SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Beszédes a Szocialista Párt hozzáállása ehhez a törvényhez. Nyilván az előbbi, nagyon hosszú, feszített idő már kimerítette a képviselő úr keretét, ezért nem bír ehhez hozzátenni még bármilyen érvet is.
Nos hát, amikor elkezdek mondani erről a törvényről néhány érvet, hogy mi miért nem szavaztuk meg, előtte egypár szóval általánosan szeretném indokolni a véleményünket, hogy ez miért nem jó, aztán később rátérnék egy-két pontra is alaposabban. Ha csak a költségvetési bizottság általános indoklását olvasnánk el, aszerint akár még meg is szavazhatnánk a törvényjavaslatot, amely így hangzik: “A költségvetési és pénzügyi bizottság a költségvetésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjesztette. A törvényjavaslat megtárgyalását követően az Országgyűlés az ORTT 2003. évi költségvetését a 2002. évi LXXV. számú törvénnyel fogadta el. A költségvetési kiadási és bevételi főösszeg 831 millió forint - kerekítve mondom -, az ORTT költségvetésen kívüli bevételeinek és kiadásainak főösszege 9 milliárd 25 millió forint.” Tehát ennek alapján az égvilágon semmi gondunk nem lenne még, és aztán, ahogy vesszük, számszakilag ezt még úgy-ahogy rendbe is teszi a javaslat.
(18.00)
A médiatörvény ezt így írja elő. Nincs most okunk firtatni ennek a törvénynek a jogosságát, pontosságát, hitelességét, de azért el kell mondanunk, hogy nem szerencsés az eljárás. Az Országgyűlés dönt erről a költségvetési javaslatról - mondjuk, ezt a 2003. évit a 2002-es költségvetési törvényben döntöttük el -, az ORTT felhasználja, majd pedig másfél-két évvel később a költségvetési bizottság - ugyancsak kormánypárti többséggel - ezt megvitatja, elfogadja és átveri rajtunk.
Így aztán előfordulhat az a helyzet is, hogy akár egy másfél-két évvel korábbi döntést kényszerülünk mi, ellenzéki képviselők is egyetlen szavazattal legitimálni. Lehet ez persze jó döntés is, lehet ez rossz döntés is. De gondoljunk csak bele, hogy így, most 2004 őszén egy 2003. januári döntést kénytelenek vagyunk eldönteni, hogy jó ez vagy sem. Döntenünk kell, hogy egy jelentős bevételtől eleső költségvetési intézményt támogatunk-e vagy sem; bizonyos átcsoportosításokat támogatunk-e vagy sem; pályázatok kiírását vagy ki nem írását támogatjuk-e vagy sem. Számunkra ez így most nem elfogadható.
Nincs lehetőség a munkafolyamat közben a beavatkozásra, nincs lehetőség korrekcióra. És az sincs rendben, hogy noha a médiatörvény persze így rendelkezik, de azért az ORTT elnöke is elismerte, hogy számukra sem egészen szerencsés, hogy afféle pénzügyi postásként viselkedjen, amikor átfolyó összegeket ide-oda címezget, tehát megkap, aztán átcímezget más intézményeknek. Különösen persze akkor nem, ha maga az ORTT intézménye is jelentős szerepet játszik abban, hogy az intézmény a finanszírozás csődjének küszöbére került. Végül pedig elmondhatjuk azt is, hogy némileg áttekinthetetlen az ORTT költségvetésen kívüli bevételeinek és kiadásainak egész éves alakulása és így nyomon követése is.
Lássuk akkor, néhány részletbe menően, hogy melyek is azok az érvek, amelyek miatt nem támogatjuk ezt a bizottsági előterjesztést. A legdöntőbb probléma még 2002. év végén, 2003 elején keresendő, ez pedig a Sláger Rádió Műsorszolgáltató Rt. ügyében hozott állásfoglalás volt. Annak idején persze ezt sokszor megbeszéltük, de az tény, hogy az így kieső, mintegy 1,3 milliárd forintos összeg jelentősen csökkentette az ORTT belső döntéseként a rá jutó műsorszolgáltatási díjat. Ez a 2003. évet elementárisan érintő, de a mai napig is, mindmáig ható döntés megrengeti az egész médiafinanszírozási rendszert. Csökken a Műsorszolgáltatási Alap bevétele, csökken az így felosztható díjak összege is.
Nem tudjuk persze azt sem, hogy a Műsorszolgáltatási Alapnak, amely egyébként igen jelentős összeggel - közel 30 milliárd forinttal - gazdálkodik, milyen belső átcsoportosításai voltak. Noha bizottsági ülésen rákérdeztünk és kaptunk is erre részválaszokat, most sem áll teljes térkép a szemünk előtt, nem tudjuk a pénzek útját követni. Nincs belső ellenőrzés, legfeljebb az Állami Számvevőszék tud vizsgálódni, ennek a jelentését pedig évről évre egyszer kapjuk meg, ha megkapjuk idejében.
És nem tudjuk azt sem, hogy miként tudja vagy tudjuk mi, képviselők érvényesíteni a médiatörvény 78. §-ának (2) bekezdését, amely egyébként úgy hangzik, hogy az alapba befolyó műsorszolgáltatási díj bevételeinek legalább 50 százalékát a műsorszolgáltatók magyarországi gyártású közszolgálati műsorszámainak készítésének támogatására kell fordítani. Tudjuk, hogy egy korábbi döntés eredményeképpen az alap nem képzett ilyen tartalékot, hanem a teljes műsorszolgáltatási díjbevételt saját felhasználású bevételnek számolta el. Ha ez az összeg meglenne most, képviselőtársaim, több mint 2 milliárd forint lenne, de ez hiányzik. Súlyos hiányosság! Nemcsak pénzügyi, hanem tartalmi hiányosság is.
És nem tudhattuk meg a költségvetési bizottsági anyagból azt sem, ezért rákérdeztünk a bizottsági ülésünkön, hogy mi lett az alap kiadási előirányzatai között szereplő monitoringszolgálat kiépítésének a tervével. Most már tudjuk persze vagy sejtjük, hogy az alap költségvetési előirányzatában szereplő 166 millió forintos összeget az alap nem maga költötte el, hanem átutalta az ORTT-nek. Ez is hiba, súlyos hiba.
Mindenkit érintő kérdés a kábeltévé-hálózatok ügye. Kistelepülésen, nagyvárosok településrészein állandó kérdésként, állandó problémaként vetődik fel, ki fogja ezt fejleszteni. Erre rendszeresen pályáznak az önkormányzatok, az anyagból azonban nem tudhatjuk meg, hogy az ORTT erre mennyit fordít. Szeretnénk pedig megtudni. Jó lenne, ha erre is kitérne az anyag, de nem tér ki.
Sajnos azt sem tudjuk, hogy vannak-e olyan hosszú távú kötelezettségvállalással terhelt összegek, amelyeket a költségvetési bizottság anyaga feltüntet javaslat formájában. Nem tudhatjuk, hogy ez a 2006-ban hivatalba lépő polgári kormányt vajon mennyire fogja terhelni. Nem tudhatjuk. Ennek függvényében említeni kell, hogy a kiadások szerkezetéből az egyébként betervezett céltartalékolás összege teljes egészében elmaradt.
Végezetül még egy kérdés. Azt sem tudjuk meg, hogy a szabad keretből kiosztott 197 millió forintos összeg milyen egyedi döntések mentén került elbírálásra a felhasználókhoz. Nem tudhatjuk, hogy ez vajon nem a korábbi szocialista mutyi része volt-e. Hadd feltételezzünk ilyet, ilyen gondolatokkal.
Képviselőtársaim, tíz kérdést soroltam fel. Tíz kérdés közül kettőre részben kaptunk választ, nyolcra egyáltalán nem. Ha csak egy kérdésem lenne, amire nem kapnánk választ, akkor sem tudnánk elfogadni az anyagot, így viszont egyértelműen a válaszunk az, hogy nem, nem támogatjuk az előterjesztést. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
