KOLTAI TAMÁS
KOLTAI TAMÁS
KOLTAI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Bajban ismerszik meg az igazi barát - tartja a mondás. Nem tudom, egyetért-e ezzel, de úgy vélem, hogy a mondás igazsága egy kormányra is érvényes, mert egy felelős kormány valójában arról ismerszik meg elsősorban, hogy krízishelyzetben is felelősen viselkedik. Nos, tisztelt miniszter úr, azt nemigen lehet felelős kormányzati magatartásnak tekinteni, ha a gondok megoldása helyett valakik csak a koncon való marakodással, pozíciószerzéssel, netán üvegzsebük megtömködésével vagy a párton belüli vetélkedéssel törődnek.
Ennek a felelőtlenségnek egy újabb szomorú példája az, ami a Tolna megyei pincehelyi kórháznál történik manapság. Egy jól felszerelt és 50 éve jól működő kórházról van szó, amely biztosítja az itt élő több mint 30 ezer embernek a megfelelő egészségügyi ellátást, a gyógyulás lehetőségét. Ez a kórház azonban most végveszélybe került, hiszen végveszély fenyegeti. Az emberek első lépésben a sebészeti osztály megszűnésének fenyegetésével kénytelenek szembenézni.
Pedig, emlékszik még, miniszter úr, mit is ígértek 2002-ben? Még pár nap, és megkezdjük az egészségügy nyomorának felszámolását. Nos, a felszámolás, úgy néz ki, valójában megkezdődött, a szocialisták a kórház leépítését, a sebészeti fekvőbeteg-ellátás megszüntetését, az osztály bezárását tervezik. Ha nincs pénz, miniszter úr, nincs orvos. Ha nincs orvos, nincs ellátás. A Horn-kormány idején egyszer már felmerült az intézmény bezárása, de a helybéli családok akkor keményen és eredményesen küzdöttek a kórház megmentéséért. Tudja, nem lehet nem észrevenni a különös összefüggést, vajon miért mindig a szocialisták kormányzása alatt kúszik elő Pincehelyen a leépítés, a megszüntetés és a bezárás baljós árnya?
Miniszter Úr! Önnek a Medgyessy-kormány volt helyettes államtitkáraként is vitathatatlan felelőssége van abban, hogy mára 16 kórház került csőd közeli helyzetbe, és több mint 80-nak van jelentős adóssága. Mégis, a bizottsági meghallgatásán néhány napja még úgy nyilatkozott, hogy elsődleges célja az igazságtalanságok csökkentése az egészségügyben. Ennek tükrében különösen felháborítónak tartom, hogy a szocialista vezetés és ön, miniszter úr, még akkor sem vesz tudomást emberek tízezreinek akaratáról, amikor azok már utcai tüntetésre kényszerülnek.
Miniszter Úr! Ezek az emberek végső elkeseredésükben vonultak az utcára, látva az önök semmittevését. Miniszter úr, ezek az emberek már másodszor állnak ki bátran kis kórházuk mellett. Miniszter úr, ezek az emberek úgy érzik, nekik is joguk van a tisztességes ellátáshoz, nem csak a dúsgazdag kiváltságosoknak. Miniszter úr, ezek az emberek is emberek. Egyetért-e ezekkel a gondolatokkal, tisztelt miniszter úr?
Várom megtisztelő válaszát! (Taps az ellenzéki padsorokban.)
