PICHLER IMRE
PICHLER IMRE
PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! A beszámolóról a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységével kapcsolatban a bizottsági üléseken elmondtuk a véleményünket, és egyértelműen - ahogy az előbb Szászfalvi László kollégám, képviselőtársaim is elmondta - elfogadásra, tehát általános vitára alkalmasnak javasoljuk.
Egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni az előbb elhangzottakat, különösen utalva arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés, az oktatás területén kis létszámú osztályok szervezésének és működtetésének szegregációs gyakorlatáról mondanék egy-két gondolatot.
A cigány gyermekek oktatása során jelentkező különféle diszkriminációs jelenségekkel, szegregációs formákkal az elmúlt időszakban már többször foglalkoztunk. A cigány gyermekek elkülönített oktatása kialakulhat az iskolák közötti, valamint az iskolán belüli szelekció következtében egyaránt, tehát amikor az oktatási intézményekben szakmai indokok alapján szerveznek elkülönített osztályokat, csoportokat számukra.
A cigány kisebbségi oktatási program megszervezése magában hordja a visszaélés lehetőségét. Szeretnék utalni - tudom, hogy ennek a beszámolónak nem része, de hadd utaljak vissza - például Jászladányra, de tudjuk azt, hogy ez nem a 2003. évben történt, hiszen bizottsági ülésen erre biztos úr is megadta a megfelelő választ.
A cigány kisebbségi oktatás megszervezéséért a közoktatási intézménynek úgynevezett kiegészítő normatíva jár, tehát az intézménynek eleve érdeke, az intézmények érdekeltek a kisebbségi oktatási programok megszervezésében. Ez nem biztos, hogy jó így, ahogy van. Az ellentmondásos tartalmi szabályozás mellett jelentős problémát okozott a cigány kisebbségi oktatási program szakszerűtlen megvalósítása, amely központi költségvetési forrásból támogatva a roma gyermekek szegregált oktatását eredményezte; ahogy az előbb utaltam is rá, nem biztos, hogy ez a plusz állami normatíva pozitívan hat arra a kérdésre, amit pontosan itt elemzek.
A jelentés vagy beszámoló egy, a téma szempontjából tipikusnak tekinthető panaszügy bemutatásával nagyon szemléletesen tárja elénk ezt a problémát. Csak nagyon röviden szeretném említeni: a panaszos azt kifogásolta, hogy az általános iskolában elkülönítve oktatják a roma és a nem roma gyermekeket. Az A és B osztályokban tanulnak a nem roma gyermekek, a kis létszámú C osztályban pedig a roma gyermekek. Az iskola igazgatójának tájékoztatása szerint az oktatási intézményben tanulók 14-15 százaléka roma származású, ez az arány azonban a kis létszámú osztályokban jelentősen nagyobb, 70-80 százalékra tehető. Ezzel szemben megállapítható, hogy az évfolyamokon működő teljes létszámú, párhuzamos osztályokban csak 5-7 százalék közötti a cigány gyermekek aránya.
Iskolaigazgatói tevékenységem alapján említem, és ezt a saját elmúlt évtizedes vagy több évtizedes pedagógiai munkám alapján mondhatom, hogy egyáltalán nem visz eredményre az, ha a jászladányihoz hasonlóan elkülönített kiscsoportokban foglalkoztatjuk ezeket a roma gyerekeket, hiszen itt nemcsak roma gyerekekről van szó, hanem olyan hátrányos helyzetű tanulókról, akik ha belegondolunk egy picit, hogy a 9., 10. szakképző évfolyamra jelentkezettek, akik aztán egyáltalán nem motiváltak a tanulás iránt, azoknak az oktatását igencsak meg kell szervezni.
Talán nem mondok újat azzal, hogy nagyon komolyan végig kell gondolni akkor, amikor egy tantárgyfelosztás megtörténik, hogy a kollégák közül egyáltalán kiket próbálunk odairányítani a 9., 10. osztályhoz. Itt a vizsgálat megállapításaival teljes mértékben egyetértek, hogy a kis létszámú osztályok szervezésének és működtetésének jelenlegi gyakorlata a cigány kisebbségi oktatáshoz, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek eltérő tantervű osztályban történő tanításához hasonlóan a roma gyermekek elkülönített oktatását eredményezheti.
A kis létszámú csoportban folyó oktatás a gyermekek egyéni fejlesztése szempontjából általában hasznos és fenntartható oktatási forma, tehát a kis létszámú osztályok megszüntetése kizárólag a szegregáció látszata miatt nem indokolt. Itt azért szeretnék megállni egy pillanatra, mert törvénymódosítást is beadtunk az elmúlt időszakban, pontosan azért és olyan meggondolásból, hogy lehetőleg az osztálylétszámokat ezekben a 9., 10. osztályokban ne 25-ben és 30-ban maximáljuk, hanem inkább minél kisebb létszámú osztályokat próbáljunk szervezni, mert azért mégiscsak könnyebb a tanulókkal történő foglalkozás.
A probléma súlyát átérezve azonban a beszámoló javasolta az oktatási miniszternek, hogy készítsen átfogó elemzést, értékelést - és ezzel is teljes mértékben egyetértek -, hogy a nevelési-oktatási intézményekben hogyan szervezik meg a kis létszámú osztályokat. A kis létszámú oktatás jelenlegi formájában elérheti-e a célját, azaz az egyénre szabott nevelés, képzés mennyiben segíti elő a tanulók fejlesztését, oktatási integrációját, a gyermekek milyen eséllyel rendelkeznek tanulmányaik sikeres befejezésére, továbbtanulásra, azok működési gyakorlata nem eredményezi-e a roma tanulók szegregációját, közvetett diszkriminációját?
(17.00)
A javaslat alapján tehát fel kellene mérni és meg kellene vizsgálni, hogy jelenleg hány településen és milyen formában szerveztek általános tantervű, de kis létszámú osztályokat, ezekben az osztályokban milyen a roma kisebbségekhez tartozók aránya, milyen szempontok alapján alakították ki azok beiskolázási körzetét.
Szeretnék szólni még arról - és ezzel is maximálisan egyetértek -, hogy egyre több olyan pedagógusra lenne szükség, aki a szegregáció megelőzésében és megszüntetésében jelentős szerepet és felelősséget vállal. A pedagógusképzés jelenlegi helyzetét, gyakorlatát végig kellene gondolni, hogy a hallgatók egyáltalán megfelelő módon vannak-e kiképezve, hogy amikor végeznek, így, ahogy mondom, be lehet-e engedni őket egy-egy ilyen osztályba, tanulnak-e olyan pedagógiai módszereket, amelyek lehetővé teszik számukra a differenciált egyéni fejlesztés megvalósítását ezekben a kis létszámú osztályokban.
A kis létszámú osztályokban roma gyermekek elkülönített oktatását eredményező szervezési és működési gyakorlat megszüntetéséhez azonban nagyon fontos lépés, hogy az Oktatási Minisztérium a vizsgálat eredményeképpen vállalta a jelzett problémák feltárását és értékelését. Én ezzel szeretném befejezni, és nagyon kíváncsian várjuk azt, hogy ezeknek a problémáknak a megoldásához az Oktatási Minisztérium milyen mértékben és a közeljövőben mikor fogja letenni majd az asztalra az érveit.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
