KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban több felháborodott édesanya keresett meg szóban és levélben egyaránt miniszterelnök-jelölt úr közelmúltban tett kijelentései kapcsán, mivel feleség, illetve anya mivoltukban érezték magukat - hozzáteszem, jogosan - megbántva. Tekintettel arra, hogy nem egyedi esetről van szó, úgy gondolom, napirend utáni felszólalásomban ezekből idézek néhány gondolatot:
“Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném, ha néhány mondatomat tolmácsolná Gyurcsány Ferenc miniszter úr felé, mert úgy érzem, ön által biztosabban érnek célt szavaim, és nem egy kuka mélyén végzi levelem, elolvasatlanul.
Kedves Miniszter Úr! Ön az elmúlt napokban az egyik televíziós műsorban tett olyan kijelentéseket, amelyek a mai napig nem hagynak nyugodni. Ezért is ragadtam tollat.
Engem személy szerint mint nőt, feleséget, édesanyát bántott meg. Gondoltam s reméltem, nem vagyok egyedül. Ki is derült, meggyőződtem róla: csak szűk környezetemben szinte minden hölgyismerősöm így érzett. Talán nem túlzok, ha azt mondom, az ő nevükben is írok most.
Hogy érthető legyen, ominózus kijelentései ezek voltak: 'tudja a feleség, hogy hol a helye', illetve 'akinek öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne'.
Igen, mi, feleségek tudjuk, hol a helyünk. A család szíve, összetartója vagyunk. Gondoskodunk családunk kényelméről, békéjéről, gyermekeink felneveléséről, amely önfeláldozással is jár. De mindez természetesen nem megy egy szerető, odaadó, gondoskodó férj és édesapa nélkül.
Ez talán nem is olyan kevés, mint ahogy azt az ön szavaiból is kivettem.”
Tudjuk, azóta már visszavonta miniszterelnök-jelölt úr az idézett fenti kijelentését vagy talán elszólását, hiszen ilyeneket véletlenül sem mond az, aki nem így érez; aki egyszer s mindenkorra köt házasságot, az bizonyosan nem.
Idézek egy másik gondolatot is, ami szintén megszívlelendő:
“Nem gondolom, hogy az lenne a tisztességes, becsületes, férfias tett, hogy miután a fiatal évek elszállnak, sutba kell dobni családot, feleséget, felrúgni egy otthont egy fiatalabb feleségért. Sajnos, ő is meg fog öregedni, ez az élet rendje.
Én is férjnél vagyok, négy gyermekünk van. Megpróbáljuk őket a férjemmel lehetőségeink mellett tisztességesen felnevelni. Jómagam is nehezen magyaráznám meg a gyerekeknek, ha az édesapjuk ezen cselekedetre vetemedne, hiszen ez nem lehet elfogadható indok.
(12.20)
Ő is, miniszterelnök-jelölt úr is öregszik. Ez nemcsak a nő kiváltsága.” Ugye, milyen megszívlelendő mondatok? Kevés idő híján azért még folytatnám. “Ennek az országnak most nagy szüksége van a legkisebb egységre, a családokra. Rájuk épül a jövője, a bennük nevelődő gyermekekre. Tapasztalatok mutatják, a gyermekeknek az édesanyjuk és édesapjuk mellett kell felnőniük, a családban. Ezek az értékek, fogalmak: család, feleség, édesanya, édesapa évszázadok óta ihletik meg költőinket, íróinkat, mert fontosak. Megbántódottságom mellett ezért is nagyon elszomorít, hogy az ország leendő első embere ilyen gondolatokkal kezdte meg megnyilatkozásait, már nem is szólva a Szűzanyáról tett kijelentésekről. Mik lehetnek még a tarsolyában?” Erre egyébként én magam is kíváncsi vagyok.
Ha időm engedi, és úgy látom, még van, idézek még egy-két mondatot. “Nem tudom, miniszterelnök-jelölt úr felesége, Klára asszony mennyi idős, de én az ő helyében elgondolkodnék a jövőmről. Miniszterelnök-jelölt urat is az édesanyja nevelte fel, ott állt mellette, gondját viselte, támogatta. Nem érzi, hogy megbántotta őt is? Talán nem kéne bocsánatot kérni tőlük és tőlünk?”
Szerintem is bocsánatot kellene kérni tőlük, és erre nem megfelelő kifogás az, hogy az ember tíz állításból kétszer tévedhet. Iskolás gyerekek is egyest kapnak ilyen esetben, ha a tévedés súlyos. Miniszterelnök-jelölt úr esetében pedig egyre több súlyos tévedésről, elszólásról van szó. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
