ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr. Most már a technika csodája is él, hogy a kártyát beraktam a helyére.
Először is, elnök úr, szeretnék egy dolgot jelezni önnek és a parlamentnek. Tegnap a napirend utáni hozzászólás során több képviselő esetében a kormány részéről sem miniszter, sem államtitkár nem tartózkodott az ülésteremben. Így úgy néz ki, hogy a napirend utáni hozzászólók a vakvilágba beszéltek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt hét pénteken, tehát 3-án egy nagyon szomorú eseményen vettem részt több társammal együtt. Ajkán 139 év után bezárt az utolsó bánya is. Délután három órakor az utolsó csille szenet a múzeumba tolták a bányászok. 139 év, 175 áldozat, akik bányaszerencsétlenségben hunytak el, 80 millió tonna szén, 1 millió méter vágat és rendezetlen sorsok. Rendezetlen sorsok - mondom ezt azért is, mert annak idején a bánya és az erőművek összevonásával és pont a szenes erőművek összevonásával megindult egy folyamat, hisz tudott volt, hogy a bányák bezárásra kerülnek, így különböző kht.-k, bt.-k alakultak, és a bányászokat átmentették a bányászmúltból különböző kht.-kbe, bt.-kbe. Így ezek az emberek elestek a végkielégítéstől.
Szeretném azt is elmondani, hogy a bánya-erőmű összevonással a tulajdonosi szerkezet is megváltozott, hisz az állami tulajdonból átkerült magántulajdonba. Pontosan ezek azok az erőművek - ezt lehetne akár Pécsre, akár Ózdra, Komló környékére mondani -, amelyek a mai viszonyok között környezetvédelmi szempontból is nagyon rossz sorsot kaptak, hisz az energialiberalizáció kapcsán a mai versenyfeltételeknek nem tudnak maximálisan megfelelni. Rájuk maradt tulajdonképpen a végkielégítés, rájuk maradt az a hihetetlen nagy mennyiségű rekultivációs kötelezettség, amelyben az állam semmiféle szerepet nem vállal.
Emberi sorsokról beszéltem, hisz - főleg Ajka esetében, ahol 130 éven keresztül folyt a bányászat - azt lehet mondani, hogy hét generáción át nagyapákról apákra, fiúkra szállt a bányászati múlt. Ezeknek az embereknek a zöme megváltozott munkaképességűvé vált. Egyrészt az állam semmiféle segítséget nem nyújtott a végkielégítésben, másrészt pedig a megváltozott munkaképességűek helyzetében sem tudja a költségvetés azt a formát adni, biztosítani, amellyel ezeknek az embereknek a bányászmúltból adódóan a családi életük rendezetté tudna válni.
Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az a rekultivációs kötelezettség, amely a tulajdonosokra hárul, 139 éves múltra tekint vissza. Ma ott tartunk, hogy tájsebek alakulnak ki, ötven-hetven éves beszakadások vannak, és olyan településrészek is, mint például Ajka-Padragkút, ahol ma vita folyik arról, hogy egyáltalán bányamozgásból adódóan repednek-e meg a házak. Tehát az államnak, a tulajdonosnak vannak olyan felelősségkörei, amelyek hosszú távon, igenis nagyon hosszú távon szükségessé teszik, hogy az állam ne hagyja magára sem a bányászokat, sem pedig a településeket, hisz ezek a települések adták az országnak, azt lehet mondani, a szénre épülő gazdasági fellendülését, adták az embereknek tulajdonképpen a meleget és az energiát.
Nem szabad egy országnak ezekről az emberekről megfeledkeznie, és szeretném mindenképpen kérni a kormányt és javasolni, hogy hozzon létre egy olyan alapot, amely az élő bányászok és családtagjaik esetében valamilyen mentőövet tud nyújtani. Másrészről pedig a kormány hozzon létre egy alapot pontosan az ilyen területeken, ahol be nem látható tájsebek fognak alakulni, ahol be nem látható rekultivációs kötelezettségeket kell az államnak, a tulajdonosoknak a későbbiek folyamán felvállalnia.
Szeretném mindenképpen, ha ebben a kormány partner lenne. Szeretném mindenképpen, hisz Ajka városa például Európa egyik legnagyobb bányászati múzeumát szeretné létrehozni, de sajnos, ahogy a tulajdonos nem rendelkezik forrással a végkielégítésre, nem rendelkezik forrással a rekultivációs kötelezettségeknek a 139 éves rendberakására, úgy maga egy település sem tud rendelkezni olyan költséggel és forrással, amellyel valóban egy csodálatos, Európa egyik legnagyobb bányamúzeumát tudná kialakítani. Szomorú volt az esemény, ezért ezen keresztül kérem a kormányt és hívom fel a figyelmét, hogy sem a bányászokat, sem az emberi sorsot nem szabad magára hagyni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), sem pedig azt a környezetvédelmi problémát, amely nagyon hosszú távon fogja egy-egy településszerkezet életét meghatározni és befolyásolni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MDF padsoraiból.)
