszázadokon keresztül kialakult természetes víztározók, itt, azt hiszem, nem kell mesterségesen újabb víztározókat építeni, csupán a meglévőket kellene már vízzel feltölteni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az említett térségnek rendkívül nagy szüksége lenne e program megvalósítására, hiszen ott számunkra már létkérdés. És amit sajnálok a fölszólalásban, hogy a kormány részéről újabb megfutamodás tapasztalható, nemhogy válaszolnának a fölvetésre, hanem délután 3 órakor a kormány részéről nincs az Országgyűlésben senki.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
