DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A hét végén három és fél méter hosszúságban megcsúszott a Lágymányosi híd pesti töltése és annak burkolata. A hírt a munkát végző Mélyépítő Budapest Kft. területi igazgatója jelentette be. Bár közvetlen életveszély nem volt, nem állt fenn, a híd egy sávját biztonsági okokból lezárták, és a töltést 150 köbméter földdel támasztották meg. A híradókban nemcsak a hirtelen szükségessé vált földmunka képei voltak láthatók, hanem az a fából készült állványerdő is, amely már régóta az omlásveszélyes műtárgyat támogatja.
Ez a kis csúszás és a valódi megoldást elodázó aládúcolósdi a mostani stabilitásnak is szimbóluma lehetne. Hogyan végezték munkájukat a hídépítők, ha egyszer egy egyszerű, a hídra felvezető gyalogos lépcső megalapozása képes volt megrogyasztani a híd töltését? Miféle munkát vettek és adtak át a főváros illetékesei a főváros és az ország lakóinak, a nemzetközi közlekedésnek, akkor, amikor a főváros, mint azt a főpolgármester úrtól tudjuk, nemcsak hogy... - idézőjelben - „lendületben a város”, de egyenes világvárost építünk? Hogyan építünk világvárost, amikor egy rendes hidat képtelenek vagyunk megépíteni? Egy, a választókerületemet Pesttel összekötő másik híd, a Szabadság híd műszaki állapotáról és a Margit hídról, a bedugult közlekedésről most természetesen nem szólok. Az a totális tehetetlenség azonban, ami csak a toldozás-foldozásban és a magyarázkodásban merül ki, rövidesen tényleges közlekedési, építészeti katasztrófához vezethet Budapesten. Ez nem stabilitás, hanem vékony jégen járó felelőtlen átvészelési kísérlet.
A Lágymányosi híd ügyében azért fordulok miniszter úrhoz, mert ebben az országban, ha nincs emberhalál, nem történik semmi; ha van, esetleg vizsgálat van. Ezért kérdezem a miniszter úrtól, a történtekért ki a felelős és mikorra kerül a híd kifogástalan állapotba.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)
