DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi Károly képviselőtársam általánosságban felvázolta a Magyar Demokrata Fórum költségvetéssel kapcsolatos álláspontját, ami nyilván nem teszi lehetővé a költségvetés támogatását.
Engedjék meg, hogy két fejezethez szóljak hozzá, annál is inkább, mert mind a két fejezet rendkívül fontos a Magyar Demokrata Fórum számára. Ebből az egyik nyilván az önkormányzat, aminek csak egy kisebb szeletét említeném, és szeretnék rávilágítani arra a folyamatra, ami ma is érzékelhető ebben a költségvetésben, és a korábbiak után is hozza magával ez a költségvetés is azokat a nehézségeket és terheket, amit korábbi döntések kapcsán az önkormányzatok vállára tettek.
Az önkormányzati fejezetnél 4 százalékos növekmény van. Ez nominálisan több, mint amennyi tavaly volt, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy még ki sem hevertük a 2002-es 50 százalékos béremelés önkormányzati hatását, aminek a teljes fedezetét nem kaptuk meg. Jövőre újabb teherként jelentkezik a béremelés, nagyobb százalékban, mint amennyi forrást kap ehhez az önkormányzati szféra. Tegnap jutott a kezembe az az anyag, amelyben az van, hogy január 1-jétől 8 százalékos közalkalmazotti béremelést kell megvalósítani, szeptembertől pedig plusz 4 százalékosat. Tehát januártól 8 százalékot kell az önkormányzatoknak letenni az asztalra, szeptembertől pedig 4 százalékot. A mai nap van az ezzel kapcsolatos érdekegyeztetés. Amikor ezt láttam, megdöbbentem, és azt mondom, hogy innentől kezdve nincs miről beszélni, mert miközben bizonyos normatívák nem követik az inflációt, bizonyos normatívák csökkennek, lásd művészeti oktatásra fordított normatíva, közben pedig olyan terheket kapnak az önkormányzatok, amivel valóban - nem általánosságban szeretném mondani, hanem konkrétan jegyzem meg és hangsúlyozom - a működésképtelenség határára fognak jutni.
Ez egy koncepció része, az önkormányzati szféra kivéreztetése folyik a szemünk előtt, és hiába csinálunk többcélú kistérségi társulásokat, hiába teszem ide-oda a feladatot, ha a rendszerből hiányzik a pénz, működésképtelen lesz akkor is, ha összerakok 10-15-20-30-40 önkormányzatot, és megpróbálom pénzügyi eszközökkel arra presszionálni, hogy bizonyos feladatokat közösen lássanak el.
Egy másik folyamatra szeretnék rávilágítani, amikor adócsökkentésről beszél a kormányzat, ami nyilván nagyon helyes, nagyon jó: a személyi jövedelemadó csökkenése, számokat láthattunk a különböző megnyilatkozásokban, hogy hány forinttal visz haza majd az illető család többet, eközben, mondjuk, a művészeti oktatásokra fordított normatíva 10 százalékkal csökken, és ennek a 10 százalékos csökkenésnek a beszedését az önkormányzatoknak olyan formában kell megvalósítani a törvény alapján, hogy a lakosságra, az érintettekre terheli rá.
Ez egy nagy “kész átverés show”, ha azt mondjuk, hogy kormányzati szinten csökkentjük az adót, a másik oldalon pedig, tisztelt, kedves önkormányzat, amennyiben igénybe veszi ezt a szolgáltatást nálad az érintett állampolgár, akkor szedd be, még törvényi felhatalmazást is kapsz rá. Innentől kezdve, mondom még egyszer, nem érdemes ennek teljes részleteit végigtárgyalni, a részletes vita lehetőséget fog adni ezen anomáliák megvilágítására.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a Magyar Demokrata Fórum programját, gondolatait, a költségvetés kapcsán megfogalmazott véleményét is egy értékrend alapján alakítja ki, és ennek az értékrendnek a jelentős, nagyon fontos része az önkormányzati autonómia. Az, ami ma történik az önkormányzati autonómiával, amit láthattunk az elmúlt időszakban, az egész egyszerűen elfogadhatatlan és megcsúfolása ma már az önkormányzati autonómiának, az önkormányzatiságnak Magyarországon. Ha a cél az, hogy ezt a rendszert bedöntsük, ha a cél az, hogy pénzügyi eszközökkel az autonómiát, az önállóságát, a szubszidiaritást és egy csomó mindent, ami értéket hordoz magában a település, a település mint közösség, hogy ezt mindenféleképpen legyengítsük - ne csak kivéreztessük -, aztán majd bedől oda, amit mentőövként bedobunk neki, akkor nyilván ez egy érthető folyamat. Ha pedig nem ez a cél, akkor pedig felhívnám rá a figyelmet, hogy ezen a folyamaton sürgősen változtatni kell.
Számomra a másik nagyon lényeges terület, amivel ritkán foglalkozik az Országgyűlés, egy sokkal kisebb szeletét érinti a költségvetésnek, ez tulajdonképpen a sport. Mindjárt azt mondhatják, hogy persze, mert ilyen nehéz helyzetben a versenysportra biztosítandó forrásokat is szűkíteni kell. Én nem a versenysportról beszélek, hanem az egész magyar sportról, arról az értékrendről, amit ez jelent, amit ez üzen a számunkra, egy valóban olyan országban, amelyik tradicionálisan, hagyományosan a világ élvonalában van ezen a területen, mondhatni, húzóágazat a magyar sport a teljes vertikumában.
(14.00)
Akkor, amikor a költségvetés számait megnézzük, és azt a folyamatot, ami az elmúlt egy esztendőben különösen jelentkezett és látható volt, akkor azt mondom, hogy nem tragikus, hanem drámai. Drámai. Mondom ezt annak tükrében, hogy mindannyian láthattuk a nemrég befejeződött olimpiai játékokat, azt az eredményességet, azt a sok-sok szép magyar sikert, amivel sportolóink, az edzők, a sport körül dolgozók letették az ország asztalára az eredményt. Ezen eredmény után joggal lehetne elvárni azt, hogy legalább az ágazat mozgásterét és keretrendszerét meghagyjuk, de sajnos úgy tűnik számomra - és ebben szeretném megosztani önökkel a Magyar Demokrata Fórum gondolatait -, nemhogy meghagyjuk, hanem drasztikusan csökkentjük. Annak ellenére csökkentjük drasztikusan ezeket a mozgástereket, hogy a miniszterelnök úr még miniszter korában néhány gondolatával nem ebbe az irányba gondolkodott, és nem ebbe az irányba jelzett a magyar sport számára.
Azt gondolom, hogy a sokat emlegetett 0,3 százalék körüli költségvetési részesedést több lépcsőben emelni kell - mondja Gyurcsány Ferenc akkori miniszter. Aztán azt mondja egy másik nyilatkozatában miniszterként: ha majd azért rónak meg engem, ha én leszek akkor még a miniszter, mondjuk, 2006 elején - hát ez már nyilván nem így van -, hogy uram, ebből csak 8 százalék lett, mármint az emelésből, emiatt összevonják a szemöldöküket, állni fogom szigorú tekintetüket. Hát szeretném miniszterelnök úrnak a gondolataimat elmondani személyesen is, és a szemébe nézni, az ígéretei ellenére benyújtott költségvetési kondíciók ismeretében. Kétségtelen, és ez a dolog lényege, kétségtelen, évi 5-10 milliárd forintos tempóban legalább növelni kellene ennek a fejezetnek a részesedését. A miniszterelnök úr azt mondta, 5-10 milliárd forintos tempóban kellene növelni, ezt ő világosan látta miniszterként, majd miniszterelnökként asszisztált ahhoz, hogy egy olyan költségvetés legyen benyújtva, hogy 4 milliárd forinttal kevesebb van a fejezetben.
És ha megnézzük ennek a 13 milliárdnak a belső tartalmát, akkor képedünk el, akkor kezdünk rácsodálkozni, hogy itt még miről van szó, hiszen ennek a fejezetnek a belső tartalmában van olyan rész, ami például a sportrendezvények biztosítására, a kiemelt kockázatú sportrendezvények biztosítására van elkülönítve, 450 millió forintos nagyságrendben. Ha nem tudná valaki, hogy miről van szó, arról van szó, hogy ha mondjuk, két vezető klubcsapatunk játszik egymással, és utána randalíroznak és szétverik a buszokat, autókat és az utcát és a metrót, akkor ebből a pénzből biztosítjuk a rendőri jelenlétet. Amikor arról volt szó, hogy megszűnik a Sportminisztérium, akkor azt mondtuk, hogy a sport érdekérvényesítő ereje nagymértékben csökkent. A miniszterelnök úr sportminiszter volt, majd kilépett ebből a pozíciójából, átlépett egy másik pozícióba, s otthagyta magára ezt a területet. A sport érdekérvényesítő ereje csökkent, mert ha ez nem így lenne, akkor ez a pénz, mondjuk, a Belügyminisztérium fejezetébe lenne beleírva.
De mondhatnék más hasonló eseteket is. Például bent van ebben a 13 milliárd forintban - hangsúlyozom, 13 milliárd forintban - a Hungaroring támogatása. Igaz, ez tavaly is benne volt, meg korábban is. 3 milliárd forint, közel 3 milliárd forint a Hungaroring autóverseny támogatása, ami egyébként szerintem nagyon jól nézne ki a Gazdasági Minisztérium költségvetésében, mondjuk, a turisztikai fejezetnél, hiszen idegenforgalmi jelentősége van, és nem a magyar sporttól venné el a mozgásteret. Mi történik? Megint csökken a sport érdekérvényesítő ereje.
Tehát amikor a miniszter úr azt mondta - ő maga mondta egyébként az olimpia nyitónapján -, hogy nagy kárt okoz az, aki a Sportminisztérium megszüntetésében gondolkodik, nagy kárt okoz az, és ez sportszakmailag, politikailag is vállalhatatlan lenne; akkor ő erre gondolt, hogy valóban a sport érdekérvényesítő ereje is csökkenni fog, sok minden mással együtt. Majd néhány héttel ezután megszünteti a Sportminisztériumot, majd egy olyan költségvetést nyújt be egyébként az Országgyűlés elé, ahol 4 milliárddal kevesebb van a tavalyi összegnél, és ebben a 13 milliárdban benne van a Hungaroring, benne van a kiemelt kockázatú sporteseményeknek ez a biztosítása, és benne van, szépen bele van csempészve 1 milliárd forint a 2006-os úszó Európa-bajnokság sportlétesítményeinek fejlesztésére, ami nem közvetlen sporttámogatás. Azaz azt szerettem volna csak érzékeltetni, hogy nincs 8 milliárd a korábbi 18 milliárddal szemben a magyar sport finanszírozására. Kérem szépen, ez tragikus!
És még egy számot mondani kell önöknek, tisztelt képviselőtársaim. Tudják-e önök, hogy az önkormányzatok ebben a kivéreztetett állapotban hány forintot költenek ma a sport támogatására? 18 milliárd forintot. 18 milliárd forintot sajtolnak, préselnek ki a helyi lakosság komfortérzésének növelésére, a helyi lakosság közösségteremtő erejének növelésére az önkormányzatok magukból, miközben egyébként az állam a versenysporttal együtt, a diáksportig bezárólag, hiszen az egész vertikumban 8 milliárd forintot biztosít direkt sportfinanszírozásra a költségvetésben. Önmagáért beszél ez a dolog, és amikor értékekről beszélünk, és arról beszélünk, hogy fontos-e a következő generáció, amikor értékekről beszélünk - és a Magyar Demokrata Fórum megengedheti magának, hogy nem kampányjellegű, hanem értékorientált gondolkodásmódban és szellemiségben terjessze elő a költségvetéssel kapcsolatos gondolatait -, akkor arra gondolok, akkor arra gondolunk, hogy aki nem gondolkodik a jövő generáció fizikai, szellemi, lelki állapotának fejlesztésében, az valóban hibát, mondhatnám, súlyosabb hibát követ el. Másképp is jellemezhetném ezt, talán úgy is, hogy kárt okoz a jövő tekintetében.
És miről van szó, képviselőtársaim? 4 milliárd forintról, mert ez a 4 milliárd forint biztosítaná a magyar sport működőképességét, mondjuk, a tavalyi szinten. Ha nehéz a helyzet, nem abban kell gondolkodni, hogy előremenjünk, hanem azt az értékrendet, azt a sok-sok eredményt, amit ez az ágazat, ez a húzóágazat ma Magyarországon letesz az asztalra, azt mentsük át ezen a helyzeten. Ha azt mondom nagyon slágvortosan, hogy 7000 milliárdos a költségvetés, tessék megnézni, hogy annak ez a 4 milliárd forint hány százaléka. És nem akarom hasonlítani más ágazatokhoz, nem akarok minősíteni és egymás mellé tenni különböző problémákat, csak azt mondom, hogy ez nem arról szól, hogy jut-e az X. szövetségnek elég működési támogatás vagy nem jut, hanem a diáksporttól a szabadidősporton keresztül a fogyatékossporton át egészen a versenysportig az egésznek a működőképessége biztosított legyen, illetve hozza meg azokat az eredményeket az ország számára, amelyeket eddig is letett az asztalra. Mert jó dolog miniszterként odaállni az olimpián az első helyet nyert versenyző mellé, jó érzés velük kezet fogni; én ott voltam, láttam több ilyen jelenetet. És ez így van rendjén, ez az egészséges, hogy a miniszter odaáll, kezet fog, gratulál és drukkol az eredményekért. De akkor, amikor hazajövünk, és letesszük az eredményt az asztalra, akkor pedig ilyen költségvetéssel megpróbáljuk teljes mértékben elfeledtetni az előző néhány hónapot, azt a tevékenységet, amit csináltunk vagy nem csináltunk ebben a pozícióban - ez elfogadhatatlan, képviselőtársaim!
És ebben a gondolkodásmódban a Magyar Demokrata Fórum és jómagam szellemisége, értékrendje és elmúlt 30-40 éves munkája, amit ezen a területen kifejtettem, benne van. Elfogadhatatlan, nemcsak azért, mert a miniszterelnök, az ország miniszterelnöke homlokegyenest mást csinál, mint amit mondott néhány hónappal vagy héttel ezelőtt - és aki ebben meg tud cáfolni, cáfoljon, itt vannak a dokumentumok: homlokegyenest mást csinál -, emellett szétveri, elengedi, szétesni engedi azt a hihetetlen erőteret, amiben Magyarország mindenféleképpen a nemzeti érzéseiben, a szellemiségében, az eredményességében, a nemzetközi megmérettetésében hihetetlent tett le az asztalra. És valóban, az önkormányzatok még mindig 18 milliárdot tesznek oda, még mindig odateszik az utolsó pénzüket, hitelből működnek, eladják a vagyonukat, de még mindig azt mondják, hogy igen, a helyi közösségteremtés szempontjából fontos, miközben az állam egyébként ezt az összeget, ezt a mozgásteret lecsökkenti olyan mértékben, ami valóban azt fogja jelenteni a következő időszakban, hogy a magyar sport bizony válságos helyzetbe kerül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor polgármester lettem - és engedjék meg, hogy megosszam önökkel ezeket a gondolataimat -, akkor '92 körül az jutott eszembe, hogy minél hatékonyabban, gazdasági szemlélettel, a költségvetés megfaragásával próbáljam működtetni a települést. És akkor megnéztem a költségvetést, voltam néhány európai országban, megnéztem az ott levő működéseket, és megnéztem Gödöllő város költségvetését, és azt láttam benne, hogy a közétkeztetés rengeteg pénzt visz el. Van normatív finanszírozás, de az önkormányzat is saját bevételből hozzá kell tegye a maga részét, az energiát, a rezsit, az étkezés előállításához szükséges költségeket a település biztosítja, és ahogy néztem, se Németországban, se Hollandiában, ahol jártak képviselőtársaim, nincs iskolai órák után való közétkeztetés. Viszik a kis elemózsiát, szétbontják, megeszik, mint ahogy annak idején sokan mi is még így csináltuk.
És akkor azt mondtam, hogy ez teljesen felesleges dolog, tudunk néhány száz millió forintot spórolni, húzzuk le, mert racionálisan tudunk működni. És amikor a munkatársaimmal végigbeszéltem ezt a dolgot, akkor eljutottunk odáig, és ezt szeretném önökkel megosztani, eljutottunk odáig, hogy miben gondolkodunk. Mi a felelőssége egy településnek? Hogyan és mint gondolkodik? Választási ciklusokban gondolkodik, négy években gondolkodik, gazdaságban gondolkodik, vagy emberben gondolkodik, vagy közösségben gondolkodik, vagy értékrendet oszt meg azokkal, akik bizalmából vezeti a települést? És abban maradtunk, hogy prioritásokat kell meghatározni, és ebben az egész rendszerben a prioritás nyilván a gyermek és a család, a gyermek biztonsága, nem fék nélkül és kontroll nélkül, de mindenféleképpen az ő biztonságos napközbeni időtöltése, biológiai, fizikai, szellemi fejlődése.
(14.10)
És nem húztuk le ezt a költséget, és jól döntöttünk, hogy nem húztuk le. Azóta egyébként saját céggel jól látjuk el, és valóban növekedett a közoktatási intézményekben az étkezést igénybe vevők száma. És ráteszi az önkormányzat a pénzt, és két kilométerrel kevesebb utat építünk meg, és kátyúsak az utak, és sorolhatnám tovább, ami miatt a vádakat az önkormányzat irányába, a polgármester irányába fogalmazzák meg. Mégis azt mondjuk, hogy egy olyan érték, amit a gyermek jelent, amit a jövő jelent, amit a mikroközösségben való szellemi, lelki, fizikai fejlődése jelent, nem lehet politikai, gazdasági kérdés. Nem lehet politikai és gazdasági kérdés, és megítélésem szerint ebben a Házban mindenféleképpen közösen kellene gondolkodnunk.
Azért térek vissza a sportra ezen a példán keresztül, mert úgy tűnik számomra, hogy semmi más nem számít ma a jelenlegi kormányzatnak, mint az, hogy hol lehet valamit megtakarítani. Teljesen mindegy, hogy az értéket termel, évtizedes, netán esetleg százéves értéke ennek az országnak, nem érdekes, hogy húzóágazat, vonjuk vissza szépen azokat a pénzeket, tegyük el, majd abból tudunk esetleg egy vagy két kilométerrel több autópályát építeni. Meg lehet engem vetni ezért, hogy nem abban gondolkodom, hogy csak autópálya-építés van, hogy ott gazdasági erőteret hozzunk létre, és majd tíz év múlva talán annak a gazdasági erőtérnek a hatására fog kialakulni olyan gazdasági helyzet, amiből ezt finanszírozni tudom.
Csak a helyzet az, hogy ha tönkremegy, ha megszűnik ez a dolog, akkor bizony újraépíteni nem igazán fogjuk tudni, mindamellett pedig hiába költünk milliárdokat drogprevencióra, hiába költünk milliárdokat megelőzésre, közösségépítésre, gyermekfejlődésre s a többi, nem lesz hatékony.
Még egy példát hadd mondjak el önöknek, és akkor ezzel zárnám majd a gondolataimat. Számos esetben nézünk meg filmeket, akciófilmeket a különböző csatornákon. Nagyon népszerűek ezek a gyerekek körében; hogy ez jó vagy nem jó, egy másik kérdés. De látjuk a hőst, aki 30-40-50-100 embert tesz el láb alól, fantasztikus, és nagyon pozitívan jön ki a film végén, ő a pozitív hős. Majd vége a filmnek, és ott a nagy üresség. És ezt látjuk egyébként, gyermekeink is nézik. És amikor ezt mondom, eszembe jut az, hogy vannak Magyarországon olyanok, mint Nagy Tímea vagy Egerszegi Krisztina, vagy sorolhatnám tovább azokat a sportolókat, akiket példaképként lehet állítani, akiket ilyen formában kellene az ország nyilvánossága előtt minél többször bemutatni; ami azért keletkezett, mert volt egy magyar sport, mert volt egy tradicionálisan, hagyományosan magából táplálkozó és szakmai felkészültségekre épülő magyar sport, ami letette a világ elé a maga eredményességét. Vannak ilyen sportolóink, ott egy vízilabdacsapat, és mondhatnám az összes többit, aki most olimpiai aranyérmet szerzett.
Akkor nekünk, azt gondolom, ezen el kell gondolkodni, hogy nem filmeket kell nézni, hanem ezeket a példákat bemutatva lehetne hihetetlenül hatékonyan preventív programokat megvalósítani, és sorolhatnám tovább. De ha kivesszük alóla a talajt, ha kihúzzuk alóla a szőnyeget, ha nem adjuk hozzá a finanszírozást, akkor bizony sajnos sok reményünk nem lehet ebben a tekintetben. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nemcsak a versenysportról van szó, hanem a diáksport, szabadidősport, fogyatékossport és a versenysport teljes vertikumáról. Mert ha egy olimpia jól sikerül, tele vannak az uszodák, a vívótermek, mindenki kajakozni, kenuzni szeretne és vízilabdázni, ott vannak a gyerekek és nem az aluljáróban, ha egy olimpia jól sikerül, akkor többen kezdenek szabadidőruhában futni, sportolni, a település különböző lehetőségeit kihasználva. Akkor ezek az emberek sportszereket fognak vásárolni, és nem cigarettára költik a pénzüket, és sorolhatnám tovább azt a gazdaságélénkítő hatást, ami másodlagosan jelentkezik egy-egy ilyen eredmény és egy-egy ilyen program kapcsán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen dolgokról kell beszélni az Országgyűlésben, hogy az nem természetes mindenki számára, hogy a következő generáció lelki, testi, fizikai, szellemi építkezésének kiváló lehetősége a sport; ha nem 13, hanem 18 milliárd, netán 20 milliárd forint lenne erre, és ez lehetővé tenné azokat az értékeket megmenteni, azokat a programokat megvalósítani, amelyek hatékonyan, nagyban segítenék ebben az országban a következő generáció helyzetbe hozását és mindannyiunk testi, lelki, fizikai és szellemi építkezését. Talán akkor nem lennének ilyen kegyetlen viták a politikában, talán akkor sokkal, de sokkal több értéket tudnánk magunk előtt preferálni, előtérbe helyezni, és az alapján gondolkodni és dönteni.
Kérem, fontolják meg önök, és a végső döntésnél támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezzel kapcsolatosak.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
