GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szomorúan, de nem meglepődve hallottuk a hírt, miszerint két vezető fideszes politikus, két volt oktatási miniszter köszöntötte tízéves születésnapján a Demokrata című hetilapot. (Dr. Kosztolányi Dénes: Én is ott voltam!) Nem lepődtünk meg, hiszen a Fidesz évek óta erős vonzalmat tanúsít a hazai szélsőjobb meghatározó sajtótermékei iránt.
Maga Orbán Viktor, a jobboldal vezére szólította fel híveit a szóban forgó szélsőjobboldali hetilap előfizetésére, de emlékezetes az is, hogy a párt elnöksége a nemzeti gondolat utolsó köztévébeli képviselőjének nevezte azt a műsort, amely műsorában mindenféle elhatárolódó kommentár nélkül adott teret annak a történésznek, aki szerint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc valójában nem volt más, mint zsidó pogrom. Szomorúak vagyunk, mert azt gondoljuk, szégyen és gyalázat, hogy két volt oktatási miniszter dicsér egy olyan, velejéig antiszemita hetilapot, egy olyan sajtóterméket, amelytől minden jóérzésű demokratának fölfordul a gyomra.
Személy szerint magam azért is szomorú vagyok, mert a Demokrata tízéves születésnapi rendezvénye a hazai sajnálatos szokásoknak megfelelően egyházi áldás alatt zajlott; gyakorlatilag nem láttunk az elmúlt tíz évben olyan szélsőjobboldali rendezvényt ebben az országban, ahol ne történt volna meg ugyanez.
Szomorúak vagyunk, mert úgy látjuk, hogy a jobboldal meghatározó politikusai a mai napig nem képesek felfogni azt, hogy milyen felelőtlenség a magyar társadalommal szemben az, hogy közösséget vállalnak egy olyan politikai értékrenddel, egy olyan politikai világgal, amely minden normális országban a politika perifériáján vagy még azon is kívül kellene hogy legyen. Minden országban van szélsőjobboldali, antiszemita szubkultúra, azonban Magyarországon nem más történik, mintsem az, hogy a magukat konzervatívoknak, mérsékelteknek nevező jobboldali politikusok emelik be a politikai szalonba ezt a politikai szubkultúrát, és ezáltal polgárjogot adnak ezeknek a gondolatoknak.
Fideszes képviselőtársaim az imént azt kiabálták, hogy maguk is ott voltak ezen a születésnapi rendezvényen, és ez egy jó újság. Akkor engedjék meg nekem, hogy néhány szót szóljak arról, hogy mi is az a politikai tartalom, amellyel önök közösséget vállalnak. Azt most hagyjuk is, hogy a Magyar Demokrata főszerkesztőjét nemrég jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Mécs Imre rágalmazásáért.
Inkább idézzük fel azt, hogy a lap egy korábbi számában terjedelmes összeállítást szentelt a Budapestet '44-45-ben védő náci és nyilas csapatoknak, Európa hőseiként állítva be őket. Idézzük fel inkább azt, hogy önök közösséget vállalnak egy olyan hetilappal, amely rendszeresen közöl a holokausztot relativizáló vagy a holokausztot tagadó írásokat. Ebben a lapban olvashattuk azt, hogy a Hitlerjugend aranybetűkkel írta be a nevét a német történelem dicsőséglapjaira, és olyan megdöbbentő kijelentésekkel is találkozhattunk, miszerint az egykori koncentrációs táborokban található gázkamrák egyike sem eredeti építmény, valamennyit a háború után építették a győztesek, nyilvánvaló propagandacélokból. Arról ne is beszéljünk, hogy a lap hétről hétre konkrétan náci szakirodalomnak ad teret a könyvajánló reklámjaiban.
Ez az a politikai kultúra, amellyel önök közösséget tudnak vállalni. Közösséget tudnak vállalni olyan szerzőkkel, akik szerint Kertész Imre, vagy ahogy hétről hétre leírják, Imre Kertész Nobel-díja sem más, mint a zsidó világ-összeesküvés egyik bizonyítéka. Önök közösséget tudnak vállalni olyan szerzőkkel, akik szerint a zsidótörvényeket Magyarországon a század első felében a zsidóság érdekében, a zsidóság megmentése érdekében, a zsidóság vezetőinek kérésére hozták meg. Hogy önök ezzel közösséget tudnak vállalni, az az önök lelkiismeretének kell hogy legyen a problémája. Én azért, hogy nem egységes ebben a hazai jobboldal, ennek bizonyítására olvasnék önöknek egy neves jobboldali szerzőtől néhány sort, hogy miért is probléma mindaz a közösségvállalás, amiről beszéltünk.
Solymosi Frigyes írja “Mit szól ehhez Orbán Viktor?” című cikkében: “Nyilvánvaló, hogy a véleményformálásban a meghatározó szerepet a vezető publicisták játsszák, azok, akiknek megjelenési lehetőségeik szinte korlátlanok a Fideszhez közel álló médiákban. Az olvasók, a kívülállók ebből arra következtethetnek, hogy ők képviselik, közvetítik a párt nézeteit, céljait, őket kell a többi közírónak, újságírónak útmutató példaként követni.”
Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Pokorni Zoltán azt mondta, erősíteni kell a nemzeti konzervatív oldalt jellemző bizalmi alapot és összefogást, ami nélkül nem lehet élni. Azt szeretném kérni önöktől, hogy ne a szélsőjobboldallal, hanem akár a baloldali és a liberális politikusokkal fogjanak össze, ha magukat mérsékeltnek tartják, fogjunk össze valamennyien (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) demokraták egymással a szélsőjobb ellen.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(9.30)
