DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szó volt már a mai napon az elővárosi vasútról, a közlekedési szövetségről, de engedtessék meg nekem, hogy néhány dolgot azért én is elmondjak, mint az egyik érintett településrész lakója.
Nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek azért sokan, hogy Budapest központi vonzási jelenségét megszüntessék, hogy ne minden út, ne minden közlekedési vonal Budapesten menjen keresztül. De egyelőre úgy látom, hogy ezt igazából nem fogjuk tudni megvalósítani, különösen azért nem, mert Budapest mint az ország fővárosa, továbbra is vélhetően a munkahelyben, az iskolában, a kulturális, a tudományos intézményekben a leggazdagabb lesz, és igenis vonzza az egész ország lakosságát. Tehát nem szabad azt mondanunk, hogy mindenféle módon úgy kell megoldani, hogy Budapestre ne lehessen bejutni.
Be kell jutni Budapestre, be kell jutni az agglomerációból, be kell jutni a többi megyéből, és úgy kell bejutni, hogy ez a környezetet ne terhelje túlságosan, és egyébként élhető környezetet adjon azoknak az embereknek is, akik ott élnek ezeken a bevezető útszakaszokon. Köztudomású, hogy a XVII. kerület sugárirányú közlekedése a 31-es fő közlekedési út folytatása, ez a Pesti út, ami a X. kerületben a Jászberényi út néven ismert, és ez az út az, amely soha szóba se került, hogy négysávos legyen, hogy gyorsabb legyen.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mi a mi megoldásunk arra, hogy egyáltalán levegőt kapjunk a kerületben és a környezetünkben? Az, hogy megépüljön az M0-ás körgyűrű, teljesen be is záródjék, hogy mindenki arra tudjon menni, amerre a legközelebb meg tudja közelíteni a célpontot. De az igazi megoldás vélhetően az lenne, ha például a mi XVII. kerületünket, két vasútvonalat átszelő kerületről lévén szó, meg lehetne úgy közelíteni, hogy azon a bizonyos elővárosi vasútvonalon egyrészt bejönnek a kerületünkbe, és továbbmehetnek, mondjuk, a Nyugatiba, vagy a Keletibe.
A MÁV ma megjelentette például az egyik újságban a hírt: az elővárosi vasútvonalat fejleszti a MÁV. Nagyon örülök neki. Csak egy baj van ezekkel a fejlesztésekkel, hogy attól még, hogy a MÁV esetleg korszerű vonatszerelvényeket, vasúti kocsikat állít be, és megcsinálja a saját kis állomását, viszonylag korszerű padlózattal, csúszásmentes kövezettel, könnyen megközelíthető eszközrendszerrel, mi még nem jutunk oda. Tudniillik ezek a vasúti megállók, ezek a vasúti állomások általában olyan helyen vannak, ahová se buszjárat, se villamosjárat nincs. (Zaj.) De még rendes út sem vezet odáig, talán még járda sem, tehát se gyalog, se kerékpárral, se motorkerékpárral, se Tóth István mobiljával nem tudok odajutni. Bocsánatot, kérek tisztelt elnök úr, de nagyon zavar, hogy a képviselőtársunk beszél, és mindig azt hiszem, hogy hozzám intézi szavait.
Tehát egyszerűen nem tudunk eljutni azokhoz a vasúti megállókhoz, amelyek alkalmassá tehetők arra, hogy az elővárosi vasúti közlekedést megoldják. Arról már természetesen nem kell külön beszélnem, hogy a budapesti közlekedési szövetség ciklusokon átívelően nem jött létre. Kormányok hirdették meg sorra, hogy ezt létre kell hozni, hogy ennek a háttér gazdasági struktúráját meg kell valósítani, hogy meg kell oldani a finanszírozását. Mind a mai napig nem sikerült, hogy ezt valaki is megoldja.
Talán fordítva kellene felülni erre a lóra; ha nem arra gondolunk, hogy majd a BKV meg a MÁV szépen egymás között elmutyizza, bocsánat a kifejezésért, megosztja a bevételeket meg az állami támogatásokat, hanem talán ki kellene találni egy olyan megoldást, amely finanszírozza ezt a részt, és ehhez adja hozzá, mondjuk, egy Fővárosi Önkormányzat azt a támogatást, amit esetleg most a BKV-nak, és természetesen ott lennének a jegybevételek. Lehet, hogy én, aki jogász vagyok, nem közgazdász, nagyon egyszerűen szemlélem ezt a kérdést, de higgyék el, valamilyen módon ezt az ügyet meg kell oldani.
Amíg ott megy el mellettünk a vasút, és mi ülünk az autóbuszban, és pöfögünk, és akármilyen környezetkímélő az az autóbusz, sokkal jobban károsítja, mint a vasút, addig nem lehetünk elégedettek magunkkal. Éppen ezért, tisztelt Ház, egy Pest megyei képviselőtársammal, Fogarasiné Deák Valériával benyújtottunk egy módosító indítványt, amely hangsúlyozottan irányul az elővárosi vasútvonal fejlesztésére és ennek a bizonyos budapesti közlekedési szövetségnek a megalakítására. Gondolom, majd a részletes vitában lesz rá módunk, hogy erről sokkal többet beszéljünk.
És hogy ne húzzam tovább az időt, csak annyit szeretnék mondani, Schamschula sem járt el nagyon jól, amikor az M5-öst kitalálta, a koncessziós megoldás neki nem jött be. Fónagy képviselő úr mondta, hogy másutt a PPP nem jön be. Azért ne adjuk fel az esélyt arra, hogy többféle megoldással oldjuk meg a közlekedési gondjainkat. Csak mindig legyünk nagyon okosak, nagyon jól számítók és nagyon koncepciózusak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
