NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha bárki értékelésre vállalkozik, egy költségvetés értékelésére, tudnia kell és vállalnia kell azt is, hogy az éremnek mindig két oldala van. Akkor kell ezt legfőképpen figyelnünk, ha az európai integrációs ügyek, az európai csalatkozási ügyek szaldóját kívánjuk megvonni, azt kívánjuk megítélni. Mert egyrészt jó dolog az, ha az európai uniós támogatáspolitikának részévé válik az ország, és bizonyos fejlesztési célokra nagyságrendekkel nagyobb forrásokat tudunk megszerezni, mint amit a magyar költségvetés bármely eddigi időszakában biztosítani tudott. Másrészt föl kell tennünk a kérdést, meg kell kérdeznünk, milyen árat fizetünk ezekért a forrásokért, milyen árat fizetünk ezen források igénybevételéért. Ugyanis egy rossz költségvetés beárnyékolja az európai integráció esetleges eredményeit, az európai integrációból adódó források felhasználásának hatékonyságát.
Önök már ebben az évben, 2004-ben mintegy 200 milliárd forintnyi fejlesztési célú devizahitelt vettek fel annak érdekében, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból finanszírozott fejlesztéseket előfinanszírozni tudják. Nos, ez nem volt elég, ebben az évben a költségvetés további 87 milliárd forintnyi deviza alapú hitel fölvételét tartalmazza, ami tovább súlyosbítja az egyébként is nagyon-nagyon nehéz helyzetet jelentő államadósság kérdéseit. Hosszú távú eladósodás árán nem mondhatjuk azt ki, hogy az európai integrációból adódó fejlesztési források felhasználása egyértelműen pozitív eredményt jelenthet az ország számára, legfőképpen az adófizetők számára, legfőképpen azok számára, akik ezeket a hiteleket vissza kell hogy fizessék, mert bármilyen módon is védik önök az államadósság jelenlegi mértékét, a hitel az hitel, azt vissza kell fizetni.
Kormányzati koordináció nélkül kialakult egy átláthatatlan, kaotikus pályázati rendszer. Sajnálom, hogy nincs itt Kuncze Gábor frakcióvezető úr, mert be lehetne neki bizonyítani, hogy nem kell megtanulni pályázni, 13 ezer pályázó és 13 ezer pályázat vár elbírálásra, értékelésre, szerződéskötésre és korrekt állami magatartásra, amellyel teljesíti a magyar állam a szerződéses kötelezettségeit. 13 ezer pályázat, 13 ezer pályázó, amiből szeptember 15-éig hétben sikerült leszerződni; ez az a rendszer, amely nem képes biztosítani az uniós források hatékony fölhasználását.
De nézzük konkrétan a számokat! 210 milliárd forintos befizetési kötelezettségünk keletkezik ebben az évben az Európai Unió kasszájába. Ez a befizetés, ez a 210 milliárd forintos befizetés biztos. Ezzel szemben 324 milliárd forintos támogatás igénybevételi lehetősége adott az ország számára, ami csak lehetőség. Kuncze Gábor frakcióvezető úr, Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony lazán kezelte ezt a 210 milliárd forintos befizetést, jóformán nem is vettek róla tudomást, holott ez az adófizetők pénzéből teljesített befizetés, amit az adófizetők pénzéből a magyar állam, a magyar költségvetés a számára szabadon meghatározható és a társadalom fejlesztési igényeihez illeszkedő fejlesztésekre fordíthat, míg a 324 milliárd forint azokra a fejlesztésekre fordítható, amelyeket az Európai Unió számunkra megenged, jóváhagy. Tehát 210 milliárd forint szabadon fölhasználható pénzeszköz, amelyről nem veszünk tudomást, és közben minden mennyei mannát és minden hatást, kedvező hatást attól a 324 milliárd forinttól várunk, amelyre keményen direktívák határozódnak meg, hogy mire használható.
Ez még nem lenne önmagában baj. De ha Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony elolvasná azt a gyötrelmesen gyenge nemzeti fejlesztési tervet, amely szerint három évre meghatározottak a fejlesztési célok, akkor tudná, hogy az általa említett munkahelyteremtésre ebből a 324 milliárd forintból mindösszesen 5 százalék fordítható, kevesebb, mint 16 milliárd forint. Tessék akkor egyberakni a számokat! 210 milliárd forint az adófizetők pénzéből befizetési összeg, és ebből munkahelyteremtésre 16 milliárd forint fordítható.
Ha a kettőnek a szaldóját megvonjuk, akkor 114 milliárd forintnyi lehetséges pozitívum keletkezik. Lehetséges pozitívum, amely akkor bizonyul csak pozitívumnak, ha az időjárás is úgy alakul, és a Jóisten is úgy alakítja a mezőgazdasági termelés viszonyait, hogy minden forrást meg tudnak szerezni a területalapú támogatásra igényt tartók és az agrárpiaci támogatásra igényt tartók. Akkor, ha a következő évben több ezer pályázatot tudunk elbírálni és leszerződni, és csak akkor érvényesül ez a 114 milliárd forintos pozitívum, ha a több ezer pályázó maradéktalanul végre tudja hajtani az összes számára vállalt fejlesztési feladatot.
Nos, tisztelt uraim, a 114 milliárd forintos költségvetési pozitívumnak nagyon sok a kérdőjele, nagyon sok az a kétség, ami ennek a pozitív szaldóját alátámaszthatja. Ezt bizonyítja egyébként az Állami Számvevőszék is, amely a Pénzügyminisztérium által tervezett 54 milliárd forintos európai uniós forrásfölhasználást erősen kockázatosnak tartja. Csak hozzáteszem, önök a költségvetésben nem 54 milliárddal, 176 milliárd forint fölhasználásával számolnak. Ha összevetjük ezeket a számokat, akkor sajnos szomorú következményre is juthatunk.
Volt már szó az ellenőrizetlen pályázati rendszerről, amely a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint akár a 2005. évben rendelkezésre álló összeg 2-3-szorosát is lekötheti. Ki fogja ezt finanszírozni, kérem? Ki fogja ennek a nemzeti társfinanszírozását biztosítani akkor, ha a rendelkezésre álló és a költségvetésbe betervezett összeg 2-3-szorosát is hajlandóak leszerződni? Vagy ha leszerződjük, ki fogja ezt kifizetni akkor, ha a leszerződött feltételeknek megfelelően a pályázók elkezdik a megvalósítást? Vagy az történik, az a gyakorlat folytatódik, ami jelenleg is érvényes? Érvényes, állammal kötött szerződés kapcsán a pályázók, a nyertes pályázók hónapokkal vagy évekkel később kapják meg a fejlesztési forrásaikat? Úgy gondolom, ez tarthatatlan, és ezzel együtt azt is előidézhetjük, hogy a pályázók, akik első pillanatban örülnek a nyereménynek, illetve a megnyert forrásoknak, adott esetben tönkre is mehetnek a fejlesztések megvalósítása során a késedelmes finanszírozás miatt.
Milyen árat fizetünk még ezen kívül az európai uniós források fölhasználása révén, egy rossz költségvetés kapcsán? Fölszámoljuk a hazai támogatási rendszereinket. A foglalkoztatáspolitika területén Filló Pál képviselő úr és a többiek is sokat említették a Munkaerő-piaci Alapot. Az ÁSZ véleménye szerint is a Munkaerő-piaci Alap oly mértékben csonkul, ami már veszélyezteti az Európai Közösség rendeleteinek betartását, ugyanis ebből kívánjuk a hazai társfinanszírozást megteremteni; abból a Munkaerő-piaci Alapból, amelyből direkt munkahelyteremtéseket kellene finanszíroznunk, ahelyett, hogy a pályázati lehetőségek önerejét teremtenénk meg, hiszen az európai uniós források megszerzéséhez más alaphoz, más költségvetési tételhez nem tud nyúlni a kormányzat, csak a meglevő támogatáspolitikai eszközökhöz.
Az is kiderül, hogy a csatlakozási tárgyalások valószínűleg nem voltak eredményesek, hiszen Baráth Etele tárca nélküli miniszter már miniszterelnökével szemben, Gyurcsány miniszterelnök úrral szemben kijelentette a Világgazdaság egy interjújában, hogy ezek a támogatási források nem elegendőek ahhoz, hogy az ország pozitív szaldóval tudja zárni az európai uniós csatlakozásokat.
(15.40)
Milyen árat fizetünk tehát az európai uniós források megszerzéséért? Ebben az évben már megtanulhattuk, mit jelent nettó befizetői státusban működni, mit jelent az, amikor az adófizetők pénzéből többet fizetünk az európai uniós intézményekbe finanszírozásként, mint amennyit európai uniós fejlesztési forrásként fölhasználhatnak a hazai önkormányzatok, kis- és középvállalkozások. Nem kívánjuk senkinek, hogy ezt 2005-ben, ennek a rossz költségvetési struktúrának köszönhetően ismét megéljük. Átláthatatlan költségvetési struktúra, ellenőrizhetetlen gazdálkodás és pályázati rendszer, nyilvánosság elől elzárt információk, bizonytalanság a magyar állam és a szerződéses kötelezettségekkel vele szerződő pályázók körében.
Az Európai Unió jót akar, támogatni szeretne. Arra kérem a kormánypárti oldalt, hogy igyekezzen ezt a költségvetést olyanná tenni, hogy az Európai Unió tudjon is minket valójában támogatni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltás ugyanott: Bravó! - Az emelvényről lelépve megbotlik.)
