DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy jó másfél órával ezelőtt hallhattuk az Állami Számvevőszék elnökének véleményét, és akinek volt ideje rá, el is olvashatta az írásbeli véleményt. Az Állami Számvevőszék itt elhangzott és írásba foglalt véleményei olyan megállapításokat tartalmaznak erről a költségvetésről, amelyeket soha, de soha korábban nem olvashattunk.
Soha korábban nem fordult elő a magyar parlament történetében, hogy a törvényi határidőt követően nyújtotta volna be a kormány a költségvetést. Ezt önök most megtették. Olyan mondatokat sem olvashattunk az Állami Számvevőszék véleményében, hogy a hosszú távú elkötelezettséget jelentő döntések, az úgynevezett PPP-projektek az ország adósságpozícióját veszélyeztetik, nagy kockázatot jelentenek a jövőre nézve. Most azt hallhattuk Kovács Árpád elnök úr kiegészítésében, hogy a Pénzügyminisztérium semmiféle háttérszámítást nem végzett (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Minek?), amivel egyébként bizonyíthatta volna, hogy az általa kitalált konstrukció előnyösebb az adófizetők számára vagy sem. Azt is olvashattuk az Állami Számvevőszék véleményében, hogy a költségvetési törvényjavaslat bevételi főösszege 53 százalékának, tehát több mint felének a teljesíthetősége közepes, illetve magas kockázatot jelent. Ilyen mondat állami számvevőszéki jelentésben még soha nem szerepelt.
Mit is jelent ez, tisztelt Országgyűlés? Ez azt jelenti, hogy a bevételek felültervezettek, a kiadások pedig alultervezettek. Azaz kevesebb bevétele lesz az államnak, mint amit a 2005-ös költségvetésben tervez, és több lesz a kiadása; azaz jó esély van rá - mondhatnám azt is, hogy borítékolható -, hogy a 2004-es idei költségvetéshez hasonlóan, a 2005-ös költségvetés is egy hét alatt meg fog bukni.
Draskovics Tibor expozéjában..., hát, sokszorosan nem mondott igazat. Az embernek az volt a benyomása, amikor hallgatta az ő beszédét, hogy akik a pénzügyminiszteri expozét írták, azoknak még csak véletlenül sem volt a kezében a 2005-ös költségvetés tervezete. Hadd mondjak néhány példát erre!
Draskovics Tibor pénzügyminiszter úr azt állította, hogy a vállalkozói adók csökkennek jövőre. Ehhez képest mi a valóság? 100 milliárd forinttal nőnek a vállalkozók adóterhei, tisztelt Országgyűlés! Maga az iparkamara is kiszámolta ezt a tételt. Hiába csóválják a fejüket, ez a valóság.
Azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy az Európai Uniótól 300 milliárd forintot kapunk, Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony pedig ezt a pénzt lelkesen már el is osztotta a családoknak. (Lendvai Ildikó közbeszólása.) De nem mondta azt, sem a pénzügyminiszter úr, sem a frakcióvezető asszony, hogy ugyan kapunk 300 milliárd forintot az Európai Uniótól, de 210 milliárd forintot viszont be kell fizetnünk. Azt sem mondta egyébként, hogy a 300 milliárd forintot sem kapjuk meg, mert ennek a nagy részét pályázati úton tudjuk csak megszerezni, nem alanyi jogon jár. Azt sem mondta a pénzügyminiszter úr, hogy még nem volt az Európai Unió történetében olyan ország, amelyik egyébként a 100 százalékát megszerezte volna a pályázati pénzeknek. Magyarország sem lesz ez, azt hiszem, ezt megint csak nyugodtan borítékolhatjuk. (Kiss Péter: Nem szeretnéd?) És arról is mélyen hallgatott a pénzügyminiszter úr, hogy eddig 12 ezer pályázat érkezett be a Gazdasági Minisztériumba, és ebből szeptember 15-éig összesen hetet bíráltak el kedvezően. Tizenkétezerből hetet.
Azt is megtudhattuk pénzügyminiszter úrtól, hogy az államadósság vonatkozásában fordulat következik be a következő esztendőben. Csökkenteni akarják az államadósságot. Igaz, eddig is ezt mondták, mégis minden esztendőben nőtt az államadósság. Miért nem mondta azt a pénzügyminiszter úr, hogy 53,4 százaléka volt a nemzeti jövedelemnek az államadósság 2002-ben, amikor a kormányt átvették, és most közel jár a 60 százalékhoz? Miért nem mondta azt itt, az expozéban, hogy hova is akarnak eljutni 2005 végére? Hogy oda akarnak eljutni 2005 végére, pontosabban attól nagyon-nagyon messze lesznek, ahol a polgári kormány már 2002-ben tartott. Lényegesen magasabb az államadósság! Miért nem adta magyarázatát a pénzügyminiszter úr annak, hogy az államadósság miért növekedett soha nem látott mértékben az elmúlt két esztendőben? És miért nem válaszolt az embereket foglalkoztató azon kérdésre, hogy hova lett ez a temérdek pénz? Hol a lé? - hogy stílusosan, Kuncze Gábor stílusában kérdezzük meg. (Kuncze Gábor: Parancsolj, kérlek! - Derültség.)
Draskovics Tibor azt is mondta, hogy saját autópályáinkat majd lízingelhetjük. Nem tudom, hogy figyelt-e Draskovics Tibor az Állami Számvevőszék elnökére. Talán még nem késő megfontolni az itt elhangzott szavakat.
Azt is mondta Draskovics Tibor az imént, hogy meg fogjuk fizetni ennek a szolgáltatásnak az árát. Most pedig Gyurcsány Ferenc stílusában válaszolhatunk erre: mi az hogy, nagyon is! Harminc százalékkal kerül majd többe így az autópálya-építés a magyar adófizetőknek, tehát amiért 100 milliárdot kellene fizetnünk, azért ebben a konstrukcióban 130 milliárdot fogunk fizetni, tisztelt Országgyűlés. Ezt tekintik önök nagy sikernek. (Göndör István: Húsz év alatt!) De örüljünk, mert elhangzott a miniszteri expozéban egy jó hír is, a jó hír így szólt, hogy a kormány nem kívánja privatizálni a postát és a Szerencsejáték Rt.-t. Örüljünk, hogy a kormány, látva a lakosság tiltakozását, korábbi szándékától elállt, meghátrált. (Derültség az MSZP soraiban.)
Tisztelt Országgyűlés! Nincs itt már a pénzügyminiszter úr, nincs itt a miniszterelnök úr, pedig egy kis barkochbával szerettem volna kezdeni, kérdéseket szerettem volna nekik feltenni, de talán a jelen lévő államtitkár úr is tud majd ezekre válaszolni. (Kiss Péter: Van egy nemzetközi program!) Két idézet következik. “A régióban növekedés egyedül Lengyelországban, Szlovéniában és Magyarországon várható. A többi állam gazdasága jobb esetben stagnál, rosszabb esetben pedig jelentős mértékben zsugorodik.” A jelentés - ezt egyébként egy bécsi kutatóintézet készítette - kivételként Magyarországot emlegeti, ahol az elmúlt években 5,1 százalékos, az idén 3,7 százalékos, jövőre pedig 4 százalékos növekedésre számítanak. Mit gondol, államtitkár úr, mikor született ez az idézet, ez az elemzés mikor készült, melyik időszakban? Ha egy kicsit még gondolkodik, akkor nézzük a másik idézetet! Ez az Economistból származik. “Az újonnan csatlakozott nyolc kelet-közép-európai ország közül Magyarország bruttó hazai összterméke nőtt a legalacsonyabb ütemben. Az év második negyedében már valamennyi ország megelőzte a magyar növekedés ütemét. Magyarország csak a háborús övezetnek számító Izraelt, Dél-Afrikát, Mexikót és Perut előzi meg.” Nos, akkor válaszoljunk a találós kérdésre! Az első idézet 1999-ből származik, a második pedig 2004 októberéből. 2004 októberében - hiába ingatja az ujját az államtitkár úr - ezt írta az Economist.
No, most akkor hadd tegyek fel még néhány kérdést. Mit gondol, a gazdasági versenyképesség vonatkozásában mikor voltunk a 34. helyen? 2002-ben, a polgári kormány utolsó évében. És most hol tartunk? Nyolc hellyel hátrébb, államtitkár úr. Ugyanaz a kutatóintézet, egy svájci kutatóintézet írta ezt.
(12.20)
Nézzünk egy másik mutatót! Mikor tartottunk a 28. helyen az üzleti versenyképesség vonatkozásában? 2002-ben, szintén a polgári kormány utolsó évében. És most hol tartunk? Tíz hellyel hátrébb - áll a Világgazdasági Fórum elemzésében. Mind a két elemzést, az elsőt és a másodikat is ugyanaz a cég készítette. Nos, ennyit az önök gazdasági teljesítményéről!
Amikor az ember fellapozza ezt a költségvetést, és próbálja értékelni az ott leírtakat, akkor nem nagyon tud más következtetésre jutni, ha korrektül nézi a számokat és a benne foglaltakat, hogy bizony, a Gyurcsány-kormány elszalasztotta az utolsó esélyt is arra, hogy választási ígéreteit teljesítse. Vagy másként fogalmazva: a Medgyessy-lufi után kipukkadt a Gyurcsány-lufi is.
Több pénzt az embereknek! - hirdették önök a választási kampányukban. Ehhez képest mi valósult meg az elmúlt két évben? Több pénzt az emberektől! Adócsökkentést ígértek. A valóság ezzel szemben más. Az elmúlt két év az adóemelések éve volt, huszonkétszer emeltek adókat az elmúlt két esztendőben. Vesztesei voltak az elmúlt két esztendőnek a bérből és fizetésből élők, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a vállalkozók.
Az idén önök három új adót vezettek be. De a kormány legalább következetes, mert jövőre ismét három új adót akar bevezetni: telefonadó, bérletadó és vállalkozói járulék - most így hívják ezeket.
Sokat beszéltek, beszélnek önök az igazságosságról. Azt mondják, hogy a leginkább rászorultakat kívánják segíteni. A leginkább rászorultakat, akik nyilván a legkevesebbet keresik Magyarországon. Több mint másfél millió ember van Magyarországon, aki a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, nem haladja meg a jövedelme az évi 800 ezer forintot. Az ő számukra önök támogatást ígértek. Ehhez képest ezeknek az embereknek - több mint másfél millió emberről van szó - az adókedvezményei nem nőnek, az adója nem csökken, ugyanúgy 18 százalékos adót fizetnek jövőre is, mint az idei esztendőben, és a reálkeresetük a következő esztendőben is stagnálni fog, miközben az idén egyébként pedig csökkent.
Mitől lesz jobb ennek a másfél millió embernek 2005-ben, mint volt az idén? Ne feledjük, minden harmadik munkavállalóról van szó!
No, és itt szóljunk néhány szót a kisebbik koalíciós pártról, politikai súlyának megfelelően három mondatot szánjunk egyébként az ő következetes adópolitikájának is. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.) Mit is mondott az SZDSZ szakértője a Kossuth rádió választási vitaműsorában 2002. április 10-én? Figyeljen, frakcióvezető úr! “Most az átlagbér 40 százalékon adózik. Ehelyett 18 százalékon fog mindenki adózni, kivéve a leggazdagabbakat.”
Mit mondott ön 2004. április 27-én? “Mostantól kezdve semmilyen új adónemet és semmilyen adóemelést nem szavazunk meg. Ehhez tartjuk magunkat.” Ez az európai parlamenti választási kampányban hangzott el a Klubrádió Kontra című műsorában 2004. április 27-én.
Csak emlékeztetném önt arra, hogy eddig 22 adóemelést támogattak; tartok tőle, hogy a jövő heti keddi szavazáson az újabb adóemeléseket is támogatni fogják. Most már csak az a kérdés, hogy tartja-e magát a fél évvel korábbi mondataihoz. Ne feledje: kedden szavazás az adótörvényekről, három új adó és számos adó- és illetékemelés. Kíváncsian várjuk az ön és frakciója szavazatát ezekben a kérdésekben.
Több pénzt az embereknek! - hirdették önök, és tulajdonképpen a mai frakcióvezetői felszólalásból is és pénzügyminiszteri expozéból is az derült ki, hogy bizony-bizony, az embereknek több pénzük lett. Ehhez képest meglepődve olvashattuk a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentését a reálkeresetek alakulásáról, ami azt mutatta, hogy 1996 óta, tehát nyolc év óta először az idén a reálkeresetek csökkentek. Volt olyan újság, egészen pontosan a Figyelő, amelyik ezt le is rajzolta. (Felmutat egy diagramot.) Nem tudom, látják-e. (Taps a Fidesz soraiban. - Göndör István: Ezzel nyert a Fidesz!) Ennek a teteje 2002, és ahogy szokták mondani népiesen, mint a vízesés (Derültség a Fidesz soraiban.), úgy jön le a reálkereset, és ez a vonal a nulla; itt látják, hogy a végén már a nullavonal alatt van, tehát mínuszban van a reálkereset, azaz csökkent az idei esztendőben. Mondja ezt az a Központi Statisztikai Hivatal, amelynek a korábbi vezetőjét önök egyébként törvénytelenül - a Munkaügyi Bíróság mondta ezt ki - mozdították el. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)
Az önök eddigi hozzászólásai, megnyilatkozásai, melldöngető nyilatkozatai egy régi viccet juttatnak eszembe, amikor fórumot tartanak a szocialisták, és szocialista elvtárs a következő bejelentést teszi a fórumon. “Elvtársak, jövőre jobban fogunk élni!” Egy hang a tömegből: - Az elvtársak igen, de velünk mi lesz? (Derültség a Fidesz soraiban. - Arató Gergely: Te voltál a szónok!)
Nos, tisztelt Országgyűlés! A politikai vitanapon, egy héttel ezelőtt Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy érdemes inkább az egész költségvetést, az államháztartás alakulását az emberek szempontjából nézni. Ne vesszünk el a makroszámokban, hanem nézzük meg, hogy hogyan érinti ez az embereket. Dorkota Lili példáján próbálta bemutatni, hogy hogyan is alakult az emberek élete az elmúlt két esztendőben. Azt gondolom, hogy ezt tekinthetjük akár egy hagyományteremtő kísérletnek is, folytassuk akkor ezt a gondolatsort, hogy Dorkota Liliék hogyan fognak élni 2005-ben.
Ebben a példában Dorkota Lili általános iskolás, van egy testvére. Általános iskolás, és Lili szülei egyaránt csodálkoznak, hogy vajon miért nem lett ingyenes a tankönyv, vajon miért nem lett ingyenes az étkezés, pedig a szocialisták 2002-ben ezt ígérték.
Lilinek van egy bátyja is, a példában is ez szerepelt, aki már középiskolás. Nem a szülővárosában tanul, hanem eljár onnan, ingázik. Képzeljék el, az egyik nap kipróbálta azt, hogy megvalósítja a gyakorlatban a szocialisták választási ígéretét, miszerint ingyenes lesz az utazás. Tudják, mi lett ennek a vége? Egy atyai nyakleves. Ugyanis elkapta az ellenőr, jól megbüntette, a fiú hazament, kapott egy pofont a papájától, merthogy komolyan vette a szocialisták választási ígéretét. (Taps, derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Ó, de szellemes volt!)
Szívesen menne kollégiumba egyébként ez a fiú, csak hát abból a tízezer kollégiumi helyből, amit önök megígértek, egyetlenegy sem épült még meg (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem is fog!) az idei esztendő végéig. De újra bizakodnak, hogy 2005 hátha tényleg a felemelkedés éve lesz.
Ha megnéznék a költségvetést, akkor azt látnák benne, hogy 2005-ben sem lesz mindenkinek ingyenes a tankönyv, 2005-ben sem lesz mindenkinek ingyenes az étkezés, és 2005-ben sem lesz senkinek sem ingyenes az utazás. (Göndör István: És a kenyeret se ingyen adják!) Állami forrásból nem épül egyetlenegy kollégiumi szoba sem, 2005-ben sem, viszont 2005. január 1-jétől 600 önkormányzati és valamennyi - figyeljenek! -, valamennyi egyház által fenntartott óvodában és iskolában csökken a gyermekek után járó normatíva. 2005-től a pedagógusok pedig a következő bértábla alapján kapják a keresetüket. (Felmutatja a bértáblát. - Derültség.) Látnak rajta számokat? Nem, mert nincs rajta. Önök így nyújtották be a költségvetést. Ez az önök ígérete a pedagógusoknak, hogy ennyivel fog emelkedni a fizetésük, és ennyi lesz a bérük 2005-ben. Ez szerepel a 2005-ös költségvetés tervezetében. (Kiss Péter: Ez nyilván így lesz!)
Tudják, Lilinek van húsz osztálytársa, és ezek közül öt kisgyerek allergiás betegségben szenved. Sajnálja Lili a szegény kis osztálytársait, mert köhögnek, prüszkölnek, könnyezik a szemük, állandóan törölgetni kell az orrukat. Lili emlékszik még rá, hogy két évvel ezelőtt az egyik osztálytársának az édesanyja megállította őket az utcán, és lelkendezve mesélte, hogy végre megszabadulnak a gyermekeket kínzó szénanáthától, mert a szocialisták azt ígérték, hogy a parlagfű háromnegyedét ki fogják irtani a ciklus végére. Már csak két-három kellemetlen év van hátra, és aztán minden jó lesz, újra szabadon lélegezhetünk - mondta az édesanya. Azok után, hogy a 2005-ös költségvetésben sincs a parlagfűirtásnak költségvetési forrása. (Keller László: Vagy te nem olvastad!) Önök, amikor majd a választókerületükben végigmennek az utcán (Dr. Faragó Péter: Nem ugyanazt olvassuk!) - nincs meg a megfelelő forrás rá -, szembe tudnak nézni ezzel az édesanyával? Szembe tudnak nézni 2,5 millió emberrel? 2,5 millió emberrel, aki szenved a szénanáthától, és akinek azt ígérték, hogy egynegyedére csökkentik a ciklus végére a parlagfűvel fertőzött területek számát? (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)
(12.30)
Liliéknek szomszédaik is vannak természetesen. Az egyik szomszédja a múltkor egy újságot tartott a kezében. Pont az előző napi parlamenti tudósítás volt a címlapon, és öles betűkkel lehetett olvasni, hogy munkahely, munkahely, munkahely. Éppen Gyurcsány Ferenc produkciójáról, színpadi produkciójáról számoltak be a lapok aznap. Tudják, Liliék szomszédja egy kicsit elszomorodott ezen, mert 2002-ben, egészen pontosan 2002 decemberéig dolgozott az IBM-nél Székesfehérváron, és 3700 társával együtt akkor elbocsátották. Ráadásul, ennek a szomszédnak van egy hobbija, ultizni szokott. Van két másik kártyapartnere, csak az a probléma, hogy az egyik partnerét az Ikarus Busztól, a másikat pedig az Arév Holdingtól bocsátották el 2003 augusztusában. Mondjuk így, hogy jó hír a rossz hírben, hogy ma is nyugodtan kártyázhatnak, mert azóta sincs állásuk.
Figyelmükbe ajánlanám a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatait. Ez a következőt mutatja: május-júliusban a munkanélküliek száma Magyarországon 244 ezer volt, július-szeptemberben pedig 255 ezer. No, akkor számoljunk, mondhatnám Gyurcsány Ferenc stílusában. Most nőtt vagy csökkent a munkanélküliség a KSH szerint? Három hónap alatt 11 ezer fővel nőtt a munkanélküliség Magyarországon! Erre nem volt példa az elmúlt hat esztendőben, tisztelt hölgyeim és uraim! Arra pedig már ne is kérdezzünk rá, hogyan is lesz majd a ciklus végére négyszázezer új munkahely. Sehogy! Úgy, ahogy eddig: sehogy!
Lili szülei még emlékeznek arra, 2002-ben azt ígérték nekik a szocialisták, hogy a családtámogatási rendszert bővíteni fogják. Az idő rövidsége miatt ennek csak egy elemét vegyük górcső alá, és nézzük meg, hogyan is alakul, alakult a gyerekek utáni adókedvezmény az elmúlt három esztendőben. Hiszen az ígéret úgy szólt, hogy megőrizzük az elmúlt évek családtámogatási rendszerének eredményeit - így szólt az önök ígérete. De például Liliék ketten vannak, az adókedvezmény évi 96 ezer forint. Ez a kedvezmény három éve változatlan. Jövőre sem emelkedik egyébként, jövőre sem emelik a kedvezmény mértékét. Három év alatt 20 százalékot veszített értékéből ez a kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy Liliék 19 200 forinttal kapnak kevesebbet a szocialista kormány áldásos tevékenységének következtében, mint amennyit egyébként nekik ígértek 2002-ben.
De van, aki rosszabbul járt. Liliék szomszédságában ugyanis egy háromgyermekes család lakik. A harmadik gyermeket ráadásul a polgári kormány családtámogatási rendszerének köszönhetően merték vállalni. (Kuncze Gábor: Azt hittem, szeretik a gyerekeket!) Az ő adókedvezményük évi 360 ezer forint, a veszteség pedig, amit önök okoznak nekik, az 72 ezer forint évente. Évente 72 ezer forint! Még szerencse, hogy a Gyurcsány-kormány családbarát! Képzeljék el, mi lenne, ha nem lenne az!
Liliék nagybátyjáék egy kis faluban építkeznek. Építkeznek, és mostanában gyakran emlegetik a szocialisták felmenőit. Nem értik ugyanis, miért csökkentették a felvehető hitelt, miért rontották a kamatfeltételeket, miért kell most nagyobb havi törlesztést fizetni, mint korábban, és miért nyirbálták meg az adókedvezményt, és miért vettek ki ezáltal a zsebükből 120 ezer forintot.
Az imént is hallhattuk az otthonteremtésről hozsannázni a frakcióvezető asszonyt. Szeretném a figyelmébe ajánlani a Figyelőnek egy héttel ezelőtt megjelent cikkét. Hadd olvassak fel ebből néhány részletet, mert ez néhány korábbi közkeletű, legalábbis önök által gyakran terjesztett hazugságra is egyértelmű és világos választ ad.
Egy kutatást készítettek a Gazdaságkutató Részvénytársaság munkatársai, és a következő megállapításra jutottak. A gazdagságpártiság téveszméje - írja ez a tanulmány - nem bizonyult megalapozottnak, amit a szocialisták gyakorta vágnak a feltételrendszert kiagyaló fideszes politikusok fejéhez. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: 30 millió!) A kutatás egyértelműen cáfolja, hogy zömében a vagyonosabb réteg képviselői éltek e kölcsön lehetőségével. A hitelek összege sem éppen arról árulkodik, hogy jellemzően a gazdagok további gyarapodását szolgálta volna az állami támogatás, az átlagos kölcsön értéke ugyanis mindössze 3,6 millió forint volt. A nyerészkedés céljából tömegesen felvett hitelekről keringő hírek sem tűnnek megalapozottnak - áll a kutatás jelentésében -, és a végén az összegzés: állami támogatás nélkül a lakásberuházások jelentős része nem valósult volna meg. Tehát a polgári kormány otthonteremtési támogatási rendszere nélkül 270 ezer család vagy legalábbis annak nagy része nem jutott volna új otthonhoz.
Most már csak az a kérdés, hogy azon túlmenően, hogy a szocialisták becsapták a választóikat, miért hazudnak nekik még ráadásul, tetézve a korábbi hibájukat. Kerestük, tisztelt Országgyűlés, kerestük, hogy az otthonteremtési támogatások bővítésének forrásai megtalálhatók-e a 2005-ös költségvetésben, de nem találtuk. Kerestük a 25 ezer bérlakás megépítésének forrásait a 2005-ös költségvetésben, de bizony ezt sem találtuk.
Lili nagymamája nyugdíjas. Nyugdíj dolgában szerintem érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Lili nagymamája is megpróbálta ezt tenni, leült kiszámolni, hogy az a rendszer lenne-e számára kedvezőbb, amit a polgári kormány alkalmazott, vagy a mostani rendszer, amit önök alkalmaznak. Emlékezzünk csak vissza, mi is történt a polgári kormány utolsó két évében! A nyugdíjasok 3 százalékos többletemelést kaptak mind a két esztendőben a törvényben előírt mértékhez képest; 3 százalékkal többet kaptak, mint amit a törvény előírt.
A szocialisták ezt eltörölték, 2002 májusában megszüntették. Ehelyett azt mondták, hogy lesz majd 53. meg 54. heti nyugdíj. (Göndör István: És van!) Most föl kell tennünk azt a kérdést… Tudom, hogy van, nem kell bizonygatni, van, persze, megcsinálták, most már csak az a kérdés, hogy az 53-54. heti nyugdíjjal jobban járt-e a nagymama, mintha egyébként önök azt a rendszert folytatták volna, amit a polgári kormány meghonosított. (Göndör István: Igen!) Számoljunk! No, számoljunk, számoljunk, kedves képviselő úr! Tudja mennyi volt 2003-ban az átlagnyugdíj? 50 428 forint. Lassan mondom, hogy fel tudja írni (Lendvai Ildikó: Még egyszer!): 50 428. Az 53. heti nyugdíj ez alapján, ezt könnyű kiszámolni, 12 607 forint volt. Tehát ennyit adott az önök kormánya. No most, ha 3 százalékot kapott volna ugyanerre az átlagnyugdíjra a nagymama, akkor nem 12 607 forintot, hanem 18 154 forintot kellett volna kapnia, ami azt jelenti, hogy több mint öt és fél ezer forinttal kapott volna többet a példában szereplő nagymama, mint amennyit önök egyébként adtak neki. (Dr. Vojnik Mária: Nem jól számol!)
Számol tovább a nagymama, és azt gondolja, hátha 2004-ben már jobban járt. No, 2004-ben az átlagnyugdíj 55 ezer forint volt - Kökény Mihálytól származik ez az információ. Ennek a kétheti nyugdíja 27 500 forint, ezt könnyű kiszámolni. Miután a 3 százalékos nyugdíjemelés - ellentétben a 53. és 54. heti nyugdíjjal - beépült a nyugdíjalapba, itt már eleve az átlagnyugdíj nem 55 ezer, hanem 56 ezer forint lett volna, és ha ennek számolom a 3 százalékos pluszemelését, akkor azt láthatjuk, hogy miközben önök 27 500 forintot adtak, ha a polgári kormány által meghonosított rendszert vitték volna tovább, akkor 33 272 forintot kellett volna egyébként a nyugdíjas nagymamának kapnia, azaz közel 6 ezer forinttal kellett volna többet kapnia ennek a nagymamának, mint amit egyébként önök adtak neki. (Közbeszólások, zaj.) Az, hogy egyébként a több kevesebbnek, a kevesebb pedig többnek látszik, az nem nagyon magyarázható mással, mint a szokásos baloldali médiafölénnyel. (Közbeszólások.)
Képviselő Úr! Ne hőbörögjön, a számok makacs dolgok, odaadom majd egyébként ezt a számítást, nagyon egyszerű százalékszámítás, az általános iskola 4. osztályában ezt már megtanulhatta (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ezért nem sikerült neked!), és onnantól szerintem csak egy egyszerű összeadásról és kivonásról van szó, úgyhogy semmi probléma nincs. (Folyamatos közbeszólások. - Az elnök csenget.) De nemcsak hogy rosszul jártak a nyugdíjasok ezzel a nagy propagandával beharangozott intézkedéssorozattal, ami miatt önök egyébként azóta is döngetik a mellüket, nemcsak ez a probléma, hanem az a probléma, hogy a 2004-es esztendőben, az idei esztendőben a víz, villany, gáz, gyógyszer, távfűtési díjak emelése következtében önök egyhavi nyugdíjat vettek ki a nyugdíjasok zsebéből. És a rossz hír, sajnos, hogy a 2005-ös esztendőben ez folytatódik, hiszen ugyanazok az áremelések érvényesülnek, ugyanezek az áremelések sújtják a nyugdíjasokat 2005-ben is. Tehát 2005-ben önök ugyanúgy, mint az idén, egyhavi nyugdíjat fognak kivenni a nyugdíjasok zsebéből. És erre ráadásul önök még büszkék is!
Lili nagymamája beteg, érszűkülete van szegénynek. Tudják, közel egymillió honfitársa van, aki ebben a betegségben szenved. Nem olyan mulatságos ez, frakcióvezető asszony, egymillió emberről van szó. Ráadásul azért sem olyan mulatságos, mert önök azt ígérték ennek az egymillió embernek, hogy ingyenes lesz a gyógyszerük, tudja - nem tudom, még emlékszik-e rá (Keller László: Neked adunk ingyen is. - Dr. Vojnik Mária: Nyugodjon már meg!); nekik is, meg a csontritkulásos betegségben szenvedőknek is. És ehhez képest az ingyen gyógyszer nem valósult meg, és a 2005-ös költségvetésben sem szerepel ennek a forrásoldala, ugye, államtitkár asszony. (Dr. Vojnik Mária: Maga mióta orvos?) Nem szerepel benne.
(12.40)
Egyetlenegy olyan szív- és érrendszeri beteg sincs, egyetlenegy olyan csontritkulásos beteg sincs, aki ingyen kapja a gyógyszert önöktől, az önök kormányának döntése következtében.
Lili nagymamája ráadásul egy helyi kórházban dolgozott nővérként. 2002 után örült annak - (Kormánypárti közbeszólásra:) várja meg a mondat végét. -, hogy a kollégái egyévi bérnek megfelelő hűségjutalmat kapnak majd. Nem zavarta - képzelje el, képviselő úr, nem zavarta -, hogy ő ezt már nem kaphatja meg, mert nyugdíjas; pedig 30 évig dolgozott egyébként a kórházban, de örült annak, hogy a kollégái majd kapnak egyévi fizetésnek megfelelő hűségjutalmat. Csak az a probléma, hogy Lili nagymamája be szokott menni ebbe a kórházba, és beszélget a volt kollegáival, és a kollégái azt mondják, hogy nem kapták meg ezt a hűségjutalmat sem 2003-ban, sem 2004-ben, és - rossz hírem van számukra - 2005-ben sem fogják megkapni, egy fillért sem fognak kapni ezen a címen.
Lili nagymamája szomorú. Nemcsak ezért, hanem azért, mert az ő kórházában még sosem fordult elő az, hogy sztrájkoltak volna; soha, 30 éves pályafutása alatt. Most mégis ez történik: sztrájkolnak. És Gyurcsány Ferenc erre is nagyon büszke.
Liliéknek vidéken élő rokonaik vannak, akik levelet írtak Liliéknek. Elmondják, hogy hogyan is élnek, hogyan is virágoztatja fel egyébként a mezőgazdaságot Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormánya. Pista bácsiék arról számolnak be, hogy a sertés önköltsége 280 forint, és pontosan ennyiért vásárolják fel. (Gőgös Zoltán: Nem igaz!) Miközben egyébként Medgyessy Péter azt ígérte 2002 őszén, hogy 380 forint lesz a sertés felvásárlási ára.
Azt is kifogásolják Pista bácsiék, hogy a 2000 forintos haszonállat-tartási támogatást október 11-étől nem kapják, mert a kormány megszüntette ezt a rendelkezést. Ugye? Pedig egy politikai megállapodást kötöttek az agrár-érdekképviseletekkel; ennek ellenére egy laza mozdulattal, egy tollvonással ezt a támogatást megszüntették.
Mari ángyiék meggyet termesztenek. Az idén már le sem szedték, mert a betakarítás költségei nem fedezték az értékesítés költségeit. Jóska bácsiék pedig tehenet tartanak, és újságot olvasva rácsodálkoznak bizonyos problémákra. Ugyanis azt olvassák az újságban, hogy Lengyelország tejexportja nőtt. Azt olvassák az újságban, hogy Lengyelországban május 1-je előtt, az uniós csatlakozás előtt javították a gazdák működési feltételeit, a versenyfeltételeit. Azt olvashatták az újságban, hogy a koppenhágai tárgyalásokon a lengyel kormány 500 ezer tonnával javította Lengyelország kvótáját, ennyivel növelte a kvótáját a tárgyalások utolsó fordulójában. Ilyenkor elszomorodnak. Elszomorodnak, mert ugyanakkor azt is olvashatják, hogy a Medgyessy Péter és Kovács László által vezetett delegáció viszont a 2,8 millió tonnás kvótát először 2,1-re csökkentette, a végén pedig még, az utolsó napon egy 100 ezer tonnás csökkentésbe is belement. Tehát a lengyel parasztok jól jártak az uniós csatlakozással, tudják növelni a tejexportjukat, bevételeik származnak ebből, gyarapodik a gazdaságuk, a magyar gazdák pedig rosszul jártak, és a megélhetésükért, a mindennapi betevő falatjukért küszködnek.
Jó lett az idén a kukoricatermés, de nem értik Pista bácsiék, hogy vajon a gabona után a kukoricát is miért kell az önköltségi ár alatt eladniuk, miért tehetetlenkedik a kormány, miért nem biztosítja a megfelelő kapacitásokat, amikor raktározásról van szó. Nem értik több százezer magyar gazdával együtt, hogy miközben Szlovákiában és Lengyelországban a nemzeti kiegészítést megkapták a gazdák, aközben miért nem került be a 30 százalékos nemzeti kiegészítés sem a 2004-es költségvetésbe, és miért nem kerül be a 2005-ös költségvetésbe sem.
A vállalkozók az önök értékelése szerint jól jártak. Az egyik nagybátyja Lilinek vállalkozó. Azon kis- és középvállalkozók közé tartozik - másfél millióan vannak ilyenek egyébként Magyarországon -, akik a bruttó hazai termék 50 százalékát állítják elő, akiknek nagyon fontos szerepe van a magyar munkahelyek megőrzésében, teremtésében. Az ország versenyképessége szempontjából sem mindegy egyébként, hogy ők milyen helyzetben vannak.
A szocialisták a kis- és középvállalkozók megerősítését ígérték. Erről egy politikai megállapodást is kötöttünk 2002 őszén. Ehhez képest mi a valóság? Már 2004-ben, az idei esztendőben is számos adót megemeltek, új adókat vezettek be, illetékeket emeltek meg, amelyek jelentősen nehezítették a vállalkozók munkafeltételeit. Egy hónapja sincs annak, tisztelt Országgyűlés, amikor ezt olvashattuk Gyurcsány Ferenc kormányprogramjában: “Könnyítünk a vállalkozók terhein.” Ezzel szemben mi a valóság? Új adókat vezet be Gyurcsány Ferenc, 4 százalékos munkaadói járulék, ez az új adó mintegy 400 ezer vállalkozást érint; itt a telefonadó és a jegy- és bérletadó is jelentősen drágítani fogja majd a kis- és középvállalkozások eddigi munkáját.
Ad adókönnyítést is a vállalkozóknak a Gyurcsány-kormány, mondják önök. Ez igaz. 36 milliárd forint ennek az összértéke. Na de számoljunk, mert mennyit vesz el? 136 milliárdot viszont elvesz. A kettő közötti különbözet pontosan 100 milliárd forint. Ennyit vesznek ki önök a kis- és középvállalkozók zsebéből.
Tudják, az ember azt már megszokta, hogy önök nem emlékeznek a két évvel ezelőtti választási ígéreteikre. Azzal is kezdünk megbarátkozni, hogy az európai parlamenti kampányban elmondott választási ígéreteiket is kezdik elfelejteni. De azért az mégiscsak furcsa, hogy az egy hónappal ezelőtti kormányprogramban foglalt ígéreteiket is egy elegáns mozdulattal elfelejtik akkor, amikor a költségvetést benyújtják. Nézzünk erre néhány példát! Miért is pukkadt ki a Gyurcsány-lufi?
Gyurcsány Ferenc azt ígérte a programjában, hogy 100 tornatermet és tanuszodát épít 2006-ig. Ennek a fedezetét a költségvetésben sem önök, sem mi nem találjuk meg. Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy a 30 éven aluli fiatal párok lakásvásárlásához hitelgaranciát biztosít az állam. A költségvetésben ilyen támogatási sor nem szerepel.
Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy csökkentjük a polgárok és a vállalkozások adóterheit. Az imént arról beszéltünk, hogy három új adóval is kedveskednek az adófizető polgároknak. Azt is ígérte Gyurcsány Ferenc, hogy jövőre elsősorban az átlagos és az átlag alatti keresettel rendelkezők terhei csökkennek majd. Ez nem igaz: 37 százaléka a munkavállalóknak ebbe a kategóriába tartozik, és semmilyen formában sem csökkennek az ő adóterheik. Az imént erről próbáltam néhány számot az önök figyelmébe ajánlani.
Az átlagfizetésnek ne legyen olyan része, amely a legmagasabb kulcs szerint adózik; legyenek erősek: az átlagfizetés teljes egészében a legmagasabb kulcs szerint adózik. A vasúti törzshálózat egyötödén növeljük a pályasebességet - szerepel a Gyurcsány-programban. Az egyötödén akarják növelni a pályasebességet. Ehhez képest tudják, mennyi van egyébként vasúti hálózat fejlesztésére? Nulla forint! A magyar államvasutak fennállása óta nem fordult elő, hogy egyáltalán semmilyen fejlesztési forrás a költségvetésben nem szerepel.
Azt mondják, hogy folytatják, továbbfejlesztik a kis- és középvállalkozások számára beindított támogatási programokat - ígérte Gyurcsány Ferenc. Mi is szerepel a költségvetésben? Hogy a középvállalkozói célelőirányzat, ami közel 20 milliárd forint volt 2003-ban, 3,5 milliárd forintra fog csökkenni a következő esztendőben.
A példák hosszasan sorolhatók. Vannak olyan tételek, amelyek nulla forinttal szerepelnek ebben a költségvetésben; akadálymentes közlekedés fejlesztésére nulla forintot szánnak, autóbusz-rekonstrukcióra nulla forintot szánnak, lakóépületek energiamegtakarítására nulla forintot szánnak, vasúthálózat-fejlesztésre nulla forintot szánnak, rév- és kompközlekedésre szintén nulla forintot szánnak. Világosan kiderül tehát a költségvetés tanulmányozásából, hogy a Gyurcsány-kormány nem kívánja, a ciklus végéig sem kívánja teljesíteni választási ígéreteit.
Csalódottak a diákok, mert ingyenes tankönyv, ingyenes étkezés és ingyenes utazás nem lesz. Csalódottak a szülők, mert a gyermekek utáni adókedvezmény elértéktelenítésével súlyos tízezreket vesznek ki a magyar családok zsebéből. Csalódottak a nyugdíjasok, mert amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével elveszi a Gyurcsány-kormány; hiába az 55. heti nyugdíj, ha ennél többet kell fizetni fűtésre, világításra és gyógyszerre.
Csalódottak a mezőgazdaságból élők, mert jövőre sem kapják meg a 30 százalékos nemzeti kiegészítést. Csalódottak a hazai kis- és középvállalkozók, mert újabb adóterhekkel sújtják őket.
Csalódottak a beteg emberek, mert nem lesz ingyenes a szívgyógyszer, és a többi gyógyszer ára is a választási programban ígértnél jóval nagyobb mértékben fog emelkedni a következő esztendőben. Csalódottak az egészségügyi dolgozók, mert nem kapják meg a hűségjutalmukat, ráadásul a kórházakat is el akarják adni a fejük fölül. Csalódottak az allergiában szenvedők, mert ma már világos, hogy 2006-ig sem teljesíti a Gyurcsány-kormány a parlagfűirtásra vonatkozó ígéretét.
(12.50)
És csalódtak a vidéken élők, mert további megszorításokra kell számítaniuk; úgy tűnik, mintha a Gyurcsány-kormány ellenségként kezelné, ellenségeként kezelné a vidéken élőket.
Kerestük, nagyítóval kerestük, hogy van-e nyertese ennek a költségvetésnek. Képzeljék el, találtunk egy ilyet! (Moraj az MSZP soraiban: Óóó!) Van-e olyan tétel önök szerint a költségvetésben, ami közel a duplájára nő? Önök megtalálták ezt? Bizonyára azért nem döngetik a mellüket, mert van ilyen tétel, csak lehet, hogy arra nem olyan nagyon büszkék. Van nyertese a költségvetésnek: Gyurcsány Ferenc propagandagépezete. Ugyanis kormányzati propagandára a korábbihoz képest közel kétszer annyit kívánnak fordítani a következő esztendőben. (Dr. Simicskó István: A hazugságokat meg kell fizetni!) 836 millió forintról 1,5 milliárdra növelték ezt az összeget.
Ez tehát a költségvetés tükre számokra fordítva.
Örülnénk egyébként, ha már Gyurcsány Ferenc nincs itt, ha már a pénzügyminiszter is magunkra hagyott bennünket, hogyha ezekre a kérdésekre a vita későbbi szakaszában választ kapnánk. De nem úgy, mint ahogy ezt egyébként Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter tette, amikor azt a kifogást és azt az írásbeli kérdést tettem fel, tisztelt miniszter úr, hogy miért maradt ki 185 ígéret a választási programjukból, miért hajított ki 185 ígéretet a Medgyessy-programból (Kiss Péter: Nem figyeltél eléggé!) a Gyurcsány Ferenc által fémjelzett program. Ön azt mondta, miniszter úr, azt írta a levelében, hogy a zárszóban elhangzott a válasz, és a zárszóban a 185 kérdésemre én választ kaptam. (Kiss Péter: Pontosan!)
Miniszter Úr! Én egy nagy láda narancsot ajánlok önnek (Kiss Péter: Ezt már ajánlotta!) - a méretét ön határozza meg a ládának -, hogyha egyetlenegy olyan ígéretet tud mutatni a 185-ből, egyetlenegy olyan kérdést a 185 kérdésből, amire Gyurcsány Ferenc és ön az írásbeli kérdésemre adott válaszában válaszolt volna.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzék soraiban.)
