DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban rövid, de annál viharosabb előélet után a kormány első olvasatban foglalkozott az egészségügyi reform kérdéseivel, azzal a reformtervezettel, amely - ahogy ön is mondta - az irányított betegellátási rendszer négyéves tapasztalatain alapul, és amelynek az indítását annak idején a Ház minden oldaláról támogatták. Sem alá-, sem túlbecsülni nem szeretném ennek az ügynek a jelentőségét, de azt el kell mondani - önnel egyetértésben -, hogy ez az új rendszer, amely még nem kész, hiszen társadalmi vitára bocsátásban állapodtunk meg, alapvetően változtathatja meg az érdekeltségi viszonyokat.
Miről is van szó, tisztelt képviselőtársaim? Ma a beteg a bajával - tisztelet a kivételnek - gyakran egy fekete dobozba kerül akkor, amikor orvoshoz fordul, hiszen a kivizsgálás, a gyógyítás útját sokszor ismételt, felesleges vizsgálatokkal generált teljesítménynövelés téríti nemkívánatos irányba, szükségtelen várakozásra, bolyongásra kényszerítve a pácienseket. Ezen változtatni kell. Valóban egy olyan rendszer körvonalazódik, amelyben a szolgáltatók csapata akkor jut többletbevételhez, pontosabban: fejlesztésre, ösztönzésre szolgáló forrásokhoz, ha a közpénzt célirányosan, a valós szükségleteknek megfelelően költi el, ezért optimálisabban szervezi meg az ellátást, ezért több figyelmet fordít a betegségek megelőzésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egyfajta fordulópont előtt állunk, amelyben tudjuk már, hogy a jelenlegi szervezési megoldások nem alkalmasak arra, hogy egy egészségben érdekelt ellátórendszert ösztönözzenek, hanem elsődlegesen a gyógyítás folyamatában, a betegség folyamatos kezelésében érdekeltek, miközben maguk a betegek is szívesebben lennének partnerek a végleges gyógyulásban. Ezért kell gondolkodni a reform következő pillérén, és ezért kell ösztönöző szervezeti megoldásokon gondolkoznunk. Aki vita nélkül elutasít és nemet mond minden újításra, arról sajnos azt kell hogy állítsam, hogy a mai torz érdekeltségi viszonyok konzerválására voksol, és ez nem jól van így.
Köszönöm frakcióvezető úrnak, hogy említést tett a magántőke szerepéről, hiszen azt is tudnunk kell, hogy az egészségbiztosítás ma már minden száz forintból negyven forintot magánszolgáltatóknak fizet ki, háziorvosoknak, patikusoknak, művese-szolgáltatóknak, laboratóriumoknak. És igen, az a tapasztalat, hogy a magánbefektetők megbízható partnerei a magyar egészségügynek, és kifejezetten rossz üzenet az ország megítélése szempontjából is, ha sommásan ítéljük el őket egy letűnt korszak ideológiája alapján. Ezért azt gondolom, hogy erről is érdemes itt a Házban nyíltan szólni.
A kormány ülésén arról is szó volt, hogy ez az új rendszer, amelyről most vitát ajánlunk, semmilyen módon nem fogja csorbítani a törvényi szintre emelt betegjogokat, ugyanakkor olyan szervezeti megoldásokat igyekszünk preferálni, amiben a gyógyítás mellett az egészség érdekében szervezett és nyújtott szolgáltatások jobban beépülnek az ellátórendszerbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fölösleges olyan politikai vitákat folytatni, amelyek nem a tervezetben szereplő tényekről szólnak, és fölösleges politikai viharokat kavarni arról, hogy szükség van-e változtatásra, mert az emberek - a közvélemény-kutatások és a mindennapi élet tapasztalatai alapján is - változásokat akarnak az egészségügyben. Eljött az ideje annak, hogy az egészségügy XXI. századi működtetéséhez legyen bátorsága egy kormánynak lényegi változtatásokat tenni, és nem csak apró részletekben foltozni egy évtizedek alatt kialakult és mára már jórészt elkopott rendszert. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
