VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottságok összefoglalt kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán idézték már mások is e Ház falai között azt a régi kínai mondást (Gőgös Zoltán: Nem dakota?), hogy jósolni mindig nehéz, különösen, ha az a jövőre vonatkozik. Így van ez most is, amikor a 2005-ös esztendő várható adóiról, járulékairól, állami támogatásairól, a különböző tárcák fejezeti kiadásairól beszélünk.
(10.50)
De mindig érdekes és tanulságos dolog, hogyha a korábbi állításokat, amelyek a jövőre vonatkoztak, később szembesítjük ezeknek az állításoknak a megtevőivel, összevetjük ezeket a valósággal, mindazzal, ami időközben megtörtént. Nincs ez másképp a költségvetésre vonatkozó állításokkal sem.
Tegyünk egy rövid kísérletet, tegyünk egy rövid próbát, és nézzük meg, hogy mielőtt a 2005-ös költségvetés számairól, a beígért fejlesztésekről, a nyertesekről és másokról beszélnénk, hogyan is voltunk ezzel tavaly ilyenkor, hogy a kormány idei esztendőre vonatkozó jóslatai vajon milyen mértékben valósultak meg. Vegyük elő egy pillanatra a 2004-re vonatkozó ígéreteket! Megtettük, íme, még bizonyára emlékeznek a tisztelt képviselőtársaim, 2004 az építés éve lesz - hallhattuk -, olyan esztendő, ahol új lehetőségek és új kihívások várnak ránk.
Nos, 2004. október végét írjuk, így most már van arra módunk és lehetőségünk, hogy megnézzük, hogy ezek az ígéretek, amelyeket tavaly tettek kormánypárti oldalon és a kormány képviselői, mennyiben valósultak meg. Lássunk egy rövid kivonatot! Mit ígért az MSZP-SZDSZ-kormány a költségvetésre vonatkozóan? Azt ígérte, hogy az államháztartás hiánya, az államadósság mértéke csökkenni fog, méghozzá 3,8 százalékra az előző esztendő kiugróan magas hiánya után. Mi történt?
Augusztus végére - mint ahogy önök is tudják - a hiány teljes mértéke teljesült, de nemcsak annak a hiánynak a mértéke, amit tavaly ilyenkor, úgymond az építés évének keretében a kormány ígért számunkra, hanem annak a hiánynak a mértéke is, amit már februárban az új pénzügyminiszter ígért a magyar embereknek, a nyilvánosságnak. Három megszorító csomag sem volt elég ebben az esztendőben ahhoz, hogy a megemelt túlköltekezés mértékét tartani tudja a kormány, most már arról folyik a vita, hogy 5 vagy 5,3 százalék lesz-e ez a hiány. A lényeg az, hogy amit ígértek a költségvetésre vonatkozóan, nem teljesült, ezt már augusztusban régen túlhaladtuk.
Szerepelt még ebben, hogy 2005-ben is tovább fog csökkenni a hiány. Ezt tavaly ilyenkor ígérték meg, tisztelt kormánypárti képviselők, ebben az szerepelt, hogy 2,8 százalékra fog 2005-ben csökkenni. 2,8 százalékra! Mit találtunk a most beterjesztett 2005-ös költségvetésben? Azt találtuk, hogy 4,1 százalék lesz ez a hiány. Bizony, az ígéretek időközben messze kerültek a valóságtól. Mit hallhattunk még?
Azt hallhattuk, hogy 2003-ban - azt hiszem, ez még 2003 októberében került benyújtásra - a hiányt le fogják szorítani, 4,5 százalék lesz. Emlékeznek rá, ekkor volt, hogy a bűvös 4,5 százalék jelent meg, 4,5 százalék infláció, 4,5 százalék államháztartási hiány és 4,5 százalékos mértékű gazdasági növekedés. Mi lett ebből? Egyik sem valósult meg, tisztelt képviselőtársaim. A 2003-as 4,5 százalék helyett most éppen 6,2 százaléknál tartunk, de még mindig nem vagyunk a végén.
És mi volt az ígéret az államadósságra vonatkozóan? Hogy csak kismértékben fog nőni az államadósság mértéke; a bruttó hazai termékhez viszonyítva ez 56 százalék, egészen pontosan 56,2 százalék lesz 2004-ben. Emlékeztetnék rá, hogy a polgári kormány időszakában ez 53 százalék volt. Tehát önök azt ígérték, hogy ez 2004-ben 56 százalék lesz, nőni fog az államadósság, az irányát helyesen jelölték meg, a mértékét azonban alábecsülték. Az államadósság bizony 59 százalékos mértéket ért el, jelentős terhet róva vállalkozókra, magánszemélyekre, mindannyiunkra, hiszen az adófizetők valamennyiünk befizetéseiből törlesztik az államadósság drasztikus mértékét.
Mit ígértek még tavaly ilyenkor? Azt ígérték, hogy a nyugdíjak reálértéke 2,5 százalékkal fog nőni ebben az esztendőben. Még két hónap hátra van ebből az évből, azonban ha fellapozzuk a KSH augusztusi jelentését, adatait, számait, akkor talán egyetértenek velem abban, hogy ebből valószínűleg kevés fog megvalósulni. Miért is? Azért, mert az infláció mértékét 2004-ben jelentősen alultervezték. 2004 januárjában a nyugdíjasoknak önök adtak 6,3 százalék nyugdíjkorrekciót, 6,3 százalékot, az infláció pedig ebben az esztendőben tartósan 7 százalék fölött volt. A legutóbbi szeptemberi hónapi adat már 6,6 százalék, de előtte ez végig 7 százalék volt - ami mit is jelent, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy a nyugdíjak emelkedése nem tartott lépést az áremelkedésekkel.
A nyugdíjasok vesztesei voltak ennek az esztendőnek, és bár májusban egy egyhetes nyugdíjkifizetéssel - vélhetően az európai parlamenti választásokra készülve - a kormány már próbált ezen segíteni, és most a társadalombiztosítási törvény előírásainak megfelelően korrigálni próbálja az infláció mértékéhez a nyugdíjak összegét (Dr. Vojnik Mária felé:), államtitkár asszony bólogat is, igen, 1 százalékos mértékben, talán ezzel is egyetért az államtitkár asszony (Dr. Vojnik Mária: Amennyit a törvény előír!), ez vélhetően keveset segít annak a nyugdíjasnak, aki már tíz hónapon keresztül az áremelkedésekhez képest kisebb nyugdíjat kapott. Tehát ebből a szempontból ez az ígéret vélhetően már nem fog teljesülni.
Azt is ígérték még, hogy támogatni fogják a gyermekes családokat. Nos, azt írta ez az anyag, hogy a családi adókedvezmény megőrzése mellett. Valóban megőrizték ezt a kedvezményt, mert 2002, a polgári kormány utolsó esztendeje óta nem emelkedett ennek a mértéke, ugyanannyi még, mint 2002-ben, az más kérdés, hogy az infláció ennek már jelentős részét elvitte, de a 2005-ös költségvetésben is azt látjuk, hogy akkor sem fog változni. Magyarán: már a negyedik olyan esztendő lesz, amikor a családi adókedvezmény mértéke egy-, kettő-, három- és többgyermekes családok számára egy fillérrel sem változik.
Erre önök azt mondják, hogy a családi pótlék támogatásán keresztül szeretnék a gyermekes családokat támogatni. Nos, 2004-re már ismerjük a számokat, az egy-, illetve kétgyermekes családoknál gyermekenként havi 300 forint volt az, amellyel a gyermekes családokat támogatták. Javaslom a kormánypárti képviselők számára, hogy egy gyermekcipő, egy gyermekruha vagy egy iskolai felszerelés beszerzésekor gondolkozzanak el azon, hogy ez a havi 300 forint egy gyermekes családnál vajon mire elegendő.
Azt is mondhatnák erre, hogy ebben az esztendőben az anyasági támogatás és a gyes összegét emelték. Igen, ezt 6,3 százalékkal emelték januárban, csakhogy ellentétben a nyugdíjakkal, itt még korrekció sincs ebben az esztendőben. Magyarán: reálértékben csökkent az anyasági támogatás és a gyes összege. Nos, így támogatták önök ebben az esztendőben a gyermekes családokat.
Apropó, iskola, ha már itt tartunk; emlékszünk még arra az ígéretre, hogy a tankönyvek ingyenesek lesznek a gyermekek számára. Önök már erre az évre csak azt ígérték, hogy minden második gyereknél, tehát a gyermekek 50 százalékánál lesz ez az ingyenesség. 2005-re ez sem fog érdemben változni, a 2002-es ígérettől tehát még mindig fényévekre vagyunk.
Mit ígértek a beruházásoknál? Azt ígérték a beruházásoknál, hogy többek között megindul a budapesti 4-es metró első szakaszának építése. Nem tudom, járnak-e a városban, közlekednek-e, egyelőre a meglévő metróvonalak felújításával van jelentős probléma és van ekörül botrány, nemhogy arról tudnánk beszélni, hogy a metróépítés első szakasza megindult volna.
Azt is ígérték, hogy 2004-ben megkezdődik a Vásárhelyi-terv végrehajtása. Jó munkához idő kell, tartja a magyar mondás, úgy tűnik, hogy önök ezen még elég sokáig gondolkodnak, hiszen ennek a tervnek a végrehajtása attól független (Dr. Persányi Miklós: Novemberben megindul!), hogy jelentősen lecsökkentették az összeget. Novemberben megindul, mondja a miniszter úr, most még októbert írunk, tehát 2004-ben, vélhetően talán az utolsó két hónapban, ha a Jóisten megáld bennünket (Pokorni Zoltán: A remény hal meg legutoljára!), és nem lesz, mondjuk, erős fagy vagy hó, vagy hideg, ami a munkákat hátráltatja, akkor valóban megindulhat, miniszter úr, de eddig, amikor ma megkezdtük ennek a vitáját, 2004-ben ez nem indult meg.
(11.00)
Ez nem indult meg. Nehogy az következzen be, hogy majd a folyók indulnak meg, vagy az árvizek indulnak meg. Reméljük, hogy megússzuk, mert a Vásárhelyi-terv ebből a szempontból pluszvédelmet ebben az évben nem tud jelenteni számukra.
Azt ígérték, hogy növelik a vállalkozások versenyképességét. Ehhez képest új adókat vezettek be. Ha ezzel növelik a vállalkozások versenyképességét, akkor ebből valószínűleg a vállalkozók túlságosan sokat nem kérnek. Mert mit is tettek? Új adókat vezettek be. Bevezették az energiaadót, bevezették az innovációs járulékot, környezetterhelési díjakat vezettek be, ökoadót, megemelték a cégbejegyzési illetékeket, korlátozták a fejlesztési adókedvezményeket, háromszorosára emelték a rehabilitációs hozzájárulás összegét. A következményeket látjuk egyébként: csatornadíjak 20 százalékos növekedése, amit egyébként itt a legtöbb partner energiaadóban is továbbhárít a lakosságra, és az innovációs járulék sem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket, mert éppen egy napokban megjelent tanulmány szerint ez eddig inkább a hivatal kiépítését szolgálta, mint a kutatás-fejlesztési elképzeléseket.
Nos, miért érdekes mindez? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert hasonló ígéretek vannak 2005-re is, hasonló ígéreteket hallhattunk az előbb a már időközben távozott pénzügyminiszter úrtól az expozéban, és hasonló ígéreteket hallhattunk az előbb a kormánypárti előadótól is: felzárkózás, önkormányzatok éve, mezőgazdaságban élők éve, kik lesznek a nyertesek, önkormányzatok, területfejlesztés, és így tovább, és így tovább, és így tovább.
Nos, azt kell mondanunk, hogy ebből a szempontból már a 2005-ös költségvetés beterjesztése is rosszul kezdődött; rosszul kezdődött, és rosszul folytatódik. Rosszul kezdődött azért, mert arra még nem volt példa az elmúlt 15 esztendőben, hogy az államháztartási törvény előírásait megsértve törvénysértéssel kerüljön benyújtásra ez a dokumentum a tisztelt Háznak: szeptember 30-a helyett október 7-e. És félreértés ne essék, nem az egy hétről van szó, mert ha ez alatt az egy hét alatt ez az anyag jobb lett volna, ha a 2005-ös költségvetés valóban az emberek, a vállalkozások érdekeit szolgálná, akkor azt mondhatnánk, üsse kavics.
De nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Arról van szó, hogy a kormány törvénysértő módon kezdte el ennek a parlamenti vitáját, és csak költői a kérdés, hogy vajon az a vállalkozó mit szólna, akinek, mondjuk, az APEH azt az értesítést küldené, hogy küldje be az adóbevallását, majd ő azt írná vissza, hogy most éppen dolga van, egy héttel később majd ezt szíveskedik megtenni. Ha a vállalkozóktól, a magánszemélyektől a kormány elvárja azt - és egyre inkább elvárja, hiszen naponta halljuk a híreket, hogy az adóhivataltól újabb és újabb bevételt vár el a kormány, elvárja azt -, hogy pontosan tegyünk eleget az adóbevallásainknak, akkor a törvényesség, a jogszabályok betartása a kormánytól is joggal várható el.
De nézzük a tartalmi részt, hiszen azt gondolom, a törvénysértés, bár szemet nem hunyhatunk felette, még nem befolyásolhatná azt, hogy mi van egyébként a beterjesztett törvényjavaslatban. Kinek jó ez a költségvetés? Kinek segít jobban, mint 2004-ben? Nos, akár ágazatokat nézünk - Belügyminisztérium, gazdasági tárca, Igazságügyi Minisztérium -, akár különböző területeket - környezetvédelem, területfejlesztés, egészségügy, oktatás -, nincsenek nyertesei ennek a 2005-ös esztendőnek.
A miniszter úr úgy fogalmazott, hogy a felzárkózás éve lesz 2005. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a leszakadás, a lemaradás éve lehet 2005, amennyiben a 2005-ös költségvetés ebben a formájában kerül elfogadásra.
Mi ennek az oka? Mi annak az oka, hogy most már tartósan az elmúlt két év után a harmadik esztendőben is ugyanezekkel a problémákkal kell szembenézni? 2002-ig kell visszamennünk, tisztelt képviselőtársaim. 2002-ben, emlékezhetnek rá, egy irreális, megvalósíthatatlan ígéretdömping öntötte el a választási kampányt a mostani kormánypártok részéről. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hohó!) Az emberek jelentős része hitt ennek az ígéretözönnek, 800 kilométer autópálya, 400 ezer új munkahely, parlagfűmentes Magyarország, ingyenes tankönyv, ingyenes gyógyszerek, hűségjutalom, és így tovább, és így tovább.
Kormányváltás követte az ígérethalmazt, és a kormányváltás után a koalíció egész egyszerűen rosszul mérte fel a gazdaság állapotát. Rosszul mérték föl azt, hogy mit bír el a magyar gazdaság. Ekkor történt igazából az a hiba, amelynek a következményeit három esztendő múltán is szenvedjük. Mi lett ennek a rossz helyzetfelmérésnek a következménye? Bukdácsoló, sodródó gazdaságpolitika, túlköltekező állam, deficit, hiány, lavinaszerűen növekvő államadósság, újabb és újabb megszorító csomagok. Igen, a következménye az lett, amit valamennyien érzékelhetünk: megszorító csomagok és adóemelés. 2003-ról 2004-re ez az adóemelés 550 milliárd forinttal növelte a vállalkozások és a magánszemélyek adóterheit.
A vállalkozásokról már beszéltem, de nem árt a magánszemélyek adóteher-növekedését is felidézni. A nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezményét megszüntették. Ez az egyszerű lépés több mint 80 milliárd forint pluszbevételt hozott a költségvetés számára; a bruttó fizetésünk 8,5 százalékát fizetjük nyugdíjjárulékra, ezt korábban adómentesen tettük - nem, ezentúl nincs adókedvezmény erre. Ugyanez igaz a magánpénztári tagdíjra is. Az átlagkeresetű dolgozóknál ez azt jelentette, hogy egy fizikai dolgozó ebben az évben 24 ezer forinttól esik el csak e miatt az adóváltozás miatt, egy szellemi átlagkeresetű dolgozó pedig 49 ezer forinttól.
Az egészségügyi járulék mértékét 3-ról 4 százalékra növelték. Ez elsősorban a munkavállalókat sújtotta, méghozzá leginkább a minimálbéren élőket, ellentétben azzal, amit önök ígértek. A lakáshitelek adókedvezményét jelentősen csökkentették, egészen pontosan a felére, 240 ezerről 120 ezer forintra, ami azt jelentette, hogy havonta tízezer forintot vettek el azoktól, akiknek lakáshitel-törlesztésük van. Az életbiztosítások hozama adóköteles lett, a befektetési adóhitel megszűnt, jelentősen szűkítve ezzel az egyébként is szegényes lakossági megtakarításokat.
De emellett voltak olyan adómódosítások, amelyek mindannyiunkat érintettek, akár adózunk, akár nem, nyugdíjasokat, vállalkozókat, magánszemélyeket. Az általános forgalmi adó emelése a villamos energiánál 12-ről 25 százalékra, vagy más termékeknél 15 százalékos és 5 százalékos mértékre - gyógyszernél, tankönyvnél, távfűtésnél, temetési szolgáltatásoknál, háztartási földgáznál, szénnél, tűzifánál -, jelentősen csökkentette az emberek életminőségét és azt a jövedelmet, nyugdíjat, amit megkapnak.
A jövedéki adónál hasonló volt a helyzet. A bor jövedéki adója 60 százalékkal emelkedett ebben az esztendőben, a hazai borágazat védelme lényegében teljes egészében megszűnt ezekkel az intézkedésekkel; hogy a zárjegy eltörlésétől már ne is beszéljek.
Dohányáru: a cigaretta jövedéki adója 35 százalékkal nőtt ebben az esztendőben, nem véletlen, hogy a 22 milliárd szálas hazai forgalomnak körülbelül az egyharmada, 6 milliárd szál tűnt már el ebben az esztendőben, na nem azért sajnos, mert kevesebben dohányoznak az országban, hanem azért, mert az emberek többsége nem tudja megfizetni a hazai cigarettaárakat, és jelentős részben csempészárut, olyan terméket vásárol, ami jövedéki adót nem látott.
Nincs változás az adóemelések terén 2005-ben sem, meglepetéssel és megdöbbenéssel hallhattuk az előbb a pénzügyminiszter úrtól, hogy a vállalkozások adója csökken. Nos, tegnap a miniszter úr éppen egy olyan tanácskozáson járt, ahol vesztére vállalkozók is voltak, és miközben a miniszter úr előadta, hogy mennyivel csökken a vállalkozók adóterhe, a vállalkozók fölálltak, többek között Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ezen nem lepődünk meg…), és elmondta, hogy miniszter úr, önök valahogy rosszul számolnak, mert a vállalkozók adótöbbletet kell hogy fizessenek 2005-ben, a terhük százmilliárd forinttal emelkedik. Göndör István nevet ezen, nevet a magyar vállalkozókon. (Dr. Lamperth Mónika: Ez sajátos értelmezés. - Göndör István: Orbán Viktor tanácsadóján bátorkodtam nevetni!) Nem hiszem, hogy helyes volna, képviselő úr, mert ezek a többletterhek 2005-ben a vállalkozásokat érinteni fogják.
Itt van az a számítás, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara végzett el ebben a tekintetben. Ők korrekt módon kiszámolták, hogy azok a lépések, amelyekkel önök segíteni próbálják a vállalkozásokat, az iparűzési adó 50 százalékának a levonása a nyereségadó alapjából, vagy a tb-járulék átvállalása egyes munkavállalói csoportoknál mit jelent. Ez körülbelül 35 milliárd forintot hagy kint a vállalkozásoknál, csakhogy azok az adóemelő lépések, amelyeket emellett meglépnek - vállalkozói járulék bevezetése, innovációs járulék kulcsának emelése, bankadó bevezetése, forrásadó 25 százalékra emelése, termékdíj-növekedés, hulladékfeldolgozás többletterhei, és így tovább, és így tovább -, ezek 135 milliárd forinttal növelik a terheiket.
(11.10)
Tehát az egyenlege ennek az intézkedésnek, ami 2005-re várható, 100 milliárd forinttal rosszabb a vállalkozók számára. Persze 100 milliárd forinttal jobb a kormány, a költségvetés számára - ezért van talán jókedve Göndör Istvánnak. De ha belegondol annak az 550 ezer egyéni vállalkozónak a helyzetébe, akiknek ezt majd meg kell élniük, akkor azt gondolom, kevesebb okunk van az örömre.
Az hangzott el itt az expozéban, és ez a bizottsági vitákon is felmerült, miniszter úr megismételte, hogy a vállalkozási engedélyek kiadásának idejét csökkentik. Miniszter Úr! Nem az időt kellene csökkenteni - a költségeit! Mert azt meg emelik időközben. Tisztelt Miniszter Úr! Ha összeszámoljuk, hogy egy üzlethelyiségnek az engedélyezése, egy vállalkozói engedély kiadása, a tavalyi, idénre megvalósuló cégbejegyzés illetékeinek emelése mit jelent egy kft.-nél, bt.-nél, részvénytársaságnál, egyéni vállalkozásnál, akkor azt mondhatjuk, hogy duplájára növekednek ezek a költségek. Ne az időt csökkentsék, inkább a költségeit csökkentsék egy vállalkozás megindításának, mert azzal talán jobban járnak a hazai vállalkozások!
Ebből a szempontból 2005 az adóemelések éve. 2005-ben ez a tendencia sajnos folytatódik, hiszen a költségvetés hiányát nem a kiadások csökkentésével, hanem adóemeléssel próbálják eltüntetni. A vállalkozóknál már szóltam erről, de sajnos ez a magánszemélyeknél is igaz. Hiszen kétségtelen tény, hogy a 26 százalékos kulcs megszüntetése egy szűk rétegnek kedvezőbb lesz, azoknak, akik ebbe a sávba esnek bele. De, tisztelt képviselőtársaim, 1,3 millió adózó 800 ezer forint bruttó éves jövedelemnél kevesebbet keres. Épp a legalacsonyabb jövedelműek számára ez az adólépés semmilyen pozitívummal nem jár, ezeknek az embereknek a helyzete nem változik.
És ha tovább nézzük, hogy mely adókedvezményeket szüntetnek meg - hiszen adót emelni nemcsak az adókulcsok emelésével, hanem az adókedvezmények megvonásával is lehet -, akkor a nyugdíjpénztári befizetések, a tandíjkedvezmény, a felnőttképzési kedvezmény, a mezőgazdasági őstermelői kedvezmény, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és baleset-biztosítások kedvezményének szűkítése bizony adóteher-növekedést jelenthet. Adóteher-növekedést! Arról már nem is beszélek, hogy a törvény hatálya alatt a külön adózó jövedelmek mértékét is jelentősen növelik, 25 százalékra, ebben pedig az ingatlan- és ingóvagyon értékesítése, a társasházak bevétele, a termőföld bérbeadása bizony szerepel. Ebből a szempontból tehát a magánszemélyek is adóteher-növekedést élhetnek meg 2005-ben.
További terhekről már nem is kívánok beszélni, mert elvinné az időt, de érdemes talán megemlíteni, hogy mondjuk, egy útlevél kiváltásának az illetékköltsége 50 százalékkal emelkedik, 6 ezer forintra; egy gépjárműtörzskönyv kiváltása szintén 50 százalékkal emelkedik; egy forgalmi engedély kiadása szintén 50 százalékos mértékben emelkedik, 4 ezerről 6 ezer forintra 2005-ben. Ezeket valamennyien fogjuk fizetni, függetlenül attól, hogy adózunk-e vagy sem. Drasztikusan nőnek tehát az adók, a bruttó hazai termék növekedésénél jobban, mintegy 12 százalékos mértékben.
És mi nő még? A közvagyon értékesítéséből származó bevétel, a privatizációs bevételek - mert úgy tűnik, hogy miniszter úr szavai után “végeladás, nincs maradás”. Ebből a szempontból a közvagyon utolsó maradékait, morzsáit fogja a kormány 2005-ben értékesíteni. Az idén 277 milliárd forint bevételre számít az ÁPV Rt. a vagyonértékesítésből. Ebből 119 milliárd forint fog befolyni a központi költségvetésbe, és 40 milliárd forint osztalékbevétele is lesz az ÁPV Rt.-nek. Miniszter úr itt az expozéban már visszakozott, és azt mondta, hogy a Szerencsejáték Rt. marad állami tulajdonban. Ebben a kérdésben tehát hol ezt halljuk, hol azt halljuk. Nyilván nehéz megmagyarázni az emberek számára is, hogy egy több tízmilliárd forintos nyereséget termelő és a költségvetés számára többletbevételt hozó állami céget vajon miért kellene értékesíteni.
De hát továbbra is maradnak a kérdőjelek a postánál, a vasútnál, a Tankönyvkiadónál, a Volán-társaságoknál. Ezekkel vajon mi fog történni? Mi fog történni, hiszen a túlköltekezés nem ad felhatalmazást arra a kormánynak, hogy a hiány mértékét a közvagyon értékesítésével próbálja meg csökkenteni. Ez egyébként az elmúlt két esztendőben sem segített. Az elmúlt két esztendőben több mint 450 milliárd forintnyi állami vagyont értékesített az MSZP-SZDSZ-kormány, és ha arra kérdeznénk rá, hogy hová tűnt ez a pénz vagy milyen célra fordították, akkor, azt gondolom, nehéz lenne erre választ kapnunk. Egy példát hadd említsek önöknek. Emlékezhetnek rá, amikor a Postabank értékesítésére sor került, Medgyessy Pétertől azt hallhattuk, hogy ez a 100 milliárd forintos bevétel autópálya-építésre fog menni. Kérdezem, melyik az az autópálya, amelyiknek az építését ebből a 100 milliárd forintból elkezdték. Nem kapunk erre választ.
Másrészt pedig azt gondoljuk, és ebbéli véleményünket fönn kell tartani, hogy a közszolgáltatások ellátása kerülhet veszélybe ezzel a további értékesítéssel. Erre is mondanék egy példát. Nógrád megyében az ottani megyei Volán-busztársaság ebben az esztendőben 53 járatot szüntetett meg, 53 kistelepülés járatát szüntette meg. Annak az embernek, annak a nógrádi kistelepülési lakónak a számára, aki egyébként reggel ezzel ment volna iskolába vagy ezzel ment volna egy kórházba, bizonyára nem vigasz, hogy ennek a társaságnak az értékesítését, privatizációját készíti elő a kormány.
És ha már az autópályáknál tartunk, az egyik legkritikusabb pontja ennek a költségvetésnek az a hosszú távú kötelezettségvállalás, de mondjuk egyszerűbben: eladósodás, ami az autópálya-, a börtön- és a kollégiumépítés koncesszióba adását kísérheti. Az ÁSZ-vélemény elég egyértelmű és elég határozott. Nincs háttérszámítás, nincsenek előzetes kalkulációk, és a következmények nincsenek végiggondolva. Elnök úr - akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját parlamenti képviselőkként, hiszen jelentős segítséget nyújtott az ÁSZ-vélemény minden parlamenti képviselő számára - beszámolt erről; elég egyértelmű volt ez a vélemény.
Talán emlékeznek még rá tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor 1998-ban, már a választási kampányban az MSZP-SZDSZ-koalíció a metróberuházásról döntött, parlamenti felhatalmazás nélkül, az egyik kifogás éppen az volt - amellett, hogy nem volt parlamenti döntés -, hogy nem készültek el a szükséges háttérszámítások. Most ugyanebben a helyzetben vagyunk. Emlékezzünk vissza! A koncessziós modellt egyszer már kipróbáltuk. Mi jött létre? A világ és Európa legdrágább autópályája, az M5-ös autópálya. Lotz Károlynak hívták akkor a közlekedési minisztert, az SZDSZ delegálta abba a koalíciós kormányba. Épp elég nehéz és elég drága mulatság volt kikecmeregni abból a rossz konstrukcióból!
Ezzel a lépéssel, tisztelt képviselőtársaim, a jelen generáció után a jövő generációinak is az eladósodással kell számolni. Ez lenne az igazságosság? Ha már most egy 11 ezer milliárd forint fölötti államadóssággal terheljük meg a jelen generációját, adósítsuk el a következő generációkat is? A gyermekeinket, az unokáinkat? Nem hiszem, hogy ez az igazságosságot szolgálná!
Ki tehát ennek a költségvetésnek a nyertese? Kik azok, akik arra számíthatnak, hogy a helyzetük kedvezően változik 2005-ben? Nos, az hangzott el, hogy azok, akik munkahelyteremtésre törekednek. Éppen tegnapi hír, hogy 6,1 százalékra nőtt a munkanélküliség mértéke az országban. Szeretném megjegyezni, hogy ez magasabb, mint a 2002-es mérték. Azok után, hogy önök a választási kampányban 400 ezer új munkahelyet ígértek, azok után, két év elteltével ma több munkanélküli van az országban, mint 2002-ben.
Milyen munkahelyteremtők lesznek hát nyertesek? Az állam, tisztelt MSZP-s, SZDSZ-es képviselők? Az állam? Az az állam, amely 30 ezerrel több főt foglalkoztat a közszférában, jelentősen növelve az adó- és járulékterheket? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. A vállalkozók? Az előbb már szóltam arról, hogy a vállalkozók nemhogy segítséget kapnának: többletadóterhet kapnak 2005-re. Ha elvonják a forrásaikat, ha többet kell adózniuk, akkor abból biztos, hogy kevesebb fog jutni munkahelyek teremtésére, ilyen jellegű beruházásokra.
Szeretném itt is idézni az ÁSZ véleményét. Az Állami Számvevőszék azt állapítja meg, hogy a munkaerőpiac bevételei túltervezettek, nem valós a munkaadói járulék és a munkavállalói járulék tervezett bevétele; ugye, 3 és 1,7, tehát közel 5 milliárd forinttal tér el ez az összeg a valóstól. Idézem szó szerint az ÁSZ jelentését: “A költségvetési támogatás elmaradása miatt reálértéken az aktív foglalkoztatási célokra fordított kiadások csökkenésével kell számolni.” ÁSZ-jelentés, 108. oldal.
(11.20)
Ez az önök munkahelyteremtése? Többletteher a vállalkozóknak és kevesebb pénz a Munkaerő-piaci Alapba munkahelyek teremtésére. Ez lenne a munkahelyek és a foglalkoztatás bővítése 2005-ben? Vélhetően nem.
De ki hát akkor a nyertes? A mezőgazdaságból élők? A mezőgazdaságból élők idén is azzal kell hogy számoljanak, amivel jövőre szembe kell nézniük: a nemzeti önrész a koppenhágai ígéret ellenére jövőre sincs betervezve. (Gőgös Zoltán: Nem igaz!) Az volt az ígéret, hogy 30 százalékos nemzeti támogatást fog a kormány biztosítani a magyar gazdáknak, Koppenhágában erre kötelezettséget vállalt az MSZP-SZDSZ-kormány kormányfője. Ehelyett az idén mi történt? Faktorálással jutottak hozzá a pénzükhöz a gazdák, ahol sajnos megint csak nem a gazdák jártak jól, hanem persze azok a pénzintézetek, amelyek ezt a pénzt folyósították számukra. Nekik ez persze üzlet, de a gazda számára ez veszteséget jelent, tisztelt képviselőtársaim, és jövőre – nemcsak mi mondjuk, az Állami Számvevőszék jelentését tessék elolvasni - a nemzeti önrészre egyetlenegy fillért sem terveztek be. Egyetlenegy fillért sem terveztek be! (Gőgös Zoltán: Hazugság!)
Egészségügyi ágazat; az egészségügyi ágazat támogatásáról talán egy mondat: jövőre sem lesz hűségjutalom, tehát az ígéretek itt sem teljesülnek. De a válasz az volt, amikor erre rákérdeztünk a bizottsági üléseken, hogy honnan lesz majd több pénz az ágazat támogatására, hogy a magántőke bevonásával kívánják megoldani az egészségügyi ágazat problémáit. (Dr. Vojnik Mária: Majd ha elolvassa a költségvetést!) Egy népszavazás előtt állunk, államtitkár asszony, a kórház-privatizáció kérdésében, érdemes lenne talán ezt is megvárni az előtt, mielőtt (Dr. Vojnik Mária: Ez meg kétszínűség!) pusztán csak a magántőke támogatásától várjuk az ágazat helyzetének a jobbra fordulását, az emberek egészségügyi ellátásnak a javítását.
Az oktatás lenne akkor a nyertes? Nos, tizenöt éve először csökkennek a normatívák. Tizenöt éve először reálértékben csökkennek az oktatási normatívák, és nem csak azon a területen, amelyről már vita van a nyilvánosságban, nevezetesen, az egyházi fenntartású óvodák, iskolák, intézmények tekintetében. Itt - csak egy fél mondatot talán megér a dolog - alapvetően az a probléma, tisztelt államtitkár asszony, hogy egy lehetőséget vesznek el az emberektől: elveszik azt a lehetőséget, hogy a gyermekeiket különböző fenntartású, különböző szellemiségű intézményekbe járassák. Ez, azt gondolom, mindannyiunk számára veszteség.
Nos, ebből a szempontból tehát... (Dr. Vojnik Mária: Kevesebb a normatívájuk?) Kevesebb, igen, a normatívájuk. (Dr. Vojnik Mária: Nem, ugyanannyi!) Itt közben egy polémiát folytatok az államtitkár asszonnyal... (Dr. Vojnik Mária: Mert maga kezdeményezi!) Elnök Asszony! Engem nem zavar, ha közbekiabálnak, ha önt sem zavarja, akkor folytatom a hozzászólásomat. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Nos, állami és önkormányzati fenntartású intézményekben is hasonló a helyzet, tehát ebből a szempontból tizenöt év óta először ezek a támogatások sajnos csökkennek, és nemcsak csökkennek, hanem azzal, hogy egy bizonyos átlaglétszámot határoz meg a kormány 2005-re és 2006-ra, azzal bizony több mint ezer kistelepülési és akár nagyvárosi, külvárosi iskolának a működése, fenntartása is veszélybe kerülhet 2005-ben.
A bérből élők a nyertesei a következő évnek? 2004-ben most azt éljük meg, hogy reálbércsökkenés van az első nyolc hónapban, reálkereset-csökkenés van. Mit is jelent ez? 1996 óta, tehát a Bokros-csomag óta először kell azt tapasztalnunk, hogy reálkereset-csökkenés van az országban. És az átlagszám persze elfedi a különböző jövedelmi különbségeket: az, hogy 0,8 százalékkal csökkent a reálkereset, az egy szám, de ha jobban megnézzük, a közszférában dolgozóknak a keresete még nagyobb mértékben, 3,6 százalékkal csökkent az első nyolc hónapban. Nos, azt gondolom, így nehéz, hogy a bérből élők váljanak a nyerteseivé ezeknek a módosításoknak.
A honvédelmi kiadásokról már volt szó. Vállaltunk nemzetközi szerződésben egy bizonyos támogatási arányt, és azt gondolom, a kormány az esküje letételekor vállalta azt is, hogy garantálja az ország biztonságát. Ebből a szempontból az a lépés, hogy sem a nemzetközi szerződést nem tartjuk be, sem pedig azt a vállalt kötelezettséget, hogy az ország biztonságát garantálja a kormány, jelentős (Kuncze Gábor: Téged megtámadott valaki?) magyarázkodásokra adhat majd okot.
Kedves Kuncze Gábor! Ön talán elfelejti, hogy néhány évvel ezelőtt még a déli szomszédunkban éppen háború volt. (Dr. Simicskó István: Rossz a memóriája!) Nem olyan világban élünk tehát, ahol az emberek biztonságérzete növekedett volna, hanem éppen ellenkezőleg. (Kuncze Gábor: Nem kéne visszasírni! - Dr. Simicskó István: Cavintont szedjél!)
A vállalkozások lennének a nyertesek? Szóltam már róla: adóteher-növekedés lesz. De mondhatná azt a kormány, hogy majd az állami kiadásokon keresztül támogatni fogja a vállalkozásokat, de nem ez van beterjesztve a költségvetésben, tisztelt képviselőtársak. Harmadára csökkent a kis- és középvállalkozások támogatása: 10,5 milliárd forintról 3,5 milliárd forintra - 10,5-ről 3-5 milliárd forintra! Csak szeretném megjegyezni, hogy 2003-ban még 19,7 milliárd forint volt összességében a kis- és középvállalkozói támogatás, ehhez képest a közel 20 milliárdról jutottunk el a 3,5 milliárd forintig.
Környezetvédelem: 2004-ről 2005-re 23,1 százalékkal csökken a tárca és csökken az állam környezetvédelemre fordított kiadási összege. Összeget is szeretnék mondani: a fejezeti előirányzat 195 milliárd forintról csökkent 157 milliárd forintra. Itt sem beszélhetünk tehát arról, hogy valaki nyertes lenne.
Lakásépítők, otthonteremtők? Szeretnék utalni arra, ami itt ma szintén elhangzott, és a bizottsági üléseken is felmerült: a Gazdaságkutató Intézet végzett egy elemzést a 2000 és 2003 közötti lakásépítések és az ahhoz kapcsolódó támogatások felhasználásáról; a lakosság 7 százaléka, 270 ezer háztartás vette ezt igénybe.
A jelentés világosan kimondja, hogy szó sem volt itt spekulánsokról, elsősorban a vidéki városokban és községekben lakó három-, négyfős családoknak kedvezett ez a lépés, az átlagkölcsön 3,6 millió forint volt, az emberek 70 százaléka ekkora vagy ekörüli összeget vett igénybe, és bizony ez mind azt jelenti, hogy ez a támogatás azt eredményezte, hogy enélkül egy csomó lakásépítés nem valósult volna meg az országban - nem valósult volna meg. Más kérdés, hogy az emberek kétharmada számára a felmérés szerint a hitel- és a kamattörlesztés súlyos terhet ró a háztartás költségvetésére.
Tehát azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy feleslegesen rombolták le ennek az otthonteremtési programnak az elemeit, hiszen önök az adókedvezményt jelentősen szűkítették, csökkentették az igénybevételi időtartamnak a lehetőségét, korlátozták ezt az időtartamot, és csökkentették a kamattámogatást is, nagyon nehéz helyzetbe hozva annak a 270 ezer háztartásnak a többségét, amelyek ezzel az otthonteremtési támogatással az elmúlt években éltek. Hogy most milyen lesz, azt még nehéz kiszámítani. Az első kalkulációk szerint olyanfajta lakástámogatást kívánnak indítani 2005-ben, ami keveseknek ad keveset. Nem hisszük ugyanis, hogy egy havi százezer forintos törlesztőrészlet egy induló fiatal házaspár számára érdemi segítséget tudna nyújtani.
A területfejlesztésről talán egy mondat: nem tudjuk még, hogy a területfejlesztés nyertes lesz-e vagy vesztes, de úgy tapasztaljuk, mintha egyre több és több bába forgolódna a születendő gyermek körül. Most már három miniszter, két országos hatáskörű szerv, valamint Nagy Sándor államtitkár foglalkozik azzal, hogy a terület- és vidékfejlesztés jó pályára kerüljön. Talán, tisztelt Ház, tisztelt kormányzat, a kevesebb több lenne, és a kevesebből jobban lehetne segíteni a vidéken élőket, és a különböző, eltérő fejlettségű területek közötti különbségeket csökkenteni lehetne.
Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt napokban a parlament különböző bizottságaiban sok vita folyt arról, hogy kik lesznek a nyertesek, vagy kik lesznek a vesztesek. A bizottságok ellenzéki képviselői arra az álláspontra jutottak, hogy ennek a költségvetésnek nincsenek nyertesei, ez a költségvetés azt a metodikát folytatja, azt a gyakorlatot követi, ami az elmúlt éveket jellemezte. Az elmúlt évek nem segítették Magyarország felzárkózását, Magyarország távolodott az európai uniós kritériumoktól, elvárásoktól, távolabb kerültünk az euró bevezetésétől, ebből a szempontból a 2005. év sajnos nem hoz új helyzetet.
Ez a költségvetés a vesztesek költségvetése, ez a költségvetés nem ad senki számára olyan reményt, hogy Magyarország valóban felzárkózási pályára kerüljön.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(11.30)
