DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! (Dr. Veres János: Elnök Asszony!) Bocsánat, elnök asszony, elnézést. Úgy látszik, hogy az emberben benne ragadnak sokszor mondott szavak. Elnézést kérek még egyszer tisztelettel elnök asszonytól.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Valóban úgy alakult az életünk, ahogyan ön elmondta és felsorolta. Nyilvánvalóan persze önön kívül ezt még sokan tudják az országban, legkevesebb 2100 településen, ahol az iskolatejprogram működik. Nyilván nem így kezdődött, meglehetősen szép felfutása volt a programnak. Azt hiszem, valamennyien emlékszünk itt a parlamentben azon vitákra és dilemmákra, amelyeken ma már, hála istennek, túl vagyunk, hogy mi is ez az iskolatejprogram, miként is lép ebbe bele az Európai Unió, mit jelent a nemzeti finanszírozás, mit jelent az előfinanszírozás és egyáltalán, ennek az egész kérdéskörnek a logikája.
Hozzáteszem, köszönöm persze a tárcának szóló dicséreteket, de valójában a kormány egészének a döntése volt, hogy legyen iskolatejprogram, az is a kormány döntése volt, hogy ez miként legyen, a végrehajtás tekintetében kapott a tárca feladatokat. Meg kell említenem, hogy a tárca feladatait a megfelelő eljárási rendben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal látja el. Ezt azért szükséges kimondanunk, mert nagyon-nagyon sok olyan vélekedés van, ami persze mindig csak summás, hogy nem működik a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, nem működik az intézményrendszer, jaj, jaj, elesünk mindenféle uniós támogatástól. Hát nem, kérem tisztelettel, működik, nem esünk el, mi több, valamennyiünk érdekében működik.
És itt szeretnék arra is visszatérni, ami talán egy évvel ezelőtt parázs viták tárgya volt a parlamentben is, hogy bizony az iskolatejprogram esetleg a hazai tejfeleslegek levezetését szolgálja. A tárca akkor is mondta, és nemcsak a tárca, sokan mások mondták, hogy kérem szépen, ennek semmi köze nincs se tejfelesleghez, se tejhiányhoz.
Mi azt szeretnénk, ha az iskolás gyerekek tejet innának, ennek népegészségügyi jelentősége van, függetlenül attól, hogy van-e plusztej, vagy esetleg hiányosabb időszak van. Következésképpen ennek nincs igazából köze a mezőgazdasági termelés pillanatnyi állapotához vagy az akkori tejfelesleghez, és amit akkor is mondtunk, hogy az Európai Unióba való belépésünket követően a kialkudott csatlakozási egyezményeknek megfelelően helyre is fog állni az a rend, ami anno Magyarországon tejfelesleget idézett elő. Hiszen minden egyes most csatlakozó ország megkapta a maga kvótáit, ezen belül Magyarország egyébként nagyon kedvező számokat tudott fölmutatni, következésképpen megszűntek azok a korábbi nyomások, amelyek a hazai piacot illették, és ma már a hazai tejtermelők elég szép számban szállítanak külföldre tejet, no meg a hazai ellátásról is gondoskodnak.
És ahogy képviselő úr elmondta, igen, szépen kiterjedt az iskolatejprogram spektruma, valóban az európai uniós rendelet alapvetően az általános iskolásokra, emellett az óvodásokra, és a nemzeti hatáskörben való döntésnek megfelelően pedig a középiskolásokra is kiterjeszthető ez a program.
(9.10)
Itt úgy gondolkodjunk, hogy mik a továbbvitel lehetséges módozatai. De itt is szeretném említeni: mindazt, amit mi, a magyar kormány és nem kis mértékben azért a Magyar Országgyűlés ösztönzésére is itt alkottunk ez alatt az egy, vagy ha nagyon mindent egybeveszek, másfél esztendő alatt, egyébként a nálunk jóval fejlettebb országok négy-öt év alatt érték el. Gondoljunk Anglia példájára, ahol egyébként a mai napig nincs ilyen kiterjedt iskolatejprogram.
Végezetül még egy dologról kell szólnom, ami ennek a programnak nagyon fontos tanulsága, ez pedig az elő- és utófinanszírozás kérdésköre. Természetesen a kormány megérti azt, hogy az iskolafenntartók, az iskolák anyagi lehetőségei roppant korlátozottak, és ilyen körülmények között egy kis speciális könnyítést vezettünk be, ami azt jelenti, hogy félévenként kétszer lehet a finanszírozáshoz szükséges igényeket előterjeszteni, de tényszerű, erre a programra is igaz az utófinanszírozás kérdésköre. Az utófinanszírozás valamennyi európai uniós programnak a sajátja. Ebben a tekintetben kicsit még mindig át kell alakítanunk a reflexeinket, a gondolkodásmódunkat, minekutána az nem úgy van, hogy én mondok valamit, az Európai Unió pedig azonnal fizet. Ez úgy van, hogy én mondok valamit, hozzáteszem a magamét, megvalósítom, és amikor már a tényekről beszélünk, akkor természetesen pótlólagos értelemben az Európai Unió is hozzáteszi a magáét.
Abszolút a végezet utáni plusz szóként: amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió fizet, az európai uniós alapokhoz hozzájutunk, itt nyomatékosan mindig hangsúlyozni kell, és ez valamennyiünk felelőssége: valójában ez a mi pénzünk is, hiszen az európai uniós tagságunkhoz nagyon komoly befizetési kötelezettség járul, következésképpen nem lehet csupán azt mondani, hogy jaj, a nagy, gazdag Európa önti ránk a pénzt. Itt is ugyanúgy ki kell jelenteni: mi és Európa együtt vagyunk képesek erre a teljesítményre.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
