MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2004. szeptember 8-án tartotta meg az ülését, amelyen a Magyar Nemzeti Bank 2001-2002-2003-ról szóló üzleti jelentése és éves beszámolója volt a napirend. A bizottság hosszas, több mint négyórás vitát folytatott a témáról, együtt kezelve a különböző évek beszámolóit, és általános vitára alkalmasnak tartotta, a parlamentnek általános vitára ajánlja a beszámolókat az alábbi fenntartásokkal. Mint mondtam, hosszas vita alakult ki a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről. A tisztem az, hogy most beszámoljak arról, hogy a bizottsági ülésen milyen témakörökben hangzottak el hozzászólások.
Először is: a Magyar Nemzeti Bank tevékenységével kapcsolatban megfogalmazódott, hogy aszimmetrikusan reagált az árfolyamváltozásokra. Nagyon fontos kérdés, hogy amikor árfolyamgyengülés következik be, akkor hirtelen, gyors lépésekkel reagált a Magyar Nemzeti Bank, amikor pedig erőteljes árfolyam-erősödés volt az elmúlt időszakban, akkor pedig a reagálás sokkal lassúbb, sokkal gyengébb volt. Mindez nehezítette a gazdaság szereplőinek reagálását, előrelátását, illetve a gazdasági kalkulációk elvégzését.
A második témakör, ami körül a bizottsági vita zajlott: az árstabilitás megőrzése mellett felvetődött, hogy a munkanélküliség és az infláció alakulása között milyen összefüggés húzódik meg. Például Lengyelországban a majd' 20 százalékos munkanélküliségi adatok mellett is 6,5 százalékos jegybanki alapkamattal dolgozik a lengyel gazdaság, vagy ugyanilyen példa lehet a szlovák, ahol 16-17 százalékos munkanélküliség mellett 4,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett működik a gazdaság. Meggondolandó, hogy a mostani jegybanki alapkamat mértéke mennyiben szolgálja a magyar gazdaság érdekeit.
Felvetődött a monetáris politika felelőssége a gazdaságpolitikába vetett bizalom múlt év folyamán végbement gyengülésében. Mennyiben tekinthető megfelelő válasznak az infláció erőltetett, rövid távon történő, gyors mérséklését az árfolyam túlzott erősítésével elérni kívánó monetáris politika? E körül a kérdéskör körül többórás vita zajlott le. A bizottság tagjai a többségi véleményben általában azt képviselték, hogy a magyar gazdaság szereplői megszenvedték ezt a folyamatot, részben nagyon nagy importverseny alakult ki - hisz az olcsóbb import a magyar gazdaság szereplőit hátrányos helyzetbe hozta -, a másik oldalon drágította az exportot.
A vita azon alakult ki a Magyar Nemzeti Bank elnökével, hogy meddig egészséges ezekkel a szabályozóeszközökkel a magyar gazdaság szereplőit egyre dinamikusabb és racionálisabb intézkedésekre késztetni. A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy ha elérünk egy olyan inflációs célt, ami már megfelel, mondjuk, akár a gazdaság vagy a Magyar Nemzeti Bank érdekeinek, de közben tönkrement a gazdaság, annak már nem sok értelme van. Tehát ezek között az elemek között valamiféle megfelelő kompromisszumot kell találni.
A negyedik téma, amely körül szintén nagy vita alakult ki, az államháztartás hiánya és a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája közötti összefüggés volt. A Magyar Nemzeti Bank azt mondja, hogy magasan tartom a kamatokat, mert magas az államháztartás hiánya, miközben az államháztartás hiányát a magas kamatterhek is nyomják. Úgy néz ki, hogy 2004-ben mintegy 150 milliárd forinttal többe kerül az államháztartás adósságának a kamatterhe, amelyet maguk a kamatok is emelnek. Vita alakult ki a devizahitelek és a forinthitelek közötti közgazdasági különbség tekintetében. Ha Magyarország devizában vesz fel hitelt, gyakorlatilag egy minimális kamatprémiummal tudja ezt megtenni, míg a forinthitelek után 5-6 százalékos reálkamatot kell fizetni. A konklúziója és a végeredménye gyakorlatilag az volt ennek a diszkussziónak, hogy árfolyamkockázat van Magyarországon. Itt sokan beszélnek arról, hogy országkockázat van; egyértelműsödött, hogy ilyen nincs, mert akkor az a devizahiteleknél is tetten érhető lenne.
Az ötödik téma: a felügyelőbizottság korábban kiadott jelentése foglakozott a Magyar Nemzeti Bankhoz tartozó részvénytársaságokkal, intézményekkel, a logisztikai központ vagy a pénzjegynyomda dolgaival. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény gyakorlatilag elég jól körülhatárolja a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Én azt gondolom, hogy ez így van jól. Azonban a Magyar Nemzeti Bank feladatai között nemcsak az árstabilitás van - igaz, ez elsősorban jelentkezik -, hanem az is, hogy a gazdaságpolitikát igenis segítse. Nem tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank beruházásait például ki felügyeli, ugyanis a Magyar Nemzeti Bank önállóan döntött egy 12 milliárdos beruházásról. A kérdés úgy vetődött föl, hogy szükség volt-e erre, illetve úgy vetődött föl, hogy most volt-e erre szükség. Tehát ezen kérdések körül szintén vita alakult ki.
Összefoglalva: a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája 2001-2002 folyamán az árfolyam erőltetett felértékelésével szorította le az inflációt. Ez hozzájárult a magyar gazdaság külpiaci versenyképességének romlásához, illetve a 2002 nyarán megemelt jegybanki alapkamat lassú mérséklése 2003 elején a forint elleni jelentős spekulatív támadáshoz vezetett. A 2002 nyarán és november végén bekövetkezett spekulációs támadások után a jegybank összesen 6 százalékponttal emelte meg a jegybanki alapkamatot, azonban az árfolyam azóta bekövetkezett erősödése, stabilizációja ellenére is csak igen lassan, több részletben, összesen 1,5 százalékponttal mérsékelte a kamatot. Így a magyar jegybanki alapkamat a 2003. év elejeinél 4,5 százalékponttal nagyobb, és az Európai Unióban a legmagasabb.
Ennek ellenére a többség úgy gondolta, hogy ezt a beszámolót elfogadja, és a többség igen szavazatával, összesen 3 tartózkodással a parlamentnek általános vitára javasolja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
