RÁKOS TIBOR
RÁKOS TIBOR
RÁKOS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csongrád megye megválasztott képviselőjeként a határozati javaslat dél-alföldi régiót érintő részéhez, az M5-ös autópálya ügyéhez mondanám el a véleményemet.
Ha röviden áttekintjük eddigi viharos múltját, nem tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy ismét felidézhetjük azt a mondást, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hiszen az első kormányzat azon döntésével, hogy az autópálya megépítésének a költségeit a koncesszorra hárítva, koncessziós szerződés keretében igyekezett az állami költségvetést tehermentesíteni, továbbá, hogy a szerződést 35 évre kötve az autópálya használóival, az e régióban élőkkel szerette volna megfizettetni az autópálya-építés és -működtetés költségeit, híven bizonyítja ezt. Ma már látjuk, hogy ez a szép idea hova vezetett: arcpirítóan drága autópályadíjhoz, és az ebből egyenesen következő autópálya-kihasználatlansághoz, amely talán még dühítőbb, mint maga a díjtétel.
Az MSZP-SZDSZ által alkotott következő kormányzat azon törekvése dicséretesnek nevezhető, hogy mérsékelni szerette volna a díjak emelkedését, és hogy valamilyen beleszólási lehetőséget is biztosítson az államnak, ezért a szerződés módosítását kezdeményezte. Az infláció mértékével és az évi maximum két alkalommal történő díjemelés leszorításáért, a szerződő félnek ezen célok eléréséért nagy árat kell mindannyiunknak, adófizetőknek fizetnünk.
(13.20)
Egyrészt hozzájárulhatunk a veszteségesen működő AKA Rt. veszteségének a csökkentéséhez, sőt, zárójelben jegyzem meg, tisztes nyereséget biztosítva az AKÁ-nak, minden gazdasági kockázat nélkül, néhány tízmilliárd forinttal. Továbbá vállaltuk, hogy alternatív, más megoldást jelentő utat nem építtetünk ezen úttal párhuzamosan, hasonló nyomvonalon.
Ez a nehéz örökség várt a polgári kormányzatra, amely igyekezett is tiszta szívvel, a szorult helyzetben is racionális döntést hozni az M5-ös ügyében, mint ahogy tette ezt az M1-es ügyében, ahol határozottan az adófizetők és az ott élők érdekeit harmóniába hozva döntött a csődbe ment, M1-es társaságot üzemeltető cég megvásárlásáról. De az AKA Rt.-vel nem sikerült dűlőre jutnia a szándéka és akarata ellenére sem.
Így érkeztünk el a most regnáló MSZP-SZDSZ vezette kormányzat javaslataihoz. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ennek a vidéknek a legnagyobb problémája megoldásához keresi a kormányzat a megoldást egy nem túl könnyű partnerrel, az AKA Rt.-vel, hiszen a monopolhelyzetét végletekig védi a szabályosan kötött szerződésre hivatkozva. Itt hívnám fel a figyelmüket, hogy jogállamiságunk, köztársaságunk kiteljesedését bizonyította a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogerős ítéletében, amikor kimondta, hogy egy Tocsik Márta nevezetű ügyvédnővel kötött szerződés nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, azaz ezen szerződés semmisségi jogkövetkezményét vonja maga után a polgári törvénykönyv 200. § (2) bekezdése alapján.
Még mielőtt azt gondolnák, hogy tocsikolni szeretnék, megnyugtatom önöket, hogy nem teszem ezt, hanem megkérdezem, hogy önök szerint erkölcsös-e az AKA Rt. gazdasági magatartása, amely szerint a hitelekből megépített autópálya költségeire hivatkozva, semmilyen gazdasági kockázatot természetesen nem vállalva - hiszen az államot kötelezi a szerződés a megegyezett nyereség kiegészítésére -, az autópálya közelében élőket nap, mint nap kíméletlenül megsarcolja az EU-t is megszégyenítő mértékű autópályadíjjal, komoly versenyhátrányt okozva ezzel az itt élő embereknek, gazdálkodó szervezeteknek, vállalkozásoknak.
Mit lehet mondani azoknak az embereknek, akiknek a munkahelye emiatt szűnt meg? Mit lehet mondani azoknak, akiknek a vállalkozása ment tönkre a magas autópályadíj fizetése miatt? Csongrád megye minden gazdasági mutatója rosszabb, mint tíz évvel ezelőtt volt. A megye egyik esélye az autópálya mihamarabbi megépítése. A jövőnk az autópálya, kérem, ezért tegyenek meg mindent, hogy elérhető közelségbe kerüljön az autópálya használhatósága, és az, hogy 2005 végéig elérjen Szegedig.
Tiszta szívemből mondhatom, hogy rokonszenvvel figyelem és figyeltem ezen törekvéseit a kormányzatnak, és bizton állíthatom, hogy az itt élő emberek pártállástól függetlenül így gondolkodnak. Éppen ezért mondhatom azt, hogy támogatom a kivásárlást és a továbbépítést.
Viszont, mint ahogy tudjuk, aki a múltját nem ismeri, annak jövője sem nagyon van, ezért azt is aggodalommal kell önökkel megosztanom, hogy van az embereknek egy rossz érzése, hiszen épp, ahogy a beszédemet kezdtem, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, furcsa történéseknek vagyunk szemtanúi. Hiszen azzal, hogy a miniszterelnök a pénzügyminiszter úr cseréje miatt bejelentette, hogy az AKA Rt.-vel történő megegyezés közelségbe került, lehetetlen helyzetbe hozta a közlekedési miniszterét, amikor a határidők nyilvános kijelölésével korlátozta mozgásterét. Szintén azt tapasztalom, hogy az emberekben, mondjuk úgy, nem a jó érzést keltette fel az, hogy a bejelentés napján néhány kiválasztott szocialista képviselő, egymással versengve, a helyi közélet néhány prominens személyiségével versenyt koccintott a szerződés megkötésére. Holott tudjuk, hogy a mai napig még nem ismerjük ennek részleteit.
Természetesen tiszteletben tartom Draskovics Tibor pénzügyminiszter úr azon véleményét, hogy egy ilyen horderejű szerződés megkötése nem egyszerű feladat, vannak gazdasági érdekek, amelyek azt kívánják, hogy bizonyos körülmények mentén, de zárt módon legyen tárgyalva. Viszont akkor nem érthetőek a korábbi magatartások. Reményeim szerint előbb-utóbb azért nyilvánosságra kerül, és nem igazolódik esetleg félelmünk, hogy nehogy egy olyan szerződéskötés vagy olyan kivásárlás történjen, amely, bár jó szándéktól vezérelt, de alapvetően esetleg mindannyiunknak kárt okozhat.
Majdnem azt mondhatom, hogy végül is Szegednek és a megyének oly mértékű hátrányt okozott az autópálya nem használhatósága, hogy bármi áron meg kell annak történnie, hogy rendeződjék ez az ügy. Ezért mondhatnám azt, hogy az egyik szemem nevet, hiszen azt gondolom, hogy erkölcsi kötelessége bármelyik kormányzatnak ezen jogsérelmeket orvosolni, viszont félünk attól, hogy esetleg a másik szemünk pedig sírni fog, hogy utána egy országnak kell megfizetni azt, ha esetleg nem körültekintően kötjük meg a szerződéseket.
Szintén a rossz érzésünket erősíti az, hogy több esetben valóban titkos tárgyalásokra hivatkozva nem tájékoztattak, és nem tájékoztatják még most sem a tárgyalási irányokról az ellenzéket, viszont nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy valószínűleg egy bonyolult tárgyalási folyamatról van szó, ahol biztos, hogy dinamikusan változnak különböző stratégiák. Viszont azt gondolom, szintén nem erősítheti a bizalmunkat, hogy a tegnapi újságban is azt olvashatjuk, még jó néhány miniszteri rendeletet kell módosítani ahhoz, hogy elháruljanak az utolsó akadályok a szerződés véglegesítése elől.
Bízom abban, hogy a kormányzat az ország érdekeit és nyilván Szeged érdekeit is figyelembe véve helyes döntéseket hoz, és természetesen, amikor eljön az idő, fel tudja mutatni azt, hogy jó döntéseket hozott. Én ezt szeretném előre megköszönni, de reményeim szerint majd módom lesz később is, hogyha valóban teljesülnek ezek az ígéretek, és valóban nem keltik bennünk azt a rossz érzést, hogy mondjuk, egy pártrendezvényhez kell kötni egy matricás rendszernek a bevezetését. Azt kívánom és azt szeretném, hogy még egyszer megerősítsem önökben, hogy Szeged elvárja, hogy a matricás díjfizetés lehetővé váljon, és elvárja, hogy 2005 végéig megépüljön az autópálya Szegedig.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
