MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA, az informatikai és távközlési bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! A törvényjavaslat jelentőségéről sokan szólottak előttem e Házban. A bizottság ülésén személyesen a közigazgatási államtitkár úr jelezte ezt nekünk, ezt szeretném még egyszer megköszönni neki.
Azt a kérdést fogalmaztuk meg magunkban, fogalmazom meg én is most, hogy van-e abból a szempontból helyzet, ami az időhorizonton visszatekintve egy '57-es, egy '81-ben módosított törvény változtatását igényli. Azt, hogy közigazgatási értelemben van-e, szerintem belügyminiszter asszony tételesen igazolta. Remélem és bízom benne, hogy ezt senki nem vitatja, és senki nem cáfolja e Ház falai között.
Mi egy másik metszetben vizsgálódtunk a saját bizottságunkban - és gondolom, tesszük ezt majd a vita során többször is -, hogy a XXI. század elején az ügyintézés technológiai részében vannak-e olyan kihívások, olyan feladatok, amiket szükséges átvennünk, szükséges használnunk, és szükségesek-e ezek a hozzárendelt szabályok, hogy törvénymódosítás történjék. Azt hiszem és azt remélem, hogy erre a válasz szintén igen lesz, s azt remélem, hogy minden ellenzéki kritika nem a folyamatok megállítását vagy lassítását célozza meg, hanem talán azt szeretnék elérni, hogy a realitásokhoz jobban igazodó kormányzati előterjesztést megelőzve egy olyan támadást intézzen az előterjesztés ellen, amelyik jelenlegi állapotunkban sokkal kevésbé az ügy megoldását, hanem sokkal inkább egy futurisztikus jövő felvázolását jelentené.
A belügyminiszter asszony a fogorvos-példát mondta, akkor gondoltam, hogy én ezt tovább folytatnám a saját magunk, kerületem önkormányzata példáját is picit hozzáigazítva. Valóban nem szeretünk fogorvoshoz járni, de néha el kell menni. Akkor viszont szeretnénk a lehető legkevesebbszer elmenni, és a lehető leggyorsabban szabadulni a legkisebb fájdalommal. Ha ez a három helyzet a fogorvosra igaz, akkor azt gondolom, hogy igaz a közigazgatásra is. Tehát, ha elő tudunk állítani olyan helyzeteket, hogy a lehető leggyorsabban az ügy elintéződjön, egy maximum egyszeri személyes jelenlét megcélozható - majd egyszer el fogunk jutni oda, amikor még talán ez sem -, és az is kellemesebb körülmények között történik, akkor hiszem azt, hogy a közigazgatással kapcsolatos kép, amit én nem tekintek már annyira sötétnek az elmúlt években, még tovább finomodhat, tovább javulhat. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy ezt a célt elérje.
Az igazi kérdés, amit éppen most az integrációs bizottság színeiben felszólaló Szabó képviselőtársam hosszasan fejtegetett, hogy milyen technológiai igényt támasszunk a törvénnyel szemben. Ez nagyon kényes kérdés, mert ezt a törvényt nyilván nem a következő két esztendőnek vagy a következő néhány esztendőnek gyártjuk, hanem gondolom, az előterjesztők szándéka szerint a cél ugyanúgy az, hogy egy időtálló, tartós törvényt fogadjunk el.
Az elektronikus aláírással rendelkezők száma ma Magyarországon hétezer fő. Hétezer magánszemély rendelkezik elektronikus aláírással. Rájuk készítünk egy törvényt - ez az egyik megközelítés -, avagy pedig azt mondjuk, hogy megcélozzuk azt, hogy minél több embert kényszerítsünk abba a helyzetbe, hogy vegye igénybe, igényeljen ilyet és használja. Én ezt jó célnak tartom - még egyszer mondom, szeretném, ha olyan törvények születnének, amelyek nem visszafelé próbálnak menni, hanem előre -, de mindeközben lehetőséget kell teremteni arra, hogy mind az átmeneti időszakban, mind pedig azok elől, akik ma még nem vagy egyáltalán nem gondolkoznak azon, hogy ezt igénybe kívánják venni, ne zárjuk el azt a lehetőséget, hogy ezt az ügyintézési formát is használhassák. Ezért én nem azt a megfogalmazást használom, amit Szabó képviselőtársam mondott, hogy elektronikus aláírás vagy ügyfélkapu, hanem azt mondom, hogy ez egy tartalék, pótmegoldásként ott állhat mindig rendelkezésre mindazok számára, akik adott esetben nem kívánják az elektronikus aláírásukat kiváltani, igénybe venni, és ennek a használatával élni. Tehát még egyszer mondom, ez nem “vagy-vagy”, hanem egy “is” megoldás, és én a törvényt így értem, és szeretném, hogy ha majd később ebben vita lesz, ki-ki a saját maga pontosítását tegye meg.
Hölgyeim és Uraim! Az informatikai bizottság, ahol Szabó képviselő úr is tag - és itt egy meglepő dolgot kell mondanom -, az eddigi tudásom szerint azt kell mondjam, mert itt van a kezemben a szó szerinti jegyzőkönyv, szinte egyhangúlag, egy tartózkodással támogatta; de nem fideszes képviselő volt a tartózkodó, hanem az MDF jelen lévő képviselője. Nyilvánvalóan valami történt a politikában az elmúlt egy hétben, amit nem tudok megfejteni, de én még arról tudom tájékoztatni a Házat, hogy az informatikai bizottság nagy többséggel támogatta az általános vitára való alkalmasságot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
