GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségű szabályozás vitáját kezdtük ma el itt az Országgyűlésben. A kormány nevében a belügyminiszter asszony által benyújtott törvényjavaslat új, átfogó szabályozása a mindennapos ügyintézésnek. Mindenki találkozik vele, aki ügyeket intéz hivatalainkban, közhivatalainkban, akár az önkormányzatoknál, akár más állami szerveknél, hivataloknál.
A jelenleg hatályos, többször módosított államigazgatási eljárásról szóló törvény helyett egy tartalmában és szellemiségében új, átfogó szabályozással találkozunk. Az 1957-ben született és azóta többször módosított jogszabály utolsó átfogó módosítására közel két évtizeddel ezelőtt került sor, miközben a rendszerváltás óta a tulajdoni viszonyokban és az állam szervezetében alapvető változások mentek végbe. A hatósági eljárás, a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati problémák, a gazdasági versenyképesség diktálta követelmények, valamint az informatikai eszközök elterjedésében rejlő lehetőségek, és nem utolsósorban honfitársaink hivatali ügyintézéssel kapcsolatos elvárásai egyaránt kikényszerítik ezt az átfogó szabályozást.
Már az Orbán-kormány alatt egy kormányhatározat formájában megfogalmazódott az az igény, hogy ki kell dolgozni egy új, egységes közigazgatási eljárási törvény tervezetét. A törvényjavaslat előkészítésével, megfogalmazásával azonban adós maradt az Orbán-kormány. Ezzel együtt a most tárgyalt előterjesztés benyújtását széles körű szakmai egyeztetés előzte meg. A komoly előkészítésnek köszönhetően egy célkitűzéseiben és alapelveiben vállalható, koncepciózus, magas szakmai színvonalú és kodifikációs szempontból is igen jól előkészített törvényjavaslatot tárgyalhatunk.
Az állampolgárok életminőségét, az intézmények, a vállalkozások, illetve a gazdaság szereplőinek versenyképességét, hatékonyságát nagyban befolyásolja a mindennapos ügyintézés szervezettsége, hatékonysága, átláthatósága, megalapozottsága. Sajnos, nemegyszer találkozunk az életben negatív példákkal, amikor hazai vagy külföldi befektetők panaszkodnak arról, hogy milyen nehézkes, körülményes a magyar ügyintézés. A negatív tapasztalatok járhatnak olykor negatív gazdasági következményekkel. Ez a szabályozás, ha megalkotjuk, segít abban, hogy a befektetők és általában az állampolgárok számára felgyorsuljon, átláthatóbb, hatékonyabb legyen az ügyintézés.
A közigazgatási eljárások kódexszerű szabályozásának egyik legfontosabb célkitűzése, éppen az elvárásokkal összhangban: a felesleges adminisztratív megkötéseket elhagyó, az ügyek gyors ügyintézéséhez szakmailag megalapozott, ugyanakkor az ügyfél szempontjából is áttekinthető, ellenőrizhető eljárási normák megfogalmazása. Kiemelt cél: az ügyfél terheinek csökkentése, az ügyintézés megkönnyítése, az ügyféli jogok garanciáinak megteremtése. Fontos célkitűzés a nagy számban előforduló rutin ügyek eljárási határidejének radikális csökkentése, hogy erősödjék, uralkodóvá váljon a közigazgatásban egy új ügyfélközpontú, szolgáltató jellegű szemlélet.
Fontos az is, hogy megteremtődjék végre, érvényesüljön végre a szakhatóságok közötti érdemi együttműködés is. Kimondott cél az elektronikus ügyintézés bevezetéséhez szükséges eljárásjogi, adatbiztonsági és számítástechnikai feltételek megteremtése. E jogszabállyal, e jogszabály megalkotásával jelentős lemaradásokat kell behoznunk a titokvédelem, valamint a külső és belső jogharmonizáció területén. Tudjuk jól, hogy az Európai Unióban nincs konkrét követelményrendszer a tagállamok nemzeti közigazgatási eljárásait illetően, azonban léteznek és markánsan megjelennek bizonyos alapelvek. Így például megjelenik az eljárás átláthatósága, az ügyfélbarát megközelítésmód, az eljárás gyorsasága és tisztessége iránti igény.
A kódex ennek megfelelően előremutató szabályozást tartalmaz, amikor az Európai Parlament 2001. szeptember 6-án “A helyes közigazgatási gyakorlat európai kódexe” címen elfogadott határozatára, valamint az Európai Unió alapjogi chartájára alapozva fogalmazza meg az eljárási alapelveket. Ilyen alapelvek: a törvényesség, a diszkrimináció tilalma, az arányosság, a pártatlanság, a tárgyilagos és elfogulatlan eljárás követelménye.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi szabályozási gyakorlat áttekintése során arról győződhetünk meg, hogy Európa nyugati felén az eljárási törvényekben, illetve a nemzetközi ajánlásokban egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben jelennek meg az alapelvek. A liberálisok üdvözlik ezt a gyakorlatot. Az alapelvek törvénybe való beépítésével általános irány szabható a későbbi jogalkotásnak. Az alapelvek megfogalmazása a joganyag, a törvény részeként megkerülhetetlen normát jelent és teremt az ügyfelek és a jogalkalmazók számára egyaránt. A jogi alapelvek az ügyfeleket megillető jogok, garanciák és kötelezettségek lényegét fejezik ki. Az előterjesztés az uniós elvárásoknak megfelelően, katalógusszerűen foglalja rendszerbe a hatósági eljárás legfontosabb jogi és eljárásszervezési alapelveit, úgymint a hivatalból történő eljárás kereteinek meghatározása, a gyorsaságra és az egyszerűségre törekvés, a tájékoztatás kötelezettségének elve, az egyenlőség elve, a jóhiszeműség elve, a jogorvoslathoz való jog, valamint az anyanyelvhasználat joga. A jelentős terjedelmű szabályozást tartalmazó törvényjavaslat elfogadásával - az alapelveken túl - egy harmonizált eljárásjogi gyakorlat születhet.
Tisztelt Országgyűlés! Tudnunk kell, hogy a feladatokat nem lehet közmegegyezés alapján ellátni. Itt szabályokat kell követni, mégpedig egységesen értelmezhető szabályokat, és azokat persze érvényesíteni kell, a fentebb ismertetett alapelvekkel összhangban.
Ezen a ponton érdemes szólni az emberi tényezőről is; a hétköznapi mindennapos ügyintézés során beszerzett sajátos élményeinkre, a jó és a rossz példákra egyaránt gondolok. Tegnap az Országgyűlés önkormányzati bizottsága előtt dr. Tóth Zoltán beszélt arról, hogy közel százezer köztisztviselő átprogramozására lesz szükség. Erre forrásokat kell majd elkülönítenünk a jövő évi költségvetésben. Most a szóhasználat mellett ellépve, az én értelmezésben ez messze többet jelent a köztisztviselők felkészítésénél, messze többet jelent, mint hogy a joganyagot megtanulják a köztisztviselők. Arra van szükség, hogy el is sajátítsák azt, mégpedig a fentebb már említett törvényi alapelvek elsajátítására gondolok, az elsajátítás mellett az érvényesítésére a mindennapokban, a hivatali gyakorlat során.
Tudjuk, hogy az ország különböző településein eltérő eredményességgel, hatékonysággal működnek a hivatalok. Van, ahol a forráshiány miatt létszámgondok vannak; van, ahol pedig a kvalifikáltsággal van probléma. Ezek a gondok általában a kisebb településekre jellemzők. Sok helyen nincs meg a megfelelő számú, felkészültségű köztisztviselő. Van, ahol rendelkezésre áll a szükséges létszám, de a hivatalszervezéssel, a hivatalirányítással vannak gondok. És természetesen vannak olyan közhivatalok az önkormányzatoknál és egyéb helyeken, amelyekről elmondhatjuk, hogy a köztisztviselőink hatékonyan, jól látják el a feladatukat. Önmagukban tehát nem a törvények bírnak mindenható erővel, mégis megteremtik az állampolgári ügyintézés hatékony és az állampolgárok számára is számon kérhető, e tekintetben garanciákat nyújtó jogszabályi hátterét.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat nem pótolja a közigazgatás átfogó reformját. Nem ad választ a területi államigazgatás széttagoltságából fakadó problémákra, ellentmondásokra. Tegyük hozzá, ez nem is volt célja ennek a javaslatnak, nem is kellett, hogy célja legyen. Kimondhatjuk ugyanakkor, hogy közigazgatásunk modernizálásának fontos állomásához érkeztünk ennek a törvényjavaslatnak a vitájával és elfogadásával. Egy közel 190 paragrafusból álló törvényjavaslatot tárgyalunk, így érthető, hogy az érdemi szakmai vita fel fog tárni olyan elemeket, amelyek módosításra szorulnak. Magunk is látunk ilyeneket az előterjesztésben.
Ezzel együtt a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében ennek a jelentős joganyagnak az elfogadására buzdítom képviselőtársaimat. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
