ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Remélem, hogy a kártyája még meglesz az én feltett kérdésem után, és kapok rá választ. (Dr. Csillag István: Tőlem csak választ kap…)
Augusztus elején írásbeli kérdéssel fordultam Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrhoz a békéscsabai Barnevál privatizációjával kapcsolatban. A válasz megérkezett, de nemhogy tisztult volna a kép, sokkal inkább zavaros és egyre szövevényesebb képet mutat. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a miniszter úr ebben a pillanatban hagyja el a termet, annyira szövevényes ez a privatizáció, amit Békéscsabán tapasztalhatunk. (Dr. Csillag István távozik az ülésteremből.)
Még mindig elmondható, hogy 1200 ember munkahelye került végveszélybe, illetve a beszállítók és a tenyésztők is ellehetetlenülhetnek, ha a békéscsabai gyár bezárja kapuit. A Barnevált övező privatizációs botrány keltette félelem még mindig áthatja a dolgozók mindennapjait. A káosz a békéscsabai baromfi-feldolgozó Bábolnához csatolásával kezdődött, ezzel a döntéssel kezdődött el a békéscsabai gyár tudatos lezüllesztése, mert a jelenlegi tulajdonos, a Bábolna Rt. inkább a debreceni bérelt üzemét részesíti előnyben a békéscsabaival szemben.
A miniszter úr válaszában beismerte, hogy a Bábolna Rt. 2004. július 30-i közgyűlésére felhatalmazta a Bábolna Rt. vezérigazgatóját, hogy nyilvános, egyfordulós pályázat keretében meghirdesse a békéscsabai gyáregységet az értékesítésre, vagy megfelelő vételi ajánlat hiányban bérbe adja. Mint megtudtam, a közgyűlés a pályázati kiírás főbb feltételeként előírta, hogy a gyáregység működő üzemként kerüljön értékesítésre, valamint kiemelt szempont, hogy a jelenlegi munkavállalók teljes vagy részbeni továbbfoglalkoztatása megoldott maradjon, továbbá elsődleges: az élőalapanyag-beszállítók további működése biztosítva legyen.
Ezek a feltételek akár meg is nyugtathatnák az érintett munkavállalókat, ha nem lenne a 2186/2004. számú kormányhatározat, amely kimondja: “Az értékesítés sikertelensége esetén meg kell kísérelni az üzemek bérbeadását, ha ez sem jár sikerrel, a veszteségesen működő üzemek termelését haladéktalanul meg kell szüntetni.” Úgy gondolom, hogy ez a kormányrendelet szöges ellentétben áll a pályázati kiírás feltételeivel, de elsősorban azzal, miszerint a jelenlegi munkavállalók teljes vagy részbeni továbbfoglalkoztatása megoldott maradjon, továbbá elsődleges: az élőalapanyag-beszállítók további működése biztosítva legyen.
De a legnyugtalanítóbb mégis a miniszter úr azon mondata részemre írt írásbeli válaszában, hogy az FVM-nek “közvetlen ráhatása a Bábolna Rt. privatizációjára és ezen belül az ott dolgozók továbbfoglalkoztatására nincs. E célra anyagi forrással nem rendelkezünk, hatáskörünk nincs.” Ha ez így van, akkor kérdem én, minek ez a színjáték az előbb említett kormányrendelettel, miért kell ígérgetni, ámítani a gyárban dolgozókat, azt az 1200 munkavállalót. Mert, tisztelt miniszter úr - mondanám, ha itt lenne, de mint láthatjuk, annyira zavaros ez a privatizációs ügy, hogy elment, vagy csak nem látom? -, bizonyára emlékszik még arra az év eleji ígéretére, hogy 15 hektáron felépítenek egy korszerű, évente 50 millió csirke vágására alkalmas üzemet. Ezt hallhattuk, de ebből, már látjuk, nem lesz semmi. Hol van ez ma már? Mi, Békés megyeiek már azzal is megelégednénk, ha a gyár továbbra is működhetne.
Tisztelt Kormány! A pályázati felhívás tegnap lezárult, teljes a bizonytalanság, itt az ideje, hogy tiszta lapokkal játsszanak. Nagyon örülnék, ha a kormány jelen lévő tagjától választ kapnék az imént elmondottakra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)
