JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit szokatlan módon egy ilyen pillanatban két személynek hadd köszönjem meg a személyes aktivitását és részvételét. Mindenekelőtt Fónagy János képviselő úrnak, aki dacolva képviselőtársai érdektelenségével, megjelent ezen a vitán, és ha máshogy nem, akkor személyes jelenlétével mutatta azt, hogy nem veszett el minden remény. Bár ha az arányokat figyelembe veszem, akkor ez a remény nagyon kicsi a megegyezésre.
A másik, amit itt köszönetként meg kell fogalmaznom, az Keleti György elnök úrnak szól, hiszen bölcs, előrelátó módon pontosan föltérképezte azt, amivel én naiv módon nem számoltam, hogy tudniillik önöknek halvány szándékuk sincs arra, hogy jogszabályban rögzített feltételek mellett korrekt rendezéssel a sorkatonai szolgálati kötelezettséget megszüntessük. Ő megkereste azt az egészen kicsi kaput, amely egy parlamenti határozat formájában a kormányt arra inspirálja majd, hogy jó irányba megy és mehet; de azért, kedves képviselőtársaim, ez még nem feltétlenül az igazi és egyetlen megoldás. Az igazi és egyetlen a megoldás a tegnapi szavazás lett volna, de azon most már kár keseregni. Viszont mi az, ami nincsen szabályozva, és mi az, ami az elkövetkezendő időszakban, függetlenül bármilyen alkotmányos próbálkozástól, hiátusként megmarad a szabályozásban?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Holnap, holnapután és azt követően is minden egyes fiatal sorozásra történő felhívásra kap majd papirost. Azt fogjuk vele közölni, hogy jelenjen meg annál az intézménynél, amelyet kénytelenek vagyunk több milliárd forintért fenntartani az elkövetkezendő időszakban, és most hadkiegészítő parancsnokságok néven szerepel, hogy tudniillik bejelentse anyja nevét, lakcímét, egyéb személyes adatait, majd azt követően megvizsgáltatjuk a fiatalembert, hiszen nagyon-nagyon fontos, hogy egy leendő sorkatonai szolgálati kötelezettség előtt pontosan feltérképezzük az ő egészségi állapotát.
Teljesen természetesen, miután megvizsgáltuk, be fogjuk őt kategorizálni, és azt fogjuk mondani, hogy ő nagyon alkalmas, kevéssé alkalmas vagy a legkevésbé sem alkalmas sorkatonai szolgálati kötelezettségre, ezért ki fogunk tölteni 40 különböző papírt, aminek az előállítási költsége nem csekély. Majd ezt követően kartotékolva nyilvántartásba vesszük ezt a fiatalembert, és közöljük vele, hogy ha bármilyen állapotában változás történik - a betegségtől kezdődően a családi állapoton át az iskolai végzettségig és az elköltözésig -, akkor illő tisztelettel fáradjon be hozzánk; amennyiben nem, akkor a törvény arra kötelez bennünket, hogy őt megbüntessük. És ha nem tesz eleget majd annak, hogy a lakcímváltozását bejelentse, akkor mi kénytelenek leszünk őt a jelenlegi törvényi szabályozás szerint megbüntetni, majd ezt követően közöljük vele, hogy persze ez az egész csak színjáték volt, a Fidesz nem akarta megváltoztatni ezt a rendszert, mert egyébként bevonulnod nem kell.
(12.30)
Nos, ezt a fajta változatot fogadták el önök, tisztelt hölgyeim és uraim, aminek a következményével nyilvánvalóan számolni kell. Nem egyszerűen politikai értelemben, nem egyszerűen úgy, hogy azt mondjuk, hogy nem szavazták meg, hanem önöknek majd választ kell adni azoknak is, akik azt kérdezik: de hiszen a parlamentben egymás után 36-szor mondtátok el, hogy támogatjátok. Mit is támogattok? Hogyan is támogatjátok?
Az imént nagy örömmel hallottam MDF-es képviselőtársamtól azt a megközelítést, amely arról szól, hogy egy hegycsúcsra többféle úton és módon el lehet jutni. Kedves Karsai képviselő úr, de ha a serpák fele közben meghal, akkor nem feltétlenül választottuk a legjobb utat. Márpedig az, amit önök választottak, költséges, drága, elfogadhatatlan, indokolatlanul macerálja a fiatalokat, és egyébként semmiféleképpen nem szolgálja az ország biztonságát, valamennyiünk érdekét.
Éppen ezért én arra szeretném önöket kérni, hogy legyenek kedvesek átgondolni azt a tűrhetetlen, tarthatatlan magatartást, amely felesel minden retorikai fogással, és amely szembemegy a törvényi módosításokkal. Van még esély, lehetőség arra, bár egyre kevesebb, hogy ezen változtassanak.
Szokták mondani, hogy a politikában, az emberi viszonyokban, de még a jogban is a ráutaló magatartás azért sok mindent elárul. A ráutaló magatartás ebben a vitában, a ráutaló magatartás a tegnapi szavazásban és az elmúlt időszakban egyértelműen jelezte, hogy önök mit akartak. És ennek a következménye, hogy egy nemzeti intézmény - amelyre valóban nincsen szükség, hiszen önök is azt mondják, hogy nincsen szükség - utolsó elbúcsúztatása momentumából a köztársasági elnök úr mára kiszállt. Tegnap még úgy volt, hogy ő maga is részt vesz az ünnepségeken. Ma már nincs úgy, hogy a köztársaság elnöke részt vesz azon az ünnepségen, amelyről ő maga korábban fontosnak tartotta, hogy részt vegyen rajta.
El kellene gondolkodniuk azon, hogy a társadalomban leginkább támogatott politikai kérdés kapcsán hogyan és miként alakítják a viszonyukat. El kellene gondolkodniuk azon, hogy lehet-e több pénzt igényelni erre, arra, amarra, közben más állami szerveket pedig hihetetlen költekezésre kényszeríteni felesleges, érdektelen célokért. Ha ezekre a döntésekre megkapják a választ, akkor azt remélem, hogy nemcsak Keleti elnök úr javaslatát és a honvédelmi bizottság módosító javaslatát, hanem a későbbiekben talán kialakuló valamiféle konszenzust is támogatni tudják, és segíteni szeretnék.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
