DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem egészen értem, államtitkár úr, hogy min csodálkozik. Én nem egy 1988-as könyvből idézek, bár akkor adták ki; én valakitől idéztem, Keleti Györgytől, aki tegnap előterjesztője, vezérszónoka és hozzászólója volt ennek a vitának. Ennek az embernek a hitelességére kívántam rámutatni, és akkor még kiegészítem két mondattal, mert aztán több szót nem érdemel Keleti úr. Keleti úr azt állította: “A fejlett tőkés államok terveik megvalósítására agresszív katonai tömböket hoztak létre, melyek közül elsősorban a NATO a világbéke legfőbb veszélyének tekinthető”. Ilyen ember Magyarországon jelenleg országgyűlési képviselő és a honvédelmi bizottság elnöke. De ez még semmi ahhoz képest, amit Keleti úr állított: “Az 1956-os ellenforradalom leverése érdekében karhatalmi szolgálatot vállalt honfitársaink szintén a haladást, a szocializmus mai kibontakozását segítették elő.” Ez a baj! Ez a baj, hogy önöknél olyan ember vezeti a szaktárcát, akinek a hitelessége a nullával egyenlő, akinek bocsánatot kellene kérnie ezekért a szavakért.
De a dolog lényege azért mégiscsak úgy néz ám ki, államtitkár úr, hogy arról beszélünk, hogy elegendő lesz-e bármikor is egy zsoldos hadsereg arra, hogy a Kárpátmedencében előforduló, bármikor bekövetkező háborús eseményekben megvédje a hont vagy a hazát. Megengedhetjük-e azt, hogy fölnőjenek olyan generációk, hogy 20-25-30 év múlva egy fiatal- vagy egy férfiember ne tudja, hogy a puskának azért van csöve, mert azon jön ki a golyó? El tudom képzelni, hogy a szövetségi rendszerben megvédjük magunkat, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy ne fegyelmezzük Széchenyi szavait. Erről volt szó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szükség esetén hazáját megvédhesse - erről kell beszéljünk, hogy hogyan oldjuk meg ezt a feladatot!
Köszönöm.
