DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai 15 évvel ezelőtt zárultak le. Az a néhány hónap teremtette meg a múlt és a jövő közötti vértelen átmenetet. Elindult valami, ami azóta kibicsaklott, de az alapozás időtálló maradt. Mert a Kerekasztalt nem a sorsdöntő helyzetekben oly könnyedén színre lépő politikai kalandorság és nem a haszonszerző kufárszellem mozgatta.
A fő irányt nem azok határozták meg, akik a minimális marketingköltség és a maximális politikai extra-profit kellő arányait latolgatták. Nem a hatalom megszerzésének mindent elsöprő vágya, hanem a független, demokratikus Magyarország közjogi megteremtésének felelőssége volt a húzóerő. Valami '56-os erkölcsiség, olyan nemzeti öntudat, széles látókör és tudás, ami az 1848-as törvényekre is visszatekintett, és bölcsesség, tapintat és erély. A Kerekasztal íratlan szabályok szerint volt képes működni, ész és jellem vezette a taktikát is, és ezért így volt képes döntéseket hozni, a demokratikus berendezkedés írott szabályrendszerét megalkotni.
Az történt, hogy ellenérdekű felek tudtak egymással érvelni, tárgyalni, megállapodni és dönteni. Legtöbbjük érdeme a békés átmenetben ezért elvitathatatlan. Az történt, hogy az országot sikerült megóvni az erőszaktól és a válságtól. Nézzünk vissza, előtte mi történt! '56 forradalmát Pozsgay népfelkelésnek nevezte, Grósz Károly pedig a fehérterror réméről beszélt. Ő még mindig ott tartott, hogy nincsen szükség ellenzékre. '88. október 23-án aztán az egész világ láthatta a 301-es parcellát és a Hősök terét.
Tisztelt Országgyűlés! 1990. május 23-án, kormányának alakulásakor Antall József ezt mondta: “Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását. És véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának.”
És ma? Véget vetett? Milyen útra léptünk? Napjaink legégetőbb döntéseit kizárólag a rövid távú és nem is mindig közérdek diktálja. Hiába az újabb kényszer, hiába a történelmi helyzet, a pártérdekeken nehéz fölülemelkedni. Pedig még sohasem volt olyan fontos a tisztességes párbeszéd, az értékalapú politizálás, mint ma. Még sohasem volt olyan fontos, hogy a hazánk előtt álló lépéskényszerben több ciklusra szóló stratégiai megoldásokat találjunk itt, a viharos politikai négy évek országában, mint most. Ehelyett a politikai öncélúság, az acsarkodó radikalizmus, a diabolikus műmosoly és a hangoskodó kocsmapolitika növeli az érdektelenséget. Gyülekeznek a koncra éhes kalandorok és a számítgató kibicek, a választók meg csak nézik, ami itt történik.
Föltehetjük a kérdést: hol rontottuk el? Kiknek és minek köszönhető az, hogy az egykori legvidámabb barakkból emelkedő Magyarországgá vált köztársaság ma Európa egyik sereghajtója? Hol vannak a rendszerváltó pártok, azok, amelyek az első, legnehezebb négy esztendő terheit viselték? Hol vannak a kisgazdák, és hol vannak a kereszténydemokraták? Az MDF mellett a mai parlament másik három pártja ellenzékben segítette, úgymond, az Antall-kormány gigászi munkáját. Mára az akkori kormánypártok közül egyedül az MDF volt képes megmaradni, ellenállva ellenfelei és barátai nem mindig önzetlen segítőkészségének.
Tisztelt Országgyűlés! Más volt akkor a kormányzás stílusa, az akkori parlament levegője. Más volt, mert a késhegyig menő vitákban a választók érezték a tenniakarást. Persze, hogy sokat derültek is rajtunk, és joggal, a tapasztalatlanságunkon és akadozó beszédeinken. Akkor sem mindig értették, hogy pontosan mi is történik itt, a parlamenti törvénygyárban. De akkor az őrlődő kövek általában érveket morzsoltak, és a választók ezt meg is érezték. A botrány még esemény volt, és a botrányhős elpirult, de legalábbis úgy tett. Több volt még az ész a nyers erőnél, a parlamenti arányokon belül fontosabb volt még az érv a darabszámnál. Más volt a légkör, mert Antall elhivatottsága és ma már csak talán gyengeségnek látszó tisztessége vezette munkáját. Pedig itt, a nehezen és zavarosan múló négy esztendők országában nem négyesztendei kampányra van szükség, hanem négyesztendős kormányzásra, amiben a munka a felelős kormánynak és a felelős ellenzéknek egyaránt sajátja.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum akkor, 15 évvel ezelőtt is vállalta, és ma nem könnyebb, de biztosan más helyzetben is vállalja a maga munkarészét. A Nemzeti Kerekasztal évfordulója pedig arra is jó, hogy a kölcsönös politikai érdekű szemrehányás helyett minden képviselő erről is egy kicsit eltöprengjen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
