DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Engedjék meg, hogy én is nagy szeretettel és tisztelettel köszöntsem a karzaton helyet foglaló kollégákat. Talán megengedik, hogy kollégáknak szólítsam önöket, hiszen jómagam is dolgoztam az államigazgatás, a közigazgatás különböző szintjein. Voltam többek között kerületi tanács VB-titkára, majd kerületi önkormányzatnál jegyző.
(10.40)
Dolgoztam megyei tanácsnál és fővárosi önkormányzatnál, illetve központi államigazgatási szervnél is, sőt én még elmondhatom azt, hogy egyetemi éveim után egy olyan szervnél dolgoztam, amilyen szint ma már nincs is: járási hivatalnál kezdtem tevékenységeket. Szerintem önök között is van olyan, akik ismerték még ezt a szintet.
Talán ezért is van, hogy különös figyelemmel, aggódással és szeretettel próbáltam figyelemmel kísérni a törvényjavaslat előkészítését, hiszen tapasztalhattam, hogy az államigazgatási eljárási törvény - az Áe., az 1957. évi IV. törvény - volt az a törvény, ami szinte bibliánk volt, és mindennapos munkánk során forgathattuk. Természetesen nemcsak azért nagy jelentőségű ez a törvényjavaslat, mert valakinek a személyes életében meghatározó volt, hanem azért, mert minden állampolgárt mindennapos életében jelentős mértékben befolyásol, meghatározza tevékenységüket.
Ahogy ez a mi bizottságunkban, az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott, és volt szerencsém ismertetni a többségi vélemény során, három szempontból nagy jelentőségű az előttünk fekvő törvényjavaslat, és az egész témakör, maga a közigazgatás; részben az ügyek nagy számára tekintettel. Elmondhatjuk, hogy míg az állampolgárok jelentős része például élete során nem megy el bíróságra, ha szerencséje van, sem büntető-, sem polgári ügyekben nem találkozik a bíróságokkal, a közigazgatási szervekkel valamilyen módon mindenki találkozik; ha máskor nem, személyi igazolvánnyal látják el, de az élet minden területén vannak olyan ügyek, amikor ügyfélként az állampolgár találkozik a közigazgatással.
Beszéltünk arról is, hogy vannak olyan ügyek - például nagyberuházások -, amelyek nemcsak azért jelentősek, mert milliárdokról, forintok milliárdjairól vagy százmillióiról van szó, hanem azért is, mert emberek nagy tömegeit érintik, és szükség van arra, hogy ezeknek az embereknek, állampolgároknak megtörténjen a hiteles tájékoztatása, illetve részvételük minél jobban biztosítva legyen az ügyek intézésében.
Végül vannak olyan ügyek, olyan sürgős esetek, amikor azonnali és hatékony ügyintézésre van szükség. Ezt is biztosítania kell egy jó közigazgatási hatósági eljárási törvénynek. Kell szólni a törvényjavaslat előkészítéséről, hiszen valóban többéves és nagyon alapos előkészítés van mögöttünk. Nekem mint az albizottság elnökének is volt szerencsém együttműködni a Belügyminisztérium dolgozóival, vezetőivel, Tóth Zoltán közigazgatási államtitkár úrral, illetve a kodifikációs bizottság tagjaival, Kilényi Géza professzor úrral. Valóban, igyekeztek minél jobban figyelembe venni a jogalkalmazók tapasztalatait. Én magam is részt vettem olyan rendezvényen a Duna Palotában, ahol számos jegyző, önkormányzati dolgozó mondhatta el véleményét a törvénytervezet akkori állapotáról, akkori formájáról, hiszen ez egy változó tervezet volt.
Ahogy Kilényi professzor egy megbeszélésen elmondta: a koncepció és a törvényjavaslat viszonya is meglehetősen rugalmas volt, hiszen miközben érkeztek az észrevételek a különböző államigazgatási szervektől, a különböző egyesületektől, amelyek a közigazgatás területein dolgozó embereket tömörítik, közben készült már a jogszabálytervezet szövege, és ennek során már nemcsak az eredeti koncepciót vette figyelembe a kodifikációs bizottság, hanem ezeket az észrevételeket is figyelembe vehette.
Szólni kell az albizottságról is. Egyébként is szóltam volna ennek a tevékenységéről, de a mai napon elhangzott néhány olyan kritika, amire, úgy gondolom, feltétlenül reagálni kell. Ezt az albizottságot az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati bizottság és az informatikai bizottság alakította meg; 2003. március 26-án volt az alakuló ülése az albizottságnak.
Merőben új megoldást választottunk, amikor arra jött létre egy albizottság az Országgyűlés bizottságainak megbízásából, hogy egy előkészítés alatt álló törvényjavaslatot gondozzon, odafigyeljen rá, próbálja segíteni a kodifikációs munkát, elmondhassuk az ebben a témában jártasabb országgyűlési képviselők, illetve a különböző országgyűlési képviselőcsoportok véleményét. Volt előzménye az albizottság megalakulásának, hiszen két bizottság - az alkotmány- és igazságügyi bizottság és az önkormányzati bizottság - együttes ülésen magát a koncepciót is megtárgyalhatta, és már azokat az észrevételeinket is figyelembe vehették a kodifikáció során.
Az albizottság alakuló ülésén már megtörtént az első tervezet megvitatása elsősorban abból a szempontból, hogy mik a legfőbb észrevételek, ugyanis ezt követően egy újabb ülésen fejezetenként végigmentünk a törvénytervezet szövegén. Számos észrevétel elhangzott nem csak az országgyűlési képviselőktől, mert meghívtuk erre az ülésre részben az ombudsmanokat, részt is vettek az állampolgári jogok országgyűlési biztosai, illetve munkatársai, a társszervek képviselői, egyesületek és a tudomány képviselői, és ők is kifejthették az álláspontjukat.
Meglepetéssel hallgattam Kosztolányi Dénes képviselő úr bíráló szavait, és a politikai támadásra nem kívánok reagálni, annál sokkal fontosabb ez a törvényjavaslat, hogy abba belemenjünk. Ő azt hiányolta, hogy az albizottság nem tudott jelentést letenni. Azért lepődtem meg, mert itt van előttem az a munkaterv, amit valamennyien elfogadtunk, és ebben szó sincs arról, hogy nekünk bármiféle jelentést el kellett volna készítenünk. Kifejezetten az volt az albizottság feladata, erre jött létre, jómaga ezt fogadta el, hogy részben a tervezetet megvitassuk, másrészt pedig a módosító javaslatokat áttekintsük, és ha szükség van rá, akkor új módosító javaslatokat készítsünk el és nyújtsunk be.
Szeretném elmondani azt is, hogy nem fejeződött be az albizottság munkája, hiszen a módosító javaslatokat meg fogjuk vizsgálni, ha szükség van rá, benyújtunk új módosító javaslatokat, sőt azt is elhatároztuk, hogy nemcsak ezt a törvényjavaslatot kísérjük figyelemmel, hanem a különös eljárási szabályokról szóló törvényjavaslatokat is meg fogjuk vitatni. Ebben kérem továbbra is az albizottság tagjainak együttműködését, bármelyik oldalon is üljenek.
Ahogy ez elhangzott az expozéban is, illetve több bizottsági vélemény ismertetésében, az előttünk fekvő törvényjavaslat megtartja az '57. évi IV., illetve az azt módosító és egységes szerkezetbe foglaló 1981. évi I. törvény számos alapelvét.
Engedjenek meg itt nekem is egy szubjektív kitérőt. Miniszter asszony elmondta, hogy ő államvizsgára készült, amikor megszületett az új törvény, még a régit tanulta, és az újból kellett vizsgáznia. Én egy kicsit hasonló helyzetben voltam. Idősebb vagyok a miniszter asszonynál (Dr. Lamperth Mónika, nevetve: Ez fontos.), és az én szakvizsgám folyt úgy le, hogy mi még az '57. évi IV. törvény eredeti szakaszaival, szövegével foglalkoztunk, és nagy meglepetésemre a szakvizsgán bizony már a '81. évi I. törvényt is tudni kellett. Ez a javaslat az eredeti modellt fenntartotta, de jó néhány változásra feltétlenül szükség volt.
Mik indokolták elsősorban ezeket a változtatásokat? Jelentősen megváltozott az egész államszervezet az elmúlt 15 évben, a rendszerváltás óta. Létrejöttek az önkormányzatok, de minden szinten jelentős változások voltak. Ugyanakkor az ország is nyitottabbá vált, számos külföldi állampolgár vagy menekült érkezett, ugyanakkor külföldi cégek is megjelentek az országban, és erre is gondolni kell egy ilyen változtatásnál.
(10.50)
Jelentősen megváltoztak a tulajdoni viszonyok; hiszen korábban az a sajátos helyzet volt, hogy az állam, amely intézte az ügyeket, amely az államigazgatást végezte, ugyanakkor a legnagyobb tulajdonos is volt, és ez is jelentősen megváltozott.
Örvendetes az a tény, hogy a közigazgatás számítástechnikai bázisa nagyon jelentősen fejlődött az utóbbi években, és ezzel összefüggésben arról sem feledkezhetünk meg, hogy az előző ciklusban törvényt alkottunk az elektronikus aláírásról. Erről Szabó István és Molnár Gyula képviselőtársaim elég részletesen szóltak.
Voltak természetesen részben olyan fogyatékosságai a korábbi, jelenleg hatályban lévő törvénynek, amelyekre gondolnunk kellett, illetve bizonyos új szempontok is előkerültek a kodifikáció során. Például az, hogy szabályozni kell az eljárási költség fogalmi körét, a bírságok rendszerét. Korábban csak arra volt lehetőség, hogy rendőrségi segítséget a végrehajtás során lehessen kérni; át kellett gondolni, hogy milyen eljárási cselekmények még azok, amelyeknél szintén szükség lehet rendőrségi segítségre, és természetesen azt is figyelembe kellett venni a kodifikáció során, hogy mára már az Európai Unió teljes jogú tagállama Magyarország.
Ahogy az expozéban a miniszter asszony is elmondta, a törvényjavaslat teljessé kívánja tenni az ügyféli jogokat, és ennek számos konkrétumáról rendelkezik a javaslat. Ilyenek: az értesítés az eljárás megindításáról, a hatósági közvetítőknek az eljárásba történő bevonása, az egyes közbenső döntések elleni bírói út megnyitása, a bíróság által felülvizsgálható hatósági döntések körének szélesítése; annak előírása, hogy az ügyfél nem kötelezhető a szakhatósági állásfoglalás beszerzésére, valamint olyan adatok igazolására, amelyek valamelyik hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában fellelhetők.
Néhány jelentős változást tartalmaz a javaslat a korábbi szabályozástól eltérően. Ilyen az eljárási határidők betartása, a hatásköri viták elbírálása, a szakhatósági modell további erősítése vagy az adatok igazolásának újabb rendje.
Nagyon fontosnak tartom azt a változást, ami az eddig egységesen határozatnak nevezett döntéseket két külön megnevezéssel illeti; megmarad részben a “határozat” szó, ugyanakkor az eljárás során hozott döntéseket végzésnek hívjuk a javaslat szerint. Ez ugyan úgy is felfogható, hogy csak egy megfogalmazásbeli különbség, de ennél sokkal lényegesebb, ugyanis korábban is akkora különbség volt az ügy érdemében hozott határozat és az eljárás során felmerült előző kérdésekben hozott határozatok között, hogy én feltétlenül fontosnak tartottam, hogy ez a különböző elnevezésben is megjelenjen; ugyanúgy egyébként, mint egyéb eljárásokban, polgári eljárásban vagy büntetőeljárásban is tapasztalhattuk.
Újrafogalmazza a javaslat a határozatnak, illetve a végzésnek a tartalmi elemeit, és újrafogalmazza a jogorvoslati fórumrendszert. Itt egyébként egy korábbi elképzeléssel voltak komoly vitáink. Úgy gondolom, hogy ezek a viták már csak azért is nagyon hasznosak voltak, mert most egy logikus, áttekinthető, jó rendszer alakult ki a jogorvoslati fórumrendszer tekintetében.
A legfontosabb új elemek között én is említettem és itt fölmerült a vitában már néhány dolog, amiről külön szeretnék szólni. Az egyik ilyen a közvetítői eljárás. Említettem már hozzászólásom elején, hogy számos olyan ügy van, ami emberek nagy tömegét érinti. A nyugat-európai eljárásokban megjelent már korábban ez a lehetőség, és nagyon örülök, hogy nálunk is megjelenik, de nagyon fontos, hogy a közvetítő feladatát ne értsük félre; neki valóban az a dolga, hogy a hatóság és az ügyfél között közvetítsen, hogy tájékoztassa az ügyfeleket, az érintetteket, javaslatokat tegyen.
A hatósági szerződés egy olyan új intézmény, amivel kapcsolatban itt elhangzottak bírálatok. Azt hiszem, hogy ezek a bírálatok is inkább az intézmény félreértésén alapulnak. Itt arról van szó, hogy vannak olyan ügyek, ahol bizonyos feltételeket teljesíteni kell, és nem árt, ha ezeket a feltételeket nem a hatóság előírásaként, hanem a hatóság és az ügyfél megállapodásaként rögzítik. Tehát például egy nagy beruházásnál, ahol szükség van olyan kapcsolódó mellékberuházásokra, amelyek pont például a környéken élők jobb életkörülményeit, jogait, életfeltételeit biztosítják, helyes, ha erről egy olyan megállapodást kötnek, szerződésbe foglalják, ami később számon kérhető és kikényszeríthető.
Egy dolgot említenék még ezek között: a méltányossági eljárást. Szerintem képviselőtársaim többsége találkozott olyan ügyekkel, például amikor fogadóóráján megkeresték panaszosok, amikor megvolt már egy közigazgatási határozat, és nem volt lehetőség annak a módosítására például azért, mert nem történt jogszabálysértés, ugyanakkor teljesen jogos érdekei fűződtek az ügyfélnek hozzá. Többek között erre ad módot ez a bizonyos méltányossági eljárás.
Nagyon röviden szeretnék szólni a javaslat talán legjelentősebb újdonságáról, amely az elektronikus ügyintézésről és a hatósági szolgáltatásról szól. Vitatkoznék azzal az állásponttal, hogy maga a szolgáltatás csak a címében jelenne meg ennek a törvényjavaslatnak, hiszen egy külön fejezet, a 10. fejezet foglalkozik az elektronikus ügyintézéssel és a hatósági szolgáltatással. El kell mondanom, hogy amikor az első tervezetről tárgyaltunk, ez nem volt még benne ilyen módon, és nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy ez megtörtént. Ahogy említettem, ennek persze feltétele volt az, hogy a közigazgatás eszközparkja jelentősen fejlődött, de annak is nagy szerepe van, hogy megszületett az elektronikus aláírásról szóló törvény.
Én Molnár Gyulával értenék egyet, amikor azt mondom, ez nem azt jelenti, hogy mi nem segítenénk, hogy az elektronikus aláírás minél inkább működjön és minél inkább tért hódítson a mindennapi életben, de nyilván lesznek olyan ügyfelek, akiknek nincs elektronikus aláírásuk, vagy nem törekednek rá, hogy elektronikus aláírásuk legyen, mert úgy érzik, az élet más területein nem használnák; erre igenis jó megoldás az ügyfélkapu létesítése, amit a törvényjavaslat tartalmaz. Nagyon fontos az, hogy elektronikus szolgáltatásokat végeznek, hogy ismertetéseket végeznek.
Nem tudok most szólni idő híján a hatálybalépés kérdéséről, csak annyit, hogy valószínűleg át kell gondolni, hogy későbbre kerüljön.
Egyetlen hiányérzetemmel szeretném befejezni, ami nem a törvényjavaslat hiánya, hogy vannak a mindennapi életben olyan esetek, amikor nem hatósággal találkozunk, hanem egy közszolgáltató vállalattal, aki szinte hatóságként működik. Fontos feladatnak tekintem, hogy a későbbiekben egy más törvényben ezeket a problémákat is meg tudjuk oldani.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem, hogy vitassuk meg a törvényjavaslatot, ha kell, jó módosító indítványokkal támogassuk meg, és utána fogadjuk majd el. Köszönöm szépen. (Taps.)
