LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Kár, hogy nincs bent Szalay képviselő úr. Én magamba szálltam, amikor fölkészültem erre a mai felszólalásra. Kénytelen voltam magamba szállni, ugyanis túlélő hadműveletet végeztem - Dunántúl alsóbbrendű főútvonalain szoktam közlekedni -; hazamentem, otthon olvastam el az előterjesztést.
(12.50)
Az országgyűlési határozat első bekezdésében rögtön találtam egy rettentően szimpatikus passzust, miszerint cél az életminőség javítása, az egészség megőrzése, a közlekedésbiztonság növelése, az épített és természeti környezet védelme. Amikor ezt olvastam, és a túlélő akciómon sikeresen túl voltam, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy nemes cél. Amikor a magyar közlekedéspolitika 2003-tól - még egyszer mondom, 2003-tól - 2015-ig című háttéranyagot olvastam, a 10. oldalon szerepel, hogy a területfejlesztési célok megvalósításának előmozdítása érdekében korszerűsíteni kell az országos közúthálózatot, a regionális és települési, valamint a hálózati jelentőségű egyes önkormányzati külterületi utakat, a zsáktelepülések még hiányzó kapcsolatait megteremtő utakat ki kell építeni.
Nos, ennél a gondolatnál elidőznék néhány percre, ugyanis ez valóban egy rettentően fontos dolog. Ma Magyarországon nagyon sokan élnek olyan településen, ahova a mentőautó esetenként 40-50 kilométeres kerülővel tud eljutni, és ez jelentősen csökkenti az ott élő emberek életminőségét, az egészséghez való jogot, és ha kicsikét keményebben fogalmazunk, akkor az életlehetőségét vagy a túlélési esélyeit is bizonyos egészségügyi problémák esetén.
Az elmúlt időszakban két ilyen zsáktelepülés problémájával is foglalkoztam. Az egyik településnél most küzdenek, hogy a pályázaton elnyert összeget még hogy egészítik ki EU-s forrással. Még a mai napig is lebeg a pályázati pénzek megszerzése, illetve a sikeres pályázat, és ehhez tetemes önkormányzati önrészt kell még produkálni, ami nemigen áll rendelkezésre az önkormányzatoknak. Egy másik zsáktelepülés esetében Csillag miniszter úrhoz írtam egy levelet, hogy mi módon oldható meg a több mint 40 kilométeres kerülőút kiküszöbölése. A miniszter úrtól kapott válasz a következőket tartalmazza: a régióknál lévő forrásra az önkormányzatok majd pályázhatnak, és ezt az önkormányzatoknak helyben kell megoldani régiós pénzekből és önkormányzati önrészből. Nem tudom, hogy melyik Csillag István miniszter úr sorait higgyem el: aki a képviselői kérdésre a választ adta, vagy pedig, aki jegyzi az előttünk fekvő országgyűlési határozatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minden terv annyit ér, amit meg lehet belőle valósítani, és minden országgyűlési határozat annyit ér, amit meg lehet belőle valósítani. Ugyanilyen nehéz helyzetben vannak szintén kistelepüléseknél, ahol a Volán-járatok privatizációja során felmerül a kérdés, hogy vajon a magántőke bevonásával működtetett tömegközlekedésnek megéri-e majd azért a néhány emberért, egy, két, három utasért bemenni azokra a kistelepülésekre, vagy pedig ezeket a járatokat később meg fogják szüntetni. Vagy felmerül az újabb kérdés, hogy ezekben az esetekben - és igenis, Szalay képviselő úr, kell forrásokról beszélni abban az esetben is - ki fogja kipótolni a szolgáltató többletköltségeit, hogy megérje majd bemenni azért az egy, két, három utasért a járatoknak. Minekutána az előttünk fekvő, egyébként szimpatikus háttéranyag 2003-tól indul, nem tudok mit kezdeni az alsóbbrendű utak karbantartásával, ahol egyre nagyobbak a kátyúk, egyre nehezebben lehet közlekedni, és a közútfejlesztő kht.-k egyre kevesebb pénz fognak kapni. Most a takarékosság jegyében ismét forrásszűkülésről hallhattunk tájékoztatásokat.
Ki fogja ezeket az utakat karbantartani, milyen pénzből fogják ezeket az utakat karbantartani akkor, ha a közútkezelő kht.-k részben vagy egészben privatizációra kerülnek, ha az állam erre a feladatellátásra nem képes, mert nincs rá pénze? Én nem találkoztam még olyan bolonddal, aki szívességből ezeket az útkarbantartásokat - ami, valljuk be, azért az elmúlt egy-másfél évben a minimálisan szükséges szintet sem érte el bizonyos helyen -, társadalmi munkában meg fogja csinálni, és végezni fogja, annak érdekében, hogy a közlekedéspolitikai koncepció teljesülhessen. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést át kell gondolni az elkövetkezendő napokban, mert valóban a magyar közlekedéspolitika megvalósulását keményen befolyásoló tényezők azok, amik a háttérben mozognak, és bizonytalanná teszik az egyébként nagyívű és tényleg megvalósításra érdemes gondolatokat.
Összességében, úgy gondolom, hogy a leírt célok támogatandók és szépek, de nem tudom, hogy a térségemben mit kezdenének a régen várt M8-as autópályával, abban az esetben, ha az magántőkéből épül meg, és esetleg megfizethetetlen mértékű lesz az autópályadíj. Nem tudom, hogy mit fognak tenni a kistelepülésen lakók akkor, ha a privatizált közlekedési társaságoknak nem fogja megérni a járatokat arrafelé küldeni, és nem tudom, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik csak alsóbbrendű utakon tudnak hazamenni, és nem biztosítjuk a szükséges forrást az utak karbantartásához.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
