MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igazi nagyívű határozati javaslatot tartunk a kezünkben. Nagyívű egyrészt olyan szempontból, hogy nemcsak az országon keresztül, országon belül ível át, hanem gyakorlatilag egész Európán ível át, bekapcsol bennünket Európába. Nagyívű olyan szempontból, hogy minden közlekedési ágat fölölel, és arra érdemi programot ad.
(13.40)
Nagyívű az időtartományban, az időskálán is, hiszen, ahogy itt már a korábban hozzászólók mondták, négy kormányzaton, négy cikluson átívelő koncepció, tehát nagy az időállandója. Ez feltétlenül igényli azt, hogy a lakosság nagy részének az egyetértésével történjen, amit a Házban itt a frakciók reprezentálnak.
Úgy gondolom, ugyanúgy, mint fontos nemzeti kérdésekben, mint a honvédelem kérdésében, ebben a kérdésben is konszenzusra célszerű jutnunk, és feltétlenül kérjük a jelenlegi ellenzék támogatását is, hiszen nem tudhatja az ellenzék, hogy nem kell-e ebből majd valamit végrehajtania, és adott esetben korrigálnia is kell. Tehát jobb ezt most jól megcsinálni, érdemben megcsinálni.
Megelégedéssel láttam azt, hogy kiemelten, 2006-ig megoldásra kell hogy kerüljenek a páneurópai hálózat legfontosabb csatlakozásai, a főváros egyik legnagyobb problémája, a körgyűrű továbbépítése - hiszen a körgyűrűt már 15-20 évvel ezelőtt meg kellett volna építeni, ahogy ezt a legtöbb európai és amerikai nagyvárosban is megcsinálták -, továbbá a Duna-hidak megépítése. Ezek felgyorsítása rendkívül fontos, és igen nagy erőket igényel.
A koncepciók során azt tudomásul kell vennünk, hogy egyrészt Magyarország úthálózata, vasúthálózata beintegrálódik az európai rendszerbe, az európai uniós rendszerbe, másrészt pedig egy igen széles szakaszon itt lesz a vége az Európai Uniónak. Ez azt jelenti, hogy nem lesz homogén a helyzet, mint a többi határunkon, ahol európai uniós országokkal vagyunk határosak.
Miért mondom ezt? Azért, mert jelentős területfejlesztési és régiófejlesztési megfontolásoknak is tükröződniük kell ebben a koncepcióban. Mert ha vasutat építünk, korszerűsítünk, de még inkább gyorsforgalmi utakat építünk, akkor igen jelentős nemzetpolitikai és régiópolitikai célok is vannak. Itt nem csupán arról van szó, hogy egy közlekedési szakág feltételeit javítsuk, hanem arról is van szó, hogy távoli, keleti térségeket beintegráljunk, bekapcsoljunk gazdaságilag, emberileg, a közlekedés szempontjából Magyarország magjába, ezen keresztül pedig Európába. Gondolok a szabolcsi térség fölzárkóztatására és a többiekre. Ebből következően nem lehet az egyébként homogén szomszédságszerkezetre kialakított európai uniós normákat minden további kontroll nélkül átvenni. Tehát nem lehet így többek között például az autópályákkal kapcsolatos tarifális megoldásokat átvenni.
Valaki mondta, hogy új Baross Gábor-i koncepcióra van szükség. Ne felejtsük el, hogy Baross Gábor koncepciójában nemcsak a hardver, a vas, a sínek lefektetése volt a lényeges, hanem legalább ugyanilyen fontosságú volt az ő tarifareformja; az, hogy Szolnokon túl olcsóbbá tette a szállítást, hogy fölzárkóztassa a távoli, a Szolnokon túli térségeket, amelyek között volt Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Kárpátalja is, és így tovább. Tehát akkor, amikor mi megemlítjük, hogy harmonizálni kívánjuk az új technikai megoldásokkal együtt például az autópályák igénybevételét és azt a látszólag demokratikusnak tűnő, de valóban, szerintem retrográd elvet fölhasználni, hogy mindenki annyit fizessen, amennyit használ, az bizony ezeket a nemzeti és régiós céljainkat hátráltatja. Erre nagyon oda kell figyelni.
Rendkívül nagy kritikával, megfontolva, tárgyalások lefolytatása mellett kell nekünk ezen a téren a saját köztes megoldásunkat megtartani. A gyorsforgalmi utak, a nevükön túlmenően egy olyan országban, mint a mi országunk, mást is jelentenek. Nálunk az autópályák nem mások, mint a lakott településeket elkerülő utaknak a láncolata. Ha joggal kérte, mondjuk, Székesfehérvár, hogy a mellette elhaladó autópályán ne kelljen fizetni azokat, akik a várost el akarják kerülni, és ki akarják a városból vagy a lakott területről a gépjárműforgalmat terelni, azoknak ne kelljen külön fizetni. Ha ebből a logikából indulunk ki, akkor, ahogy tréfásan mondtam Csillag István miniszter úrnak, tulajdonképpen premizálni kellene azokat, akik fölmennek az autópályákra. Tehát aki vállalja azt a 10-20-30 kilométeres többlet utat, azért, hogy kikerülje a lakott területeket, kikerülje a zsúfolt utakat, ne akarjon araszolni, ugyanakkor ne is szennyezze azokat, valamilyen módon premizálni kellene. Itt, a koncepcióban nem premizálásról esik fél hangsúllyal szó, hanem arról, hogy be akarnak egy ilyen németes rendszert vezetni, ami jelenleg technikailag nem sikersztori.
Itt Magyarországon nekünk a már megépített autópályákat is arra kellene fölhasználni, hogy minél jobban elkerüljük a lakott területet, mert az egészséges környezethez, az egészséges, normális élethez való jog megilleti a városlakókat, megilleti Örkény lakóit is - csak ez jutott az eszembe. Ez az egyik szempont.
A másik szempont, hogy minden technikai eszköz nélkül valójában az autósok, tehát a gépjárművezetők önkéntelenül távolságarányos és terhelésarányos adót már fizetnek az államnak, amikor üzemanyagot vásárolnak, hiszen, ahogy megkértem a Pénzügyminisztériumtól írásbeli kérdés formájában, az előző években 350-400 milliárd forint keletkezett a gépjárművek üzemanyagának a jövedéki adójától, tehát az áfától eltekintett adószerű tartamából. Ez pedig egy hatalmas összeg.
Tehát aki Magyarországon üzemanyagot vásárol és jár vele, hozzájárul időarányosan, teljesítményarányosan, igénybevétel-arányosan ehhez. Tehát nincs is igazán erkölcsi jogunk ezen túlmenően még úthasználati díjat szedni. Még a matricát is túlzásnak lehetne tartani ebből a logikából kialakulva, de éppen a fenntartás és a külföldi áthaladó forgalom részvételi díjáról is szó van, de meg lehet találni.
Az, hogy a mai modern elektronikával meg lehetne csinálni, hogy, mondjuk, a városban flaszterhasználati díjat szedünk a gyalogosoktól, mert a zsebükbe teszünk egy kis készüléket, és akkor annyival járul hozzá a közterhekhez, úgy gondolom, ez visszatérést jelentene a középkorba. A középkorban volt az árumegállítási jog, nem lehetett átmenni a városokon, csak ha adót fizetett az ember, az utakon állandóan sorompók voltak. Én úgy gondolom, nem ez a jövő. Ez nem hozza közelebb az embereket. Rendkívül fontos ennek a megfontolása, ezért nem hangsúlyoznám, hogy ezeket az eszközöket fölhasználjuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Még egy szempontra szeretném mint informatikus fölhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy az autópályák, de különösen a vasút alkalmas arra, hogy információs gerincvezetékeket helyezzenek el. Az Egyesület Államokban a távközlési vállalatok fölvásárolnak gyér forgalmú vasútvonalakat csak azért, hogy a vasútvonalak mellett, s azoknak a területén vigyék el az üvegkábeleiket. Én úgy gondolom, egy ilyen jövőbe tekintő koncepciónál erre is figyelemmel kell lenni, arra, hogy az autópályáknál és a már kisajátított területen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami ilyen szempontból is nagy értéket jelent, a vasutaknál is biztosítsuk az információs szupersztráda létrejöttét.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
(13.50)
