KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem szeretnénk úgy járni az ismereteink, a tudomány és a kultúra kincseinek a megőrzésével, mint ahogy az árvíz kapcsán szoktunk az árvízvédekezéssel, hogy igazából akkor jut eszünkbe, hogy meg kell védeni az épített és a természetes környezetet, amikor éppen rajtunk az árvíz. De mégis, azt hiszem, ezen rendkívüli történetek - például a weimari könyvtár egy részének a megsemmisülése - révén nagyobb figyelmet tudunk arra koncentrálni, vajon megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a kulturális örökségünk, az a tudásvagyon, amivel az emberiség rendelkezik, a korszerű technológiának megfelelő módon kerüljön átörökítésre.
A papirusztekercstől a kézzel írt kódexen át a nyomtatásig nagyon sok lépcső vezetett, ma a legbiztonságosabb, a legidőtállóbb információmegőrzés a digitális információmegőrzés. Az egyik feltétel tehát az, hogy próbáljuk digitalizálni minél hamarabb a közkincseinket, elsősorban azokat, amelyek a legsérülékenyebb adathordozón vannak, ha szabad ilyen csúnyán mondanunk, de mégiscsak így van, az emberen, a kis közösségek kulturális értékeit, ahol maga az ember a maga kis helyi hagyományával, műveltségével hordozza ezt az értéket. Éppen ezért fontos, hogy az úgynevezett Gyöngyhalászat-programunk keretében épp a kistelepülések, kis kulturális közösségek értékeit próbáltuk megőrizni. A másik a Huszonnegyedik óra-programunk, ahol elsősorban a határon túli, illetve az egyházi, tehát a nem állami intézményekben vagy közösségekben lévő kulturális értékeket próbáltuk megőrizni.
Ez az egyik irány. A másik irány a közkinccsé tétele. Erre az egy percben szeretnék majd válaszolni.
