BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Abban teljes mértékben egyetértek önnel, hogy az a népnyelv által blamázsexpónak nevezett kiállítás, ami a Schumanról elnevezett téren állt egy sátorban, finoman szólva nem éppen korrekt képet mutatott, de nemcsak Magyarországról - amint ön is említette -, hanem egész Európáról.
Az is igaz és talán sajnálatos is, hogy ez a görbe tükör - mert hiszen másnak nem is tarthatjuk - az európai adófizetők pénzén készült. Ez bizony sajnálatos, még akkor is, ha azt lehet mondani, hogy minden tükör egy kicsit egyfajta valóságot mindenképpen visszatükröz - ha kicsit görbén is, de realitásokat tükröz.
Sokan érveltek mostanában azzal, hogy a magyar sajtóból szemezve valószínűleg így is láthatnak bennünket mások, szeretném azonban ezt a dolgot egy kicsit árnyaltabban megfogalmazni. Nem azért, mert a magyar sajtó, és ha úgy tetszik, nemcsak a nyomtatott, hanem az elektronikus sajtó is döntő módon - egyébként közvélemény-kutatásokon túl a tényleges elemzések is ezt mutatják - ezekkel a személyekkel és eseményekkel foglalkozott az elmúlt időszakban, nem pedig azokkal a kulturális értékekkel, amelyeket mindannyian magunkénak vallunk és büszkék vagyunk rá. De egy dologról ezen túlmenően - mert ez egy nagyon szubjektív elemként is felfogható - nem szabad megfeledkezni, ez pedig a következő. Jóllehet nem az adófizetők pénzén, de azért ebben az országban is volt egy-két olyan produkció, ami a sajtóban napvilágot látott - többek között az elektronikus sajtóban -, ami, mondjuk, más nemzetek nemzeti érzékenységét enyhén szólva is megpiszkálta egy kicsit.
Nem szeretnék itt - és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy európai uniós tagországról vagy nem uniós tagországról van szó - konkrét címeket említeni, de egy távol-keleti országgal igen komoly vitánk volt az elmúlt időszakban egy tévésorozat kapcsán, és ez itt, ebben a Házban is hangot kapott. Miközben mindannyian úgy gondoltuk, hogy persze ez diplomáciai meg egyéb kultúrbonyodalmakat ugyan okoz, de roppantul szórakoztató, és ezért a magyar lakosság remekül szórakozott rajta; több millióan, mint egyébként a közvélemény-kutatók ezt megerősítették.
Arról van szó tehát, hogy van egy európai tükör, vagy ha úgy tetszik, egy európai görbe tükör, hogy hogy látjuk magunkat, hogy látjuk egymást, és ez szükségképpen nem vág egybe mindazzal, amit szeretnénk, ha úgy látnának bennünket. De hát van egy felelősségünk; miért nem azt a Magyarországot láttatjuk magunk, amelyet értékalapon szeretnénk láttatni?
Továbbmegyek: ha meg vagyunk sértődve, és talán okkal vagy joggal vagyunk megsértődve azon, hogy ilyen képet mutatnak rólunk, magyarokról, Magyarországról és Magyarország képviselőiről, akkor persze fel kell tenni azt a kérdést is, hogy hány nemzet képviselői voltak az ön által a bevezetőben idézett biztosi meghallgatások környékén, akiknek nem az volt a legnagyobb dolguk, hogy saját kijelölt biztosukat próbálják derékban elfűrészelni?
(9.20)
Ha most ezek után mások Magyarország állapotait olyannak festik le - még ha görbe optikán keresztül is -, ami nem hízelgő ránk nézve, osztozunk-e mi magunk abban a felelősségben, hogy ez a kép alakul ki rólunk? Egy kicsit cyranói a dolog, mert azt mondjuk, hogy másoktól nem viseljük el, de magunk élcelődhetünk saját magunkon. Az Európai Unió arról is szól, hogy ha mi megengedjük magunknak, hogy magunkon élcelődünk, mi több, magunkat blamáljuk, akkor sajnos azt is tudomásul kell venni, hogy ha mi elkezdjük magunkat blamálni, mások legfeljebb odateszik a tálcát, és azon körbeviszik ezt Európában. Azt gondolom, hogy miközben kikérhetünk magunknak hamis beállításokat, aközben elsősorban arra kellene koncentrálni, hogy magunk a valós Magyarországot jó színben tüntessük fel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
