ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A belföldi kiküldetésben lévőknek fizetendő napidíjak esetében jelentkező eltérés a köztisztviselők és a magángazdaságban foglalkoztatott munkavállalók között sérti a társadalom igazságérzetét. Az utóbbiaknak fizethető átalánydíj nagyságát a 71/1991. számú kormányrendelettel módosított 23/1989. számú minisztertanácsi rendelet szabja meg, ahogy az évszámokból kiderül, másfél évtized óta változatlanul 110 forintban. A köztisztviselőknek járó összeget az 1992. évi XXIII. törvény, illetve az ennek végrehajtásáról szóló kormányrendelet határozza meg, mégpedig az illetményalap egy napra eső összegének 25 százalékában. Könnyű kiszámolni, hogy itt sokszoros különbség van az állami alkalmazottak javára.
Természetesen a fent idézett rendelet lehetőséget biztosít a számlával igazolt tényleges költségek elszámolására, valamint a munka törvénykönyvének 13. §-a módot ad arra, hogy a 110 forintnál magasabb összeget állapítsanak meg és fizessenek ki a munkavállaló számára.
(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)
(17.20)
Az adóköteles jövedelembe viszont csak a 110 forint nem számít be, az ezen felüli összeg már adóköteles, szemben a köztisztviselői kar tagjainak juttatható magasabb összeggel, ami rendkívül méltánytalan megkülönböztetés. Eltérés tehát az adózás módjában van. Az igazságos rendszer bevezetése pedig egyfajta adócsökkentést jelentene.
Tisztelt Államtitkár Úr! Lehetségesnek tartja-e a reálszférában fizethető napidíjak feltételeinek összehangolását a közszféráéval, és ha igen, mikor kíván erről intézkedni, illetve lát-e módot arra, hogy a társadalmi igazságosság elve ebben az esetben is érvényesülhessen?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
