KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottságban konzervatív értékrend alapján dolgozó, független képviselőként én is hozzászóltam tegnap este ehhez a vitához. Akkor is ebben a hangnemben folyt a vita, mármint hogy versengés folyt, hogy ki szerette volna előbb a sorkötelezettséget fölfüggeszteni vagy megszüntetni.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tegnap este nem volt mód arra, hogy a képviselők kifejtsék álláspontjukat - erre éppen Nyitray képviselő úr világított rá -, meglehetősen furcsa vitaszerkezetben került sor ennek az egyébként jelentős témának a tárgyalására tegnap este és ma a kora délutáni órákban. Ezért én most szeretném világossá tenni az álláspontomat.
A Magyar Honvédség presztízsének az elmúlt évtizedekben és az azt megelőző évtizedekben történő tönkretétele okán - és ebből a presztízstönkretételből nagyon sok minden következik, amit külön-külön mindannyian föl tudnánk sorolni: a fizikai állóképesség, a nemzeti tudat megjelenítése a hétköznapjaikban, és így tovább, nagyon sok minden következik ebből - egész egyszerűen én magam nem látom az időszerűségét, önmagában emiatt nem látom indokát, hogy jelen pillanatban akár csak föl is függesszék a sorkatonai szolgálatra történő behívást. Az egy másik kérdés, hogy ezt a hat vagy esetleg kevesebb hónapot mire lehet ésszerűen és okosan fölhasználni. De ennek sokkal fontosabb oka, amiért nem tartom időszerűnek, hogy a bizottságban dolgozva nem látom semmiféle feltételrendszerét annak, hogy a kormány képes lesz kiváltani az akármilyen nehézségekkel dolgozó, sorozott haderő megszüntetése után egy önkéntes haderőre történő átállással az ország védelmét, a védelmi képességek fönntartását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A feltételrendszer hiányzik ahhoz, hogy ezt a lépést a kormány meglépje.
Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a türelmét.
