BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes volt hallgatni ezt a felszólalást, két okból. Az egyik ok az, hogy úgy tűnik, a képviselő úr zárt fülekkel jár ide, a tisztelt Házba. Itt az imént egy másik téma kapcsán igen korrekt ismertetése zajlott le azon rendszer egyik-másik ágának, amit mi demokráciának nevezünk, és amely a magyar alkotmányon alapszik. Ez az alkotmány többek között rögzíti a hatalmi ágak szétválasztását is, és azt is ezen belül, és úgy gondolom, hogy erre is felesküsznek a parlamentben esküt tevő képviselők, no pláne azok, akik egyébként korábbi kormányban akár miniszteri tisztséget is viseltek, nevezetesen arra, hogy meghagyják a hatalmi ágaknak a saját felelősséget.
Ha tehát valaki összetéveszti a bírói tárgyalóteremmel, esetleg az ügyészségi kihallgatóteremmel a tisztelt Ház plenáris ülését, akkor csak azt lehet mondani, tisztelt képviselő úr, hogy ön itt felsorolt néhány nevet, akik közül természetesen egyik sem olyan személyiség, aki netán elbújhatna, mondjuk, egy képviselői mentelmi jog mögé. Nyilvánvalóan ha bármilyen problémás szerepet vállaltak volna egy kétségtelenül nagy botrányt kiváltó ügyben, akkor őket az ebben az ügyben eljáró nyomozó hatóság minden további nélkül nemcsak egyszerűen tanúként idézheti be, hanem beidézhetné akár valamilyen gyanúsítás alapján, valamilyen alapos gyanú alapján, hogy gyanúsítottként kihallgassa őket.
Ismereteink szerint, bármennyire is igyekeznek a dolgot úgy beállítani, az ön által felsorolt személyek egyike sem került ebbe a helyzetbe, függetlenül attól, hogy a fő gyanúsított nyilatkozatai, közokiratba foglalt álláspontja immáron majdnem teljesen nyilvános, és arról nem is szabad megfeledkezni, hogy egy napilap ebből szemelvényeket is közöl. Amúgy egyébként meglehetősen szelektív módon, hiszen a fő gyanúsított Kulcsár Attila ügyvédje ugyanabban a lapban, más lapokban természetesen hasonlóképpen, már közölte régen, és ez valószínűleg elkerülte a képviselő úr figyelmét, hogy tudniillik meglehetősen szelektív ez a válogatás. Érthető módon az adott napilap csak a neki kedves neveket emeli ki a közokiratba foglalt kihallgatási jegyzőkönyv alapján, ennél lényegesen hosszabb a szóba hozott nevek száma vagy listája.
Valószínűleg ők sem sokkal érdekesebbek, mint az előbb elhangzott nevek, már csak azért sem, mert a Magyar Köztársaság ügyészsége, nyilván még akkor is, ha ezek a nevek megfogalmazódtak egy gyanúsítotti kihallgatáson, nem tartja érdemesnek arra, hogy megalapozott gyanú alapján őket, mondjuk, gyanúsítottként kezelje, vagy akár még tanúként is ebbe az eljárásba beidézze.
(9.40)
Ön, képviselő úr, tehát azt gondolja, hogy itt most, a parlament patkójában önnek kell eljátszani egy személyben a legfőbb ügyész szerepét. Talán akkor megpályázná ezt a széket (Demeter Ervin: Téved!), és ülne át oda. Valószínűleg egyébként az elfogultsága ebből kizárná, de ez mostanában, úgy tűnik, nem akadály ilyen típusú eljárásokban. Éppen ezért azt gondolom, hogy lehet keresztes háborút folytatni a köztársaság megválasztott miniszterelnöke ellen, aki egyébként abban az időben, amikor ezek az ügyek zajlottak, nem volt a köztársaság megválasztott, még csak jelölt miniszterelnöke sem, sőt a legtöbb momentum abban az időben zajlott, amikor még miniszter sem volt az előző kormányban. Éppen ezért lehet ezen ugyan élcelődni, hogy üzletemberként volt-e valamifajta kapcsolat vagy nem, de bevallom önnek őszintén, hogy elég nehéz volna mindazokat az embereket az ön logikája mentén egyszerűen megvádolni bármivel, csak azért, mert életükben egyszer vagy kétszer találkoztak valakivel, aki egyébként eljárás alatt áll.
Azt javaslom önnek, hogy az ön számára továbbra is Kulcsár Attila legyen ebben az ügyben az, aki igazat mond, mert akkor valószínűleg ön is ugyanabban a cipőben fog járni előbb-utóbb, mint Kulcsár Attila, nem a jog előtt, de az erkölcsi ítélőszék előtt mindenképpen.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
