KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottságok összefoglalt véleményének előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igazságosság - a 2005. évi költségvetésnek ez a mottója. Három a magyar igazság: igazságosság a közteherviselés területén, igazságosság a családtámogatási rendszerben, igazságosság az otthonteremtési támogatásoknál. Három a magyar igazság: a közteherviselések tekintetében egy igazságosabb rendszer már az adótörvények tárgyalásánál, vitájánál kialakulóban van, látjuk, elsősorban az adócsökkentés területén, elsősorban az átlag körüli és az átlag alatti jövedelműek tekintetében. Arányosabbá válik a közteherviselés, közelítjük a munka- és a tőkejövedelmeket.
Igazságosabb családtámogatási rendszert szeretnénk. Úgy gondoljuk, hogy a gyermeket nevelő családok, a gyermeknevelés költségei elismerésre kerülnek, elismerésre kell hogy kerüljenek, és meg szeretnénk szüntetni azt a társadalmi igazságtalanságot, hogy például az adórendszerben azok, akik nem vagy csak részben tudják az adókedvezményt igénybe venni, relatíve hátrányosabb helyzetben vannak, mint a társadalomban gazdagabb, ugyanolyan méretű családban élők köre.
Igazságosabb otthonteremtést szeretnénk. Úgy gondoljuk, hogy nem az ingatlanbefektetéseket, nem a luxusigényeket vagy az átlagot jóval meghaladó igényeket kell támogatnia az állami költségvetésnek valamennyiünk forintjából, hanem a fészekrakás, az első otthonhoz való jutás vagy ennek hiányában a lakhatás biztosítása az, ami a költségvetés feladata.
Három a magyar igazság, egy a ráadás: munkahelyet, munkahelyet, munkahelyet az aktív, dolgozni akaró embereknek. Munkahelyet, hogy többen kereshessenek többet; javuló élethelyzetet a nyugdíjasoknak, hogy ne csak tisztelet, hanem megbecsülés is övezze az időskori esztendőket.
Úgy gondolom, hogy a költségvetésben szerethető célok, szimpatikus elvek jelennek meg, remélhetőleg maga a költségvetés is ilyenné válik.
Milyen a környezet? Honnan indulunk, milyen úton járunk? Hova juthatunk? Leszakadás vagy felzárkózás? Gyakran elhangzanak ezek a kérdések. Lássuk, 2004 milyen folyamatokat, milyen feltételeket teremtett a 2005. évi költségvetés teljesítése, megvalósítása számára!
Látjuk, a gazdasági növekedés 4 százalékot meghaladó mértékű. A dinamika nem változik, magas marad egész esztendőben. Természetesen az ipari termelés a motorja a gazdasági növekedésnek: első félévben 10 százalékot meghaladó mértékű, nyáron - valószínűleg magával a nyárral indokolható adatok alapján - 9,2 százalék az ismert ipari termelési növekedés mértéke. Továbbra is a feldolgozóipar a jelző értékű a tekintetben, hogy nincs kifulladóban ez a növekedés, a feldolgozóipar ennek a motorja.
Az export a behozatalt mértékű dinamikával növekszik, 14 százalék az eddig ismert mértéke a 2004. esztendőben. A beruházások is 13,5 százalékkal növekedtek eddig. Úgy gondolom, hogy a gazdaság - visszatérvén az export- és beruházásvezérelt útra - biztosítja, garantálja, hogy egy egészséges szerkezetű, egy egészséges pályán mozgó... - és ilyen értelemben megalapozott makrogazdasági adatok szolgálhatják a 2005. évi költségvetés tervezését.
Szépek ezek a számok önmagukban is, de lássuk, hogy nemzetközi összehasonlításban hogyan néznek ki, hiszen az is lényeges kérdés, hogy versenyképesek vagyunk-e a szomszédainkkal vagy éppen azzal az új közösséggel, amelynek most már tagjai vagyunk. Az Európai Unió gazdasági növekedése 2 százalék a ma ismert adatok alapján, éppen fele akkora, vagy - hogy a szimpatikusabb megközelítését mondjam - a magyar éppen kétszer akkora, mint az Európai Unió átlaga. Ez tehát egy dinamikus felzárkózás igazolását jelenti. Az ipari termelés szintén 2,3 százalékot ér el. A magyar adat ennek éppen a négyszerese. Úgy látom, a motor jól jár, ha ez fűti a gazdasági növekedést, Magyarországon jól fűti.
Az inflációs adatról se feledkezzünk meg. Az Európai Unióban ez 2 százalék, Magyarország 7 százalék az eddig ismert adat.
Természetesen ennek a belső tartalmával majd később foglalkozom, de látjuk, itt van még mit tenni, az ország még nem közelítette megfelelően meg azt az inflációs mértéket, ami egyfajta nyugalmat, árstabilitást eredményez majd a későbbi közösségi időnkben.
De nézzük még meg a foglalkoztatási adatokat is! Az Unióban 9 százalékos az átlagos foglalkoztatási munkanélküliségi adat, Magyarországon ez 5,9 százalék. Úgy látom, ebben sincs mit szégyenkeznünk.
Persze, nem csak az Unió átlagával kell időnként foglalkoznunk, nem csak ezekre a számokra kell rátekintenünk; néha meg kell nézzük, hogy a zászlóshajó, Németország adatai hogyan alakulnak. Látjuk, hogy 1 százalékos a gazdasági növekedés, 2,5 százalékos az ipari termelési növekedés, 10 százalékos a munkanélküliség. Nem jó idők járnak most Németországra. De vannak rosszabb helyzetű államok is, Olaszországnak például egyenesen szűkül, csökken, összehúzódik a gazdasága, 1 százalékkal a 2004. évi eddigi adatok alapján.
De ne szaladjunk el a szomszédok elől sem, lássuk, ők hogyan produkálnak! Lengyelország, Szlovákia gazdasági adatai, amelyek talán leginkább említésre érdemesek ebben a körben. A gazdasági növekedés szempontjából Lengyelország 6,9 százalékot produkált az elmúlt fél évben, Szlovákia 5,5 százalékos mértékkel bír. Az ipari termelés tekintetében Lengyelország kiugró, 17 százalékos mértékű növekedést tud felmutatni, Szlovákia 5,5 százalékot. Itt már érzékelhető, hogy nem olyan jó az adat, mint akár a magyar.
Nézzük meg, mi az ára ennek: Lengyelországban 19 százalékos a munkanélküliség, Szlovákiában 16 százalék a munkanélküliség mértéke. Szerintem és a bizottságokban kialakult többségi álláspont szerint jó kompromisszum az a gazdaságpolitika, az a gazdasági program, amikor sem a gazdasági növekedés nem kerül feláldozásra a foglalkoztatás oltárán, sem pedig a foglalkoztatás az előbbién.
Az inflációról se feledkezzünk meg, hiszen mint említettem, a magyar inflációs mérték 2004-ben magas, az Európai Unió átlagához mindenképpen magas. Csehországban 3 százalék körüli a mérték, emelkedő tendenciát mutat, Lengyelországban 5 százalék felé közelít, szintén emelkedő tendenciát mutat, Szlovákiában pedig - a korábbi hírekkel ellentétben - tartósan 8 százalék fölött van az infláció mértéke, és nem nagyon akar csökkenni. Úgy gondolom tehát, még a régió pálmáját sem visszük el, és - különösen az infláció változásának irányával - megint csak jó úton mozog a gazdaság.
Milyenek a feltételek a 2005. esztendőben? Valóban meglesznek-e az alapjai azoknak az intézkedéseknek, azoknak a programoknak, feladatoknak, amit a költségvetés forrásokkal kíván ellátni? A gazdasági növekedés üteme nem csökken, továbbra is 4 százalék, adott esetben 4 százalék feletti mérték várható. Az export várhatóan az importot, tehát a behozatalt meghaladó mértékben változik, de mind a két adat nagyjából a 10-12 százalékos sávban mint növekedés fog mozogni.
(10.20)
A beruházások 6-8 százalékkal fognak bővülni, és az inflációs mutató 4,5 százalék körül fog alakulni. Úgy hiszem, hogy ha rátekintünk a költségvetési törvényjavaslat többi fundamentumára, ott is olyan adatokat látunk, amelyek igazolják azt a derűlátást, hogy ez a költségvetés teljesíthető, megvalósítható.
Mik ezek? Csökken, 50 százalék alá kerül az újraelosztás. Egy százalékkal csökken a jövedelemcentralizáció, fél százalékkal az adóterhelés. Természetesen ennek megfelelően 1 százalékkal csökkenni fog a fizetési mérleg hiánya, és maga a hiány is csökkenni fog, ennek következtében - amint az el is hangzott - maga az államháztartás összege nem is, de a GDP-hez viszonyított aránya igen.
Az inflációról ejtsünk néhány szót, hiszen akkor reális az inflációs célkitűzés, ha az ez évi folyamatok valóban úgy alakulnak, hogy ezt alátámasztják. Az év elején megugrott az infláció, amely részben egyszeri intézkedések, uniós csatlakozás eredménye; májusban tetőzött, 7,6 százalékos havi értékkel, majd folyamatosan csökkent. S látjuk, hogy szeptemberben már 6,6 százalékos a mértéke, sőt - bár erről korábban vita is folyt -, az előrejelzések, a szakértők a decemberi hónapra már 6 százalékot, 6 százalék alatti mértéket jósolnak, és ez garantálja, hogy a jövő év egészében a jegybank és a kormányzat között kialakult 4,5 százalékos átlagú infláció, az év végére pedig 4 százalék, 4 százalék körüli inflációs mérték alakuljon ki.
Egy másik olyan terület, amit meg kell említeni a gazdaság egésze, a makropálya elemzésekor, hogy hogyan fognak alakulni a reálkeresetek. Láttuk, hogy az elmúlt két-két és fél esztendőben a reálkeresetek 24 százalékot meghaladó mértékben nőttek, a reálnyugdíjak 17 százalékot meghaladó módon emelkedtek. Azt is látjuk már, hogy bár hallottuk, hogy éppen volt egy hónap, amikor alulról közelítettük csak meg az előrejelzést, a 0-1 százalék közötti reálkereset-növekedést, de a következő hónap drasztikus inflációcsökkenése eredményeképpen szeptemberben majd ismét pozitív reálkereset-növekedéssel fogunk szembesülni, és az év egészére is biztosítható lesz ez a nem túl jelentős, de mégis pozitív előjelű reálkereset-növekedés 2004 tekintetében.
2005-re a kormányzat, részben már az adórendszerben biztosított, részben pedig majd a jövedelemkiáramlással biztosított módon, alulról korlátosan 3 százalék reálkereset-növekedést fog a költségvetésen keresztül a gazdaság és az emberek számára biztosítani. Ez összesen, az elmúlt időszakot egybevetve 27 százalékos növekedést fog jelenteni.
A nyugdíjak tekintetében ugyanez a szám 4 százalékos növekedést eredményez, tehát 21 százalékos reálnövekedéssel fogunk szembetalálkozni.
Itt rögtön szükséges is azt a kis kitérőt megtenni, hogy az elmúlt időszak ezen vitáiban és még talán a költségvetési bizottsági vitában is felmerült, hogy emellett milyen infláció, milyen áremelkedések fognak megvalósulni. Sajnos a számok rosszul tűrik ezeket az érveket, hiszen a reálkereset-növekedés, a reálnyugdíj-növekedés már az infláció mértékét figyelembe véve, azt meghaladó mértékű növekedést fog eredményezni.
Úgy látom tehát - és a bizottságok többsége így látja -, hogy jó lehetőségekkel van kikövezve az az út, amin haladunk, és látunk egy táblát is: emelkedő következik. Tehát felzárkózunk, felemelkedünk, közelítünk az Európai Unió átlagához. Ha tartani tudjuk ezt az éves 2 százalékos ütemet, akkor évtizedben számolva ugyan, de nincs túl messze az, hogy az Európai Unió átlagát a magyar gazdaság egésze is tudja produkálni, hiszen tudjuk: ma vannak régiók, amelyek rendelkeznek ezzel a teljesítménnyel, s vannak régiók, amelyek alatta maradnak ennek.
A költségvetés új szerkezete, új struktúrája mindenképpen érdemel néhány gondolatot. Új módszerrel készült a költségvetés, új módszerrel, mert a kormányzati struktúra átalakult, minisztériumok, feladatok egyesültek és feladatok kiváltak, ezért kívánatos volt, hogy a költségvetés ezt a struktúrát, ezt a változást tükrözze. Új módszer, mert a nullbázisú tervezés útjára léptünk, oda van már a bázisszemlélet, már minden feladatnál meg kell indokolni, érvelni kell, igazolni kell, hogy fontos és ebben az évben fontos az a költség, ami a költségvetésben az adott célra beállításra kell hogy kerüljön.
Újszerű a fejezeti kezelési előirányzatok, tehát döntően a fejlesztési célú pénzeszközök meghatározása is: a kormány a maga számára is egy pályázati rendszert működtetett, és ebben a pályázati rendszerben a legfontosabb célokhoz, a legfontosabb szempontokhoz rendelte sorban, sorrendben hozzá azokat a feladatokat, hozzá az eszközöket, amelyeket mintegy 1000 milliárdos nagyságrendben, 2005-ben meg kíván valósítani, meg kívánunk valósítani.
Az Állami Számvevőszék dicsérete övezi ezt a módszert. Úgy gondolom, hogy valamennyien egyetértünk, hogy ez a tervezésnek helyes iránya, és valószínűleg az évek során a kialakuló gyakorlat majd mindenki számára egy kicsit kezelhetőbbé és az előterjesztő segítségével kicsit könnyebben kezelhetővé, összehasonlíthatóbbá is válik, így azok a kifogások majd, amik ebben a tekintetben elhangzanak, illetve már korábban a bizottsági vitákban elhangzottak, kiszűrhetők lesznek, nem utólagos tájékoztatással, hanem előzetesen is biztosíthatók lesznek.
Észrevétel volt a költségvetés tervezésével összefüggésben, hogy nem minden szám, nem minden adat jelenik meg a költségvetésben. Természetesen ennek vannak hagyományai. A költségvetés normatívára vonatkozó szabályai éppen a költségvetési vita utolsó időszakában véglegesítődő statisztikai adatok miatt valóban csak akkor kerülhetnek megállapításra, véglegesen beépítésre, és az előterjesztő nagyon helyesen ragaszkodott a törvény által meghatározott és egyébként is az érdekegyeztetésben a felek iránt tanúsított tisztelet keretében ahhoz, hogy ne determináljuk, ne befolyásoljuk azt a vitát, amit a különböző érdekegyeztetési fórumokon a partnerek egymással folytatnak, azzal, hogy kiolvasható módon a kormányzat megüzenné esetleg, hogy milyen számot látna szívesen, milyen számmal kalkulál. Ezt a kormányzat nem tette meg. Úgy gondolom, hogy az eredményes érdekegyeztetés lezárulásával ezek a számok beépítésre kerülhetnek a költségvetési törvényjavaslat, majd értelemszerűen a törvény szövegébe is.
Az Állami Számvevőszék új típusú értékelése a költségvetés minősége szempontjából a kockázatelemzés.
(10.30)
Elsősorban természetesen a bevételek kockázatelemzése szükséges, de értelemszerűen a kiadásoknál is tekintettel kell lenni egy-egy előirányzat rizikós jellegére, voltára.
A Számvevőszék elnöke által elmondottak alapján láthatjuk, hogy a költségvetés főösszege - amely 10 ezer milliárdos nagyságrendű - tekintetében mintegy 3 ezer milliárdos nagyságrendű adóbevétel esetében a kockázat magas, illetve közepes kockázatú az ÁSZ minősítése szerint. Ezek természetesen nem az egész bevétel kockázatosságát jelentik, hanem csupán 2-5 százaléka kockázatos, illetve bír jelentős kockázattal. Természetesen minden bevétel - mint ahogy minden terv is - rendelkezik bizonyos mértékű kockázattal, és ennek a kockázatnak van egy átlaga. Természetes, hogy semmilyen kockázat nem egyszerre, nem egy időben, nem maximális mértékben fog bekövetkezni, ezért valószínűsítve ennek az átlagát, a kormányzat gondosan, előrelátóan egy finanszírozási tartalékot épített be a költségvetésbe, amit az Állami Számvevőszék is elismerőleg fogadott, egy rosszabb esetre, egy más gazdálkodási helyzetre történő előzetes felkészülésnek minősített. Ilyen szempontból már itt is van a garanciája annak, hogy 2005-ben sokkal kevésbé jelenik meg az a költségvetés módosítására, esetleg pótköltségvetésre vonatkozó veszély, amit 2004-ben talán többször is emlegettek.
A finanszírozási tartalék összege 100 milliárd forint. A költségvetési főösszeg 1 százaléka - figyelemmel az általános tartalék egyébként is kötelező, de a kötelező mértéknél most jelentősebb, magasabb mértékben megképzett összegére - kellő garanciát, kellő biztosítékot ígér arra, hogy az évközi folyamatok ezen a rendszeren belül kezelhetők. Ha pedig nincs szükség a finanszírozási tartalék véglegesen történő zárolására, akkor azok az előirányzatok, amelyekből ezek elkülönítésre kerültek - részben a fejezeti kezelésű, tehát a fejlesztési előirányzatokból -, az év végéig is felhasználhatóvá válnak.
Források, kiadások. Mindig fontos, lényeges kérdés az, hogyan alakul a költségvetés forrásoldalon, kiadási oldalon. Ma már nem beszélhetünk csak nemzeti költségvetésről, bár nyilván Magyarország költségvetését készítjük el, és mi magunk fogadjuk el. Miért nem tehetjük ezt? Azért, mert tagjai vagyunk az Európai Uniónak, jelentős költségvetési és költségvetésen kívüli források áramlanak az országba, és ezek évről évre emelkedő mértékben megnövelik, javítják a különféle, alapvetően persze az európai uniós forrásokból a fejlesztésekre jutó pénzeket. Szükséges megnyugtatni mindenkit, magunkat is, hogy 2005-ben is nettó kedvezményezettjei leszünk ennek a közösségi forrásnak, hiszen a most már egész évre vonatkozó 210 milliárdos tagdíjfizetési kötelezettségünk mellett 184 milliárd forint fog befolyni a költségvetésbe az Európai Uniótól pályázatokra, és 140 milliárd forint áll rendelkezésre a költségvetésen kívüli eszközökből, melyek döntő része a földalapú támogatás. Ez 100 milliárdot meghaladóan javítja azokat a forrásokat, amelyeket a költségvetés értelemszerűen már nem tudott biztosítani.
Nézzük meg a kiadási oldalt! A legnagyobb pénz a társadalombiztosítási alapokban szokott összegyűlni, és természetesen innen szokott felhasználásra is kerülni. Ebből a szempontból nem lesz kivétel 2005 sem. A Nyugdíj-biztosítási Alap 1800 milliárdos összege nagyjából egyensúlyban tartható, az Egészségbiztosítási Alap összegei 1500 milliárdos kiadás mellett 340 milliárdos hiányban testesülnek meg. Jelentős az előirányzott hiány mértéke, melyet a költségvetés finanszírozni fog. Ezzel javítjuk azt a pozíciót s javítjuk a tervezést magát is, hogy majd nem a zárszámadáskor kell jóváhagyni egy magasabb hiányt ezen a területen, hanem már eleve biztosítjuk azt a keretet, azt a mozgásteret, amivel a gyógyszerkassza és más területek átléphetők. Egyébként komoly fejlődés tapasztalható a társadalombiztosítási kasszákban, hiszen 2002-höz képest 86 százalékkal növekedett ennek az összege, a prevenció pedig ugyanezen bázisadattól számítva 87 százalékkal nagyobb összegű.
Az önkormányzatok is nagy összeggel gazdálkodhatnak. Az uniós támogatások mintegy 60 milliárdos összegével együtt 1450 milliárd a részesedésük, ami 10 százalékkal magasabb az előző évi előirányzatnál. A költségvetés, ezen belül az önkormányzati költségvetés a kistérségi együttműködés tekintetében is biztosít egy 15,5 milliárdos többletet, ami jól szolgálja az egyébként nehezebben gazdálkodó települések, helyi önkormányzatok összefogását, és ezen keresztül ösztönözve vannak arra, hogy együtt valósítsák meg azokat a feladatokat, amiket az önkormányzatok kötelező vagy adott esetben választott módon szeretnének ellátni.
Harmadik nagy tételként említem a költségvetésen belül a kamatkiadásokat, az adósságszolgálatot. Ennek a mértéke 880 milliárd forint. Úgy tűnik, a kormányzati tervek egy olyan kamatpályát rajzoltak fel, amelyek nem jelentős mértékű emelkedést, hanem nagyjából az adósságszolgálat szinten tartását irányozzák elő. Úgy vélem, hogy a kamat csökkenése, amit a monetáris politikáért felelős jegybanki monetáris tanács az elmúlt időszakban, érzékelve az infláció csökkenésének húzó hatását, meglépett, azt eredményezheti, hogy év végére akár 10 százalék alá is csökkenhet a jegybanki alapkamat mértéke, amely szinte minden más kamatra irányadó. Ezzel javítja a gazdaság szereplőinek versenyképességét, és javítja a költségvetés adósságszolgálati pozícióit is, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy az inflációs prognózis előrevetít a jövő esztendőben is egy jelentős kamatcsökkenést ezen a területen. Úgy gondolom, a jegybanki alapkamat mértéke a jövő esztendőben - bár nyilván súlyozni kell az éves változás mértékét - közelíteni fog az inflációs előrejelzés 4,5 százalékához az évváltáskor beálló esetleg 10 százalék alatti szintről.
Egyben azt is remélem, hogy a jegybank a költségvetésnek ezt a pozícióját az osztalékfizetésen keresztül is tudja majd javítani, hiszen 2003-ban azt láttuk, hogy a jegybank mintegy 80 milliárdos nagyságrendű osztalékbevételre tett szert, melyet a pénzügyminiszter mint tulajdonos nem vont el a jegybanktól. Tehát 2005-ben - változatlanul a 2004. év esetleges folyamataitól - rendelkezésre áll még egy ilyen nagyságrendű forrás lehetősége is.
Visszatérve egy gondolat erejéig a finanszírozási tartalékra, megemlítem, hogy természetesen költségoldalon is van két kockázati elem, mely számításba került, az egyik a már említett kamatpálya, a másik pedig az úgynevezett felülről nyitott tételek, melyek a törvényi szabályozás miatt az igénybevételi jogosultság alapján bárki számára elérhetők, ezért pontosan nem lehatárolhatók, nem meghatározható azok kerete.
(10.40)
Felmerül folyamatosan, hogy kik a nyertesei ennek a költségvetésnek. Beszéltem az elvekről, beszéltem a célokról. Az otthonteremtés a nyertese a költségvetésnek. 2002-ben otthonteremtésre 63 milliárd forint, 2003-ban 137 milliárd forint, 2004-ben várhatóan 208 milliárd forint kerül felhasználásra. A 2005. év 218 milliárd forintot irányoz elő erre a szektorra. Ennyi pénzt kormány még soha nem költött el; illetve nem is jól mondom, mert 2005-ben a kormány lakáscélokra 260 milliárd forintot fog költeni, hiszen jelentkezik még az otthonteremtésnek a garanciavállalásra, a használt lakások igénybevétele esetén a fél szocpolra és az önkormányzati lakbérek támogatására vonatkozó összegeivel együtt egy többlet, ami a kamatkiegészítések mellett több tíz milliárd forinttal, mint érzékelhető, megnöveli ezt a lakástámogatási rendszert.
Nyertese a családtámogatás. Nyertese, mert 330 milliárdra, 43 százalékkal nőnek a 2002. évhez viszonyítva az erre a célra fordítható pénzösszegek. Ebben az évben, mármint 2005-ben 8 százalékkal emelkedik a gyermekgondozási díjra, 6 százalék fölötti mértékkel a többi gyermekgondozással összefüggő támogatásra fordítható összegek köre. Úgy gondolom, hogy jó helyre kerül, a gyermeket nevelő családokhoz.
Nyertese a nyugdíjas kör, a nyugdíjas-társadalom a 2005. évi költségvetésnek. A svájci indexálásnak megfelelően a 4,5 százalékos várható infláció, a 8 százalékos nettó keresetkiáramlás átlagának megfelelően, januárban 6,25 százalékkal fognak emelkedni a nyugdíjak, és a 13. havi nyugdíj bevezetése keretében megkapják az 55. heti nyugdíjat két részletben, felét áprilisban, felét novemberben. És mintegy 1 milliárdos összeg fog rendelkezésre állni a méltányossági nyugdíjak megállapítására és a már megállapított méltányossági nyugdíjak további emelésére.
Milyen területek vannak még? Nézzünk néhányat! Nyertese lehet a területfejlesztés is akár. Először jelenik meg a területfejlesztés mint önálló fejezet a költségvetésben, először jelennek meg a megyei, a regionális tanácsok fejlesztési pénzei, és rögtön a közvetlen támogatások 70 százalékkal, a közvetett támogatások mintegy 50 százalékkal emelkednek ezen a területen. A kormányzat, gondolom, mi is, elkötelezettek vagyunk abban, hogy ez a decentralizáció folytatódjék, és vigyük közelebb a problémát, a probléma gyökerét és a pénzt, magát a pénzt pedig vigyük le oda, ahol a legjobban látható a probléma, ahol a leginkább elosztható a rendelkezésre álló forrás.
Az egészségügy 7 százalékkal bővülő kiadásokkal kalkulálhat. Ők is nyertesei lehetnek a jövő évi költségvetésnek. A környezetvédelem fejezetében mintegy 68 milliárddal, de a különféle területeken összességében 121 milliárddal valósíthatja meg a 2005. évi zöld programját, ami 11 százalékos bővülést jelent az előző, a 2004-es esztendeihez képest. Valószínűleg ők is nyertesek.
A Munkaerő-piaci Alap a foglalkoztatáspolitika egyik legfőbb eszköze, 279 milliárd forinttal gazdálkodik. Itt részben már az adó- és a járulékpolitikai intézkedések eredményeképpen különféle adókedvezmények vannak. Az iparűzési adónál 25 százalék helyett most már 50 százalék írható le a társasági nyereségadó adóalapjából, a fejlesztési adókedvezmények lényegesen alacsonyabb létszámokhoz kötődnek, a hátrányos helyzetű térségekben ennek még a további feleződése is tetten érhető. Az egészségügyi hozzájárulás tavalyi célzott megszüntetése mellett most már a részben foglalkoztatottak esetében a részmunkaidő arányában kell csak fizetni, az egészségügyi hozzájárulás összege jelentősen csökken november hónaptól kezdődően, és természetesen majd 2006-ban megszűnik, nullává változik. A tb-járulék megfizetése is a Munkaerő-piaci Alapból válik pályázhatóvá 50 százalék mértékéig 9 hónapig, bizonyos körökben pedig akár az egész összeg vagy további időszakra is. Aktív eszközök pedig havonta 80 ezer ember képzésére, támogatott foglalkoztatására nyújtanak fedezetet. Ez mintegy 2 százalékos foglalkoztatásjavulást eredményezhet.
Nyerhet az agrár- és vidékgazdálkodás is, 12 százalékkal nőnek a bevételei, illetve a kiadási előirányzatai; 208 ezer regisztrált gazdának 4,4 millió hektáron való gazdálkodását segítik elő, és a SAPARD-programok sikere előrevetíti az AVOP-programok sikerét is. Nemcsak jár, jut is; tehát vannak nyertesei szép számmal a költségvetésnek.
A fejlesztésekről csak vázlatszerűen. A kormányzat fejlesztései 40 milliárdot meghaladó mértékűek. Az önkormányzatok többletfejlesztési lehetőségei 16,5 milliárddal emelkednek. Az expozéban miniszter úr beszámolt a PPP-programokról, különösen a gyorsforgalmi autópályákról és a kollégiumi férőhelyekről, de az azt kibővítő universitasprogram széles körű, tényleges magántőke, tényleges kockázatvállalása melletti jelentős bővüléséről, amivel akár gyorsítható is az eltervezett program.
A hiány mértéke szintén a költségvetés egyik nagy kockázata és fontos ismérve. Tény, hogy a mértéke csökken, tény, hogy az aránya csökken, tény, hogy a tendenciája csökkenő. Az ÁSZ többször megdicsérte a költségvetést, és számos kritikát fogalmazott meg. Meg kell köszönjük az ÁSZ-nak, pótolhatatlan a munkája.
Úgy gondoljuk, hogy nagyon hasznos, hogy évente és nem kétévente tudja elmondani ő is a véleményét az ország költségvetéséről, az ország gazdálkodásáról. Úgy gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium is, a kormány is megszívlelte azokat a szempontokat, amelyek a költségvetés ellenőrzésének nagyobb parlament lehetősége biztosítására vonatkoznak.
Mit látunk tehát? Szerethető célokat, gazdasági hátteret, amely látványosan nő, lendületes, újszerű tervezési módot, takarékos államot és egy igazságos elosztást. Ez egy jó költségvetés receptje, ezért valamennyi bizottság többsége támogatta az előterjesztést, és általános vitára alkalmasnak találta.
Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. Elnök asszony, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
