DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő T/10527. számú törvényjavaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól egy nagy jelentőségű törvényjavaslat, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ennek valóban aktuális a tárgyalása. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy nagyon széles körű előkészítés, egyeztetés előzte meg, mielőtt az Országgyűlés asztalára került.
Tisztelt Ház! Amikor elmegyek valamely országba, akkor nem azt vizsgálom, hogy jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket - mondta Montesquieu, akinek e gondolata alighanem időszerű. Ha a polgár nem tapasztal következetes jogérvényesítést, ha nem érzi jogai védelmét, ha azt látja, hogy nincs következménye a mulasztásnak, a jogsértésnek, ha szabadon lehet dönteni arról, hogy teljesítjük-e a kötelezettségeinket vagy sem, akkor romlik az emberek jogtudata, nő a jogbizonytalanság, és végső soron sérül a jogállamiság elve. A jogállam megvalósítása folyamat, és ebbe a folyamatba tartozik a demokratikus jogállam közigazgatásának megteremtése is.
Kétségtelen, hogy a közigazgatás helye, szerepe, funkciói, feladatai, szervrendszere a megváltozott gazdasági-társadalmi rendben napjainkban politikailag nagyobb jelentőséggel bírhatnak, mint a közigazgatás eljárási rendjének átfogó felülvizsgálata és megfelelő újraszabályozása. Az eljárási reformhoz nem kötődnek hangzatos jelszavak, ám jelentőségük mégsem csekély. A lakosság szinte naponta találkozik a közigazgatással a különböző ügyek intézése során, így a szakszerűség igénye, az eljárás egyszerűsítése, az ügyfél kiszolgáltatottságának csökkentése, a jogorvoslati rend reformja, a végrehajtás korszerű szabályozása fontosságában cseppet sem marad el a szervezeti reform mellett. Sőt, könnyen belátható, hogy a közigazgatás javítása érdekében tett eljárási szabályok korszerűsítése a polgárok jelentős részét érinti, mindennapjainkban joggyakorlatát segíti, így a szabályok tökéletesítése elemi érdekünk.
A társadalmi viszonyok változása következtében mára már gyökeresen átalakult a közigazgatás intézményrendszere, ám az eljárási rend változatlan maradt. A közigazgatási eljárás korszerűsítésére 1992 óta voltak kormányzati törekvések, és elmondható, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat nem rohammunkában készült, kellő idő volt az úgynevezett minőségi jogalkotás jegyében a közigazgatási eljárás teljes körű felülvizsgálatát és újraszabályozását elvégezni.
Gyakorló polgármesterként is támogatom azt a törekvést, amely olyan eljárásjogi szabályok megoldásának kidolgozására irányult, melyek kiszámíthatók, stabilak, és elkerülik a folyamatos módosítást. El kell ismerni, hogy a jelenlegi törvényjavaslat kidolgozása széles körű szakmai, társadalmi előkészítéssel zajlott. Konferenciák, szakmai viták, publikációk sokasága, jogtudósok, jogalkotó, jogalkalmazó szakemberek sokasága működött közre a törvényjavaslat megalapozásában.
Általánosságban elmondható a törvényjavaslatról, érzékelhető az a törekvés, hogy megfelelően ötvözze a két alapvető érdeket, az ügyfelek és a hatóságok érdekeit. A közigazgatási hatósági eljárás minden szakaszában, az alapeljárásban, a jogorvoslati eljárásban, a végrehajtási eljárásban a közigazgatási hatóság végső soron erőfölényben van az ügyfélhez képest, ami a jogszabály által meghatározott és kijelölt közérdek védelme és érvényesítése szempontjából helyénvaló dolog. Ugyanakkor nemzetközi kitekintésben is vizsgálva el kell azon gondolkodni, hogy ez a hatósági erőfölény megengedhetné és elbírhatná az ügyfeleknek a jelenleginél szélesebb körű jogait és az ezt szolgáló hatósági kötelezettségek nagyobb körét.
Az európai közigazgatási térben több tagállam eljárási törvénye, valamint az EU-apparátus saját közigazgatási eljárására készülő jogszabálytervezetek az ügyféli pozíció radikálisabb megerősítésének lehetséges módjait vázolják fel. A jó ügyintézéshez való alapjog már nem ismeretlen fogalom a tagállami uniós jogalkotásban. Magyarul szólván, mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy ügyeit a közigazgatás intézményei, szervei, hivatalai, ügynökségei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Ez a jog magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések előtt meghallgassák, a személyére vonatkozó nyilvántartásba betekinthessen, hogy az őt érintő döntéseket indokolják, hogy a megfelelő nyelven írásban fordulhasson a közigazgatási szervekhez.
Lényeges elem, hogy az ügyfeleket megillető jogok és szabadságok gyakorlása csak törvényben legyen korlátozható azokban az esetekben, amikor a közérdek és mások jogainak védelme érdekében szükséges. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy csak kivételesen, csak törvényben lehet eltérni ezektől az eljárási szabályoktól.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 189 paragrafusból áll, amiből nyilvánvaló, hogy az általános vitában nem lehet minden részletre kiterjedően minősíteni az egyes szabályozási javaslatokat, erről a részletes vitában és a módosító indítványok kapcsán érdemes szólni.
Tudom, hogy a többéves előkészítő munkában a közigazgatás-tudomány és a jogtudomány neves szaktekintéllyel rendelkező tudósai, művelői vettek részt, és a jogalkotásban jártas szakemberek is számtalan javaslattal gazdagították a törvénytervezetet. Magam is mint gyakorló polgármester és a helyi közigazgatás vezetője sokrétű tapasztalattal rendelkezem a közigazgatási hatóság és az ügyfél kapcsolatának problémáiról, a kölcsönösnek mondható bizalomról vagy éppen ennek hiányáról. Sokszor kérik számon rajtam a harmincnapos határidőt, akkor is, amikor nem ezek az eljárási határidők érvényesek. Sokszor kérik tőlem, hogy bíráljam felül a hatósági döntést, hiszen én vagyok a polgármester, és nem értik, miért nem tehetem, illetve miért nem teszem. Sokszor nem értik meg a jogkövető polgárok, hogy miért tart például hat-nyolc hónapig a parlagfű irtására való kötelezettség végrehajtása. Hozzáteszem, én sem értem, hiszen régen okafogyottá válik az intézkedés, mire az végrehajtható lenne.
Sokszor kapunk jogosnak mondható kritikát azért, mert a jelenlegi ellentmondásos szabályozás miatt nem tudunk törvényes döntéseknek érvényt szerezni, és nem tudjuk megakadályozni, vagy csak hosszas jogi procedúrával tudjuk bizonyítani a joggal való visszaélést. Vagy: magam is vagyok mint önkormányzat képviselője ügyféli pozícióban. S higgyék el, nem értem, hogy az általam benyújtott engedélyezési kérelemre több mint egy éve miért nem nyilatkozik az egyik szakhatóság, ezért az önkormányzati beruházás megkezdéséhez szükséges hatósági engedélyeket nem tudjuk megszerezni. S lehetne tovább sorolni a példákat.
Ezért is, de a demokratikus jogállam értékeinek védelme érvényesülése érdekében is fontosnak tartjuk, hogy az alkotmányos alapjogoknak és a jogállami alapelveknek megfelelő, azt tiszteletben tartó és érvényesítő közigazgatási eljárásjogi törvény szülessen. Vagyis érvényesüljön a törvényesség, az elfogulatlanság, a tisztességes eljárás, az ésszerű határidőn belüli döntés, az ügyfélnek okozott károk megtérítéséhez való jog, az objektivitás, az arányosság, a szerzett jogok védelme, a nyitottság, a tisztesség, az udvariasság. Legyen tilos és szankcionálható a joggal való visszaélés, a hatáskörrel való visszaélés, az adatok jogosulatlan felhasználása, a titoksértés, és sorolhatnám tovább.
A most tárgyalt törvényjavaslat ezen elvárásoknak és követelményeknek alapvetően megfelelő megoldási javaslatokat tartalmaz, melyek - a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint - tovább finomíthatók és pontosíthatók. Csak jelzésszerűen említeném: az ügyintézési határidők szabályozásánál a nem vitathatóan jogosnak tűnő, a kiskorú ügyfél esetén soron kívüli, de legkésőbb tizenöt napon belüli döntéshozatal felveti, hogy a jogalkalmazó szervnél megvan-e ennek a személyi feltétele, illetve az anyagi jogi szabályokkal harmonizál-e; biztos, hogy létszámbővítéssel jár. Vagy: a jogalkalmazói pozícióból felvethető, hogy a szakhatósági közreműködés felügyeleti szervnél való feljelentés általi kikényszerítése mennyire életszerű, és a valóságban nem jár-e az elsőfokú hatóság pozícióinak, a társszervként való együttműködésnek a negatív hatásaival. Hogy érthető legyen, például az építési engedélyezési eljárásban több szakhatóság is közreműködik. A törvényjavaslat 45. §-a szerint, ha a szakhatóság a számára meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, a felügyeleti szervhez kell fordulni. Kérdés, hogy az így feljelentett szakhatósági ügyintéző milyen retorziókat fog a többi ügyben egyébként jogszerűen eljáró elsőfokú közigazgatási szervvel szemben alkalmazni. Érdemes lenne megfontolni, hogy a jelenlegi szabály maradjon érvényben, vagyis ha a szakhatóság az előírt határidőben nem nyilatkozik, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
Kritikus pontnak tekinthető a törvényjavaslat VIII. fejezete, amely a végrehajtásról szól. Most nem is elsősorban a szabályozási megoldásokról szólnék, hanem arról, hogy a majdan létrehozandó végrehajtó szervezet - a 131. §-ban van - személyi állománya, létszámszükséglete, pénzügyi és infrastrukturális forrása ismeretlen. A törvényjavaslat ugyan ezt 2008-tól kívánja bevezetni, de addig is valakinek, például az önkormányzati hatóságoknak a végrehajtást működtetni kell, másrészt, ha ehhez megint nem lesz módjuk, nem lesz 2007-ben állami forrás, akkor megint elhalasztjuk, teszem fel a kérdést.
(11.40)
Ismételten azt fogjuk mondani, mit tettünk eddig, hogy az egyébként jellemzően elsőfokú hatáskört gyakorló polgármesteri hivatalok hogyan oldják meg, milyen formában tudják ezt megvalósítani.
Végezetül ugyancsak az erőforrások, a feltételek biztosíthatósága szempontjából alapos megfontolást igényel a X. fejezetben szabályozott, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos rendelkezések gyakorlati alkalmazhatósága - ki fogja finanszírozni ennek a rendszernek a kiépítését? Ismereteink szerint az egyes minisztériumok igen eltérő informatikai fejlesztési elképzelésekkel rendelkeznek. Külön szeretnék említést tenni arról, hogy amennyiben a tisztelt Ház a törvényjavaslatot elfogadja, felelősséget kell vállalnia a törvény bevezetéséért és annak költségeiért, hiszen a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők tízezreit kell felkészíteni, kiképezni az új törvény alkalmazására. Ez nagyon sok pénzbe kerül, s legalább ilyen fontos az ügyfelek tájékoztatása, felkészítése, az új törvény ismertetése. Ez is pénzbe kerül. Kérdés, hogy számolnak-e ezekkel a költségekkel a 2005. évi költségvetés előkészítése során.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum tartózkodott ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságának eldöntésekor. Úgy látjuk, hogy ha módosító javaslataink tárgyalásra kerülnek, tudjuk jobbítani a törvény minőségét, akkor elképzelhető, hogy a későbbiek során ezt a Magyar Demokrata Fórum még támogatni is fogja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
