DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ha a pontos kérdésére akarunk válaszolni, akkor képviselő úr hogyan emlékszik, 2000-ben mennyivel emelte az akkori kormány javaslata alapján az akkori parlamenti többség az illetékeket. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.) Ha nem emlékezne, képviselő úr, akkor segíteni fogok képviselő úrnak. A 2000. évben önök 30 és 50 százalékos mértékkel emelték az illetékeket általánosan. (Felzúdulás, moraj az MSZP soraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: De hány év után?!) Ha Répássy képviselő úr kérdésére is válaszolnék, akkor azt kell mondjam, hogy kettő, három és négy év után. Ha kérdésére továbbvisszük a választ, akkor hány éve volt 2000: ugye, négy éve, képviselő úr, még mindig. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem érti úgysem!) Tehát ha a képviselő úrék által akkor követett logikát követnénk mi is, akkor indokolt lenne ismételten az emelés, képviselő úr? Ugye, indokolt lenne, ha akkor megalapozott volt az önök javaslata. (Derültség az MSZP soraiban.) Ennek ellenére a kormány jelen pillanatban csak azokban az esetekben tartja szükségesnek és indokoltnak a különböző illetékekkel kapcsolatos mértékek felülvizsgálatát, amelyek régebben kerültek megállapításra, mint amit önök alkalmaztak, és amely esetekben olyan igazságtalanságok vannak, mint a jelenlegi rendszerben.
Képviselő úr fölolvasta azt a sajátságos helyzetet, hogy jelen pillanatban az értékpapír, az üzletrész és a takarékbetét nem képezi illetékkiszabás alapját, ha ezeknek a tulajdonjogában változás következik be. Ez elég sajátságos helyzet, mert elmondok egy példát. Van Budapesten egy ingatlan. Ennek az ingatlannak az adásvételénél nem a normál adásvétel gyakorlatát követték a felek, a korábbi tulajdonos cég és az új tulajdonos cég, hanem azt mondták, hogy ők bizony azt a céget veszik meg, amelynek a birtokában van ez az ingatlan, tehát azt a céget, amely ezt az ingatlant birtokolja. Ebben az esetben az érvényes magyar szabályok szerint sem az eladó, sem az új tulajdonos egy fillért a magyar költségvetésbe ezen jogügylet után be nem fizetett. Történetesen ez egy több mint 10 milliárd forintos ingatlan-adásvétel volt cégvásárlás leple alatt lebonyolítva. Mindkét cég külföldi cég volt. Önök tehát egyetértenek azzal, hogy ilyen esetben illesse meg mindkét céget a közteherviselés mentessége? Mert hiszen ez történik Magyarországon.
Amiről képviselő úr beszélt, például úgy gondolom, hogy az igazságos közteherviselés érdekében az ilyen jellegű ügyletek után valóban fizetni kellene valakinek valamennyit a magyar költségvetésbe. Vagy ha nem így gondolják, akkor persze ezzel ki lehet állni a közvélemény elé minden további nélkül. (Zaj. - Dr. Répássy Róbert: És az öröklés?) A Pénzügyminisztérium azt, hogy ilyen jellegű ügyleteknél bizony érdemes és szükséges lenne valakinek fizetni, szükségesnek tartja. Sőt, továbbmegyek, szükségesnek tartja azt is, hogy mivel az elmúlt 15 évben kialakult Magyarországon egy olyan üzletág, olyan tevékenységi kör, amelynél sem az adásvételnél, sem az örökségnél semmifajta illetékfizetési kötelezettség nincs, ez pedig nem más, mint az üzletrésztulajdon. Nyilvánvalóan a társasági törvény, a '88-as törvény előtt nem lehetett ilyen tulajdonnak a forgalmáról beszélni, ma azonban széles körben van ilyen jellegű forgalom Magyarországon, és ez után senkinek semmilyen befizetési kötelezettsége nincs a költségvetésbe. Ha tehát ezt is úgy gondolják, hogy igazságos, és az igazságos közteherviselés részét ez képezi, akkor nyilvánvalóan ebben sem egyezik meg a véleményünk egymással.
Összegezve, képviselő úr, azt kell mondjam, hogy ha indokolt volt 2000-ben olyan mértékű illetékemelés, mint amire én hivatkoztam, akkor nagy valószínűséggel indokolt lesz 2005. január 1-jétől is valamilyen mértékű, az azóta bekövetkezett inflációt figyelembe vevő illetékemelés. Ennek megfelelően fogjuk a kormány javaslatát beterjeszteni az Országgyűléshez.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
