VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam a Fidesz-frakció részéről ennek a hozzászólásnak az első felében szeretnék arról beszélni, mi hogyan látjuk, hogyan értékeljük a 2001., 2002. és a 2003. évi időszakot. Itt nyilván korlátaim vannak, hiszen szinte lehetetlen tíz percben összefoglalni három év nagyon sok döntését, mégis engedjék meg, hogy ennek az elmúlt három esztendőnek néhány elemét, eseményét kiemeljem, részben már reflektálva arra is, ami korábban előttem elhangzott.
2001 - ismerjük, többen már előttem is elmondták - abból a szempontból a monetáris politikában mindenképpen fordulatot hozott, hogy a korábbi gyakorlatot és technikát megváltoztatva 2001 májusában árfolyamsáv-szélesítésre került sor, a jegybank pedig a korábban alkalmazott rendszer helyett inflációs célkövető rendszert vezetett be.
Mit is jelentett ez? Azt jelentette, amit a jegybanktörvény egyébként teljesen világosan és egyértelműen megfogalmaz, hogy a jegybank az árstabilitásért felelős, vagyis azért, hogy az a pénzeszköz, amely minden magyar állampolgár zsebében reményeink szerint ott van, az a pénz, amellyel a vállalatok, a piac szereplői egymás között kereskednek, különböző tranzakciókat bonyolítanak le, lehetőleg ne veszítsen az értékéből, egyre értékesebb legyen.
Ha megnézzük az elmúlt időszakot, amely az új célkövető rendszer bevezetése óta telt el, akkor azt mondhatjuk, ez egy eredményes időszak volt, a jegybank eleget tett annak a feladatának, amelyet a jegybanktörvény rá rótt. Két számot hadd mondjak: 2001 májusában, a rendszer bevezetésekor 10,8 százalékos volt az infláció, a pénzromlás mértéke, ez 2002 végére 4,8 százalékra csökkent, vagyis egyre kevesebb és kevesebb volt az a pénzromlás, amely valamennyiünk pénzének az értékét apasztja. Ilyenkor persze feltehetjük a kérdést, folytatni kell-e ezt az inflációcsökkentést vagy sem. Nos, azt gondolom, négy olyan ok is van, amely arra kényszerít bennünket, hogy ez a dezinflációs folyamat folytatódjon.
Az első ok, hogy az infláció nem pusztán azért rossz, mert minden drágább és drágább lesz, hanem azért is, mert a piacot elbizonytalanítja, átláthatatlanná teszi, ezzel pedig nyilván veszélyezteti a hosszú távú befektetéseket, a növekedést, a munkahelyeket.
A második nagyon fontos ok, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint összefüggés, mégpedig szoros összefüggés van az infláció és a növekedés között, tartósan alacsony inflációs környezetben ugyanis nagyobbak a növekedési lehetőségek. Rövid távon - sajnos, erre láttunk példát az elmúlt időszakban - az infláció felpörgetésével lehet növekedést generálni, a gazdaság gyorsan alkalmazkodik, azonban a nagyobb növekedés helyett hosszú távon csak tartós és magas vagy legalábbis tovagyűrűző infláció marad.
A harmadik ok, amelyet fontosnak tartok hangsúlyozni, hogy az infláció esetében is kiemelt szerepe van a várakozásoknak. Önmagában a várakozások is inflációt gerjeszthetnek - például a béralkuk esetén -, nem véletlen tehát, hogy a várakozások befolyásolására még alacsony inflációs környezetben is oda kell figyelni. Ezt a magyar gazdaság egyelőre még nem teheti zárójelbe.
Végül a negyedik ok, amelyet szeretnék itt megemlíteni, hogy az infláció alakulása az egyik legfontosabb egyensúlyi kérdés. Általában csak a fizetési mérleg és az államháztartás hiányát szoktuk figyelni, ezért az árstabilitásra való törekvés önmagában is a gazdasági egyensúlyra törekvést jelenti egy egészséges gazdaságban.
Nos, véleményünk szerint ez a négy ok is azt támasztja alá, hogy folytatni kell az infláció csökkentését. Többször elmondtuk már itt, a Parlament falai között, hogy az infláció a legszegényebbek adója: minél kisebb valakinek a jövedelme, minél kisebb a megtakarítása, annál kevésbé tud védekezni a pénzromlás ellen.
Mondok önöknek egy példát: az idei esztendőben 6,3 százalék volt a nyugdíjak emelkedése, az elmúlt négy hónapban 7 százalék fölötti infláció valósult meg. Ebből világossá válhat valamennyiünk számára, hogy a nyugdíjak nem tartanak lépést az áremelkedésekkel, a nyugdíjasok bizony vesztesei ennek az inflációnak. (Dr. Veres János: Ez nem így van!) Úgy látom, Veres János ezzel nem ért egyet. (Dr. Veres János: Nem bizony, ez nem igaz!). Úgy látom, a nyugdíjasok esetében is a nagy jólét…
