NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen előnyös helyzetben vagyok, hiszen a napirenden lévő beszámolót valamennyi bizottság egyhangú szavazással tartotta általános vitára alkalmasnak, és a biztos úr munkáját mind a négy parlamenti párt részéről megelégedés övezi. Előttem Fodor képviselő úr már elmondta az SZDSZ vezérszónoki hozzászólását.
(16.10)
Az én tisztem azonban a szocialista frakció álláspontjának ismertetése. Röviden most annyit mondhatnék, hogy frakcióm, biztos úr, az ön és munkatársai tevékenységével elégedett, a benyújtott beszámolót jól szerkesztett, alapos munkának tartja, és elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.
Itt azonban nem hagyom abba, hanem folytatnám sorra a beszámoló egyes részeivel. A statisztikáról keveset mondanék, inkább csak azt erősíteném, hogy örvendetes, hogy a biztosnak megküldött jogszabálytervezetek számának növekedése megduplázódott. A beszámoló tájékoztat minket arról, hogy bár egyenetlen a különböző főhatóságok ez irányú gyakorlata, a lényeg igazából nem a darabszámban, hanem abban van, hogy az érdemi véleményezést a megfelelő helyen érdemben kezelték-e, illetve a vélemény nyomán további egyeztetésre a jogszabálytervezet előkészítői igényt tartottak-e. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a II. fejezet 3. pontja, amely a jogszabály-előkészítő tevékenységben való részvételt értékeli a biztos szemszögéből, valamint ugyanezen fejezet 4. pontja, amely egy gyakorlati példán keresztül mutatja be, hogy van-e létjogosultsága az ombudsman véleményének a jogalkotás folyamatában.
A szocialista frakció megfontolandónak tartja azt a felvetést, hogy minden alapjogot érintő jogszabálytervezet előkészítésében az ombudsmanok részvételi joga biztosítva legyen a közigazgatási egyeztetés során. Az pedig, hogy az ombudsmanok által megfogalmazott véleményezéseket, ajánlásokat rangján kezeljék a főhatóságok, azt gondolom, teljességgel elvárható, és a lehető legtermészetesebb dolog.
A biztos az egyenlő bánásmód követelményét kéri számon e vonatkozásban is, és felteszi a kérdést, milyen szerep hárul az ombudsmanra a jogalkotási folyamatban, ha sem az alkotmányból, sem az állampolgári jogok országgyűlési biztosairól szóló, sem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényből következően nincs jogszabály-előkészítő feladatköre. Sőt, az ombudsmanokról szóló törvény egyenesen kizárja a biztosokat a preventív jogalkotásból, hiszen csak az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokkal összefüggésben javasolhatják az adott jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését vagy kiadását.
A Szocialista Párt képviselőcsoportja a nyitott jogalkotás híve. Egyetértünk azzal, hogy nem beszélhetünk nyitott jogalkotásról akkor, ha a jogszabály-előkészítésnek nem részesei az ombudsmanok, legalábbis a széles értelemben vett tevékenységi körüket illetően. Minden olyan törekvés, kezdeményezés pártolandó, amely a törvények legitimációját kiszélesíti azáltal, ha valós társadalmi igények jelenhetnek meg a törvények előkészítő szakaszában, arról nem is beszélve, hogy az így készült törvények elfogadtatása sikeresebb lehet, mint a széles társadalmi beleszólás hiányával készülőké.
A másik dolog, amiről valóban el lehetne gondolkodni, az, hogy a magyar ombudsmanmodell megfelel-e a kor követelményeinek. A társadalmi folyamatok és a társadalom egyes csoportjainak igénye mintha arrafelé tendálnának, hogy az ombudsmanoknak a jogi intézményrendszerben elfoglalt helyét lassan újra kellene vagy újra lehetne gondolni; nem abból a szempontból, hogy sok-e vagy kevés Magyarországon a biztosok száma. Szeretném megerősíteni azt, amit Donáth képviselő úr és az általános ombudsman vagy helyettese, most nem tudom, melyikük mondott, hogy nincs ma szükség a biztosok számának növelésére, mi ezzel egyetértünk. A kérdés inkább az, hogy kiléphet-e a biztos a közszférából, ki kell-e, ki lehet-e terjeszteni az ombudsman hatáskörét a magánszférára.
A szocialista frakció úgy látja, hogy elérkezett az idő arra, hogy a feltett kérdésekre válaszok szülessenek. Mégpedig szakmailag megalapozott, előzőleg jól megvitatott, minden érintett bevonása és minden érv elhangzása után megszületett alapos elemzés nyomán megszületett válaszok megfogalmazásában vagyunk partnerek. A kiérlelt, megalapozott válaszokat pedig reméljük, hogy majd gyakorlati megvalósulás és tettek követik. Mert előfordul, hogy a biztoson kérik számon azt, ami jelenleg nincs az ő kompetenciájában.
A mai magyar ombudsmanmodell a klasszikus modellnek felel meg, így a biztoshoz kompetencia hiányában nem fordul mindenki. Tehát azért nem fordul, mert úgyis tudja, hogy ő nem tud intézkedni; illetve, ha mégis érkeznek ilyen panaszok - márpedig érkeznek -, akkor a biztos, jogosítvány hiányában érdemben intézkedni nem tud. Szóval, ki kellene elemezni az ombudsman jogkörét, hatáskörét érintő kérdéseket, és lehet, hogy az egyenlő bánásmód elvét mint gondolkodást és cselekvést e helyütt is alkalmazni lenne érdemes. Meggyőződésem, és az élet már sokszor prezentált olyan történeteket, amelyek többünkben megfogalmazták azt, hogy az ombudsmanok ott legyenek jelen, ahol emberi jogi visszásságok keletkeznek. Ilyen irányú kutatásról vagy összegzésről nem tudok, de valószínű, hogy a biztos hatáskörébe tartozó panaszok a magánszférában is előfordulnak.
Ha már az egyenlő bánásmód elvét érintettem, folytatnám az erről szóló törvénynél. Tavaly, amikor a 2002-es beszámoló napirenden volt, én azt mondtam, az antidiszkriminációs jogszabálytervezet kidolgozásával kapcsolatos tevékenység a biztos munkájában meghatározó volt. Valóban, a biztos úr következetesen és kitartóan harcolt és harcol ma is álláspontja elfogadtatásáért. Véleményünk szerint ő igazán sokat tett azért, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény benyújtásra kerüljön. Kitartó küzdelme és eltántoríthatatlan meggyőződése a törvénynek arra a részére vonatkozik, amely még nem lépett hatályba, és amit ő is érintett a beszámoló előterjesztésekor. Ez az úgynevezett hatóságra vonatkozó rész.
Az egyik bizottsági ülésen elhangzott, hogy ez a rész a törvényben meglehetősen dodonaira sikerült. Itt erről most annyit mondhatok a frakció nevében, hogy mindazon kormánypárti képviselők, de inkább csak a kormánypárti képviselők azon körének nevében, akik az általános vitaszakaszban is aktívan részt vettek, mi készek vagyunk konzultációt folytatni erről a kérdésről. (Szászfalvi László tapsol.)
A következő, amit érinteni szeretnék, a nemzetiségek, a kisebbségek ügye, a kisebbségi joganyag módosításának témaköre. Biztos úr, ön az elmúlt években folyamatosan adott és ad jelzéseket a magyarországi kisebbségeket, különösen a kisebbségi önkormányzati választásokat érintően. Felvetéseit, jelentéseit, nyilatkozatait nem elméleti síkon tárta az illetékesek és a közvélemény elé, hanem nagyon is valóságos, megtörtént esetek nyomán, a munkája során önhöz érkezett panaszok kapcsán és a kisebbségi önkormányzati választások valamennyiünk szeme előtt zajló eseményei, tapasztalatai okán.
A kisebbségi joganyag tízéves története és a tavalyi évfordulós események, a kisebbségi törvény előkészítése, a számtalan egyeztetés önnek és másoknak is lehetőséget adott arra, hogy újra és újra elhangozzanak érvek, ellenérvek. Hosszú és kimerítő egyeztetéseken vagyunk túl, amelyeken lehetősége volt részt venni minden érintettnek, szakembernek és a kisebbségek képviselőinek egyaránt. Az új szabályozás megszületett, a tisztelt Ház elé benyújtásra került, és az első körös általános vitán is túl vagyunk, de nincs minden ponton konszenzus.
Nincs konszenzus például a névjegyzék bevezetésével kapcsolatban, ezért további egyeztetések kívánatosak. A kisebbségi jogok általános helyzetéről, a joganyag átfogó módosítása érdekében tett lépésekről, a lefolytatott vitákról és a gyakorlati tapasztalatokról a beszámoló részletesen szól. Minden érv, egyeztetés ellenére tehát ismét egy olyan ponthoz érkeztünk, ami több mint elgondolkodtató. A félelem ugyanis, ami néhány hazai kisebbség országos önkormányzatának képviselője részéről megfogalmazódott, elgondolkodtató, számomra legalábbis.
Nyilvánvaló, hogy az elutasítás mögött, ahogy az ombudsman is említette, érzelmek, de ezen túl érdekek és azok érvényesítéséért folyó harc, küzdelem áll. Az a történelmi ok, hivatkozás, visszautalás azonban, ami a regisztrációval kapcsolatos félelmeket megfogalmazza, már megszűnt. A hazai kisebbségek egy részének anyaországai Magyarországgal együtt néhány hete az Európai Unió teljes jogú tagjai, a többi anyaország pedig belátható időn belül szintén az uniós tagság várományosa. Ráadásul nem regisztrációról, és ezt szeretném aláhúzni... (Jelzésre:) - jó, néhány ország kivételével, látom, hogy nem értenek egyet velem, de bízunk benne, hogy valamennyi anyaország előbb-utóbb uniós tagállam lesz. Szóval, nem regisztrációról, hanem névjegyzékről van szó. Mégpedig olyan névjegyzékről, amely adatvédelmi szabályokkal védett.
Lehet, hogy kommunikációs zavar is van ebben a történetben, lehet, hogy tényleg inkább az érdekek munkálkodnak, azt azonban már tényleg nem szabadna és nem kellene vitatni, hogy az alkotmány 70. §-a egy új helyzetet teremtett. Ennek az a következménye, hogy a kisebbségi önkormányzati választójogi szabályok megreformálása elkerülhetetlen.
(16.20)
Ráadásul azt eredményezi, hogy egy adott nemzetiséghez tartozók maguk választhatják meg a saját képviselőjüket, maguk alkothatják meg a saját önkormányzataikat is, és az oda nem tartozók nem szólhatnak bele. Mindez egyfelől a hazai kisebbségek védelmében, az ő érdekükben történik, másfelől arra serkenti őket, vagy arra kellene hogy késztesse őket, hogy az eddigieknél nagyobb intenzitással és elkötelezettséggel munkálkodjanak saját közösségeik építésén, nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik ápolásán. Arra kell őket késztetni, tegyenek meg mindent azért, hogy gyermekeik identitását, saját történelmük, irodalmuk és anyanyelvük megtanításán keresztül a zene, a tánc és az egyéb kulturális hagyományaik átörökítésén keresztül építsék tovább és tovább, folyamatosan újítsák meg a saját közösségeiket. Ez nyilvánvalóan jó lesz az adott kisebbségnek, jó lesz a többségnek, hiszen nekünk itt, Európában éppen attól jó európainak lenni, hogy ez a föld a multikulturalitás földje is, és ehhez minden korban mindenkinek hozzá kell járulnia a maga eszközeivel.
Tehát véleményem szerint mindannyiunk felelőssége az, hogy a saját helyünkön a saját lehetőségeinket maximálisan kiaknázva a következő generációra áthagyományozzuk értékeinket, anyanyelvünket, kultúránkat. Őszintén remélem, hogy ebben partnerei vagyunk egymásnak.
Tisztelt Országgyűlés! Ha szabad személyes megjegyzést tennem, a biztos beszámolójában az eddig érintett témákon kívül még sok tanulságos, érdekes részt találtam, melyre idő hiányában most nem tudok kitérni. Ilyen például “A gyermeki jogok érvényesülése a helyi önkormányzatok gyakorlatában” című rész, és számomra ilyen “Az önkormányzatok feladatai a foglalkoztatásban”, ezen belül is a megoldásra váró kérdések taglalása, amely szintén ráirányítja a jogalkotók figyelmét néhány megérett módosításra, illetve figyelmeztet a kialakulófélben lévő vagy már kialakult helytelen gyakorlat kívánatos megszüntetésére. Ezért sajnálom, hogy Varga képviselő úr a foglalkoztatási bizottság megbízásából nem jött el a mai ülésre, hiszen neki kellett volna elmondania, hogy abban a bizottságban miről is tárgyaltunk.
Végül pedig egy tegnapi döntésről szeretnék szólni röviden. Tavaly, amikor ugyanezen napirend kapcsán ugyanitt, illetve ott álltam, egy futballmeccs kapcsán szóltam a gyűlöletbeszédről, sürgetve, hogy mielőbb legyen jogi lehetőség az ilyen esetek szankcionálására. Nos, a törvény megszületett, és mielőtt életbe lépett volna, az Alkotmánybíróság a tegnapi döntésével megszüntette. Fodor képviselő úr azt mondta, hogy tiszteletben tartja Kaltenbach úr álláspontját. Ez ügyben én is tiszteletben tartom Fodor Gáborét és az önét is. Nem is szeretnék most itt állást foglalni, hogy kinek van igaza.
A saját szavaim helyett szeretnék Seneca gondolataiból felolvasni egy rövid részt: “Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzel, elfogadsz, kicsavarja kezedből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a tiéd. Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja. Megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés; hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia? Emberek sokasága kering a földi pályán, kevés a látó, a legtöbbje világtalan. Semmilyen látás nem bizonyult eddig élesebbnek a lélek látásánál, s nem tudta figyelmesebben felismerni a jót és a rosszat. Ebben különbözik egymástól minden ember, a jó és a rossz megítélésében. Fordulj lelkedhez tanácsért.”
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja gratulál a nemzeti és etnikai kisebbségi biztos és munkatársai 2003. évi tevékenységéhez. A benyújtott beszámoló színvonalas, tartalmas és szakszerű tevékenységet tükröz. Ezt a parlamentnek elfogadásra javasoljuk. Ugyancsak elfogadásra javasoljuk a napirenddel összefüggésben az országgyűlési határozatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
