DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és külön köszöntöm az állampolgári jogok biztosait is itt a parlamenti vitában immáron sokadszor, immáron ismert résztvevőkként a vitában, hiszen nem először vitatkozunk, beszélgetünk az ombudsmani beszámolókról; és jó néhányan már bizony az ombudsmani hivatal felállítása óta rendszeresen abban a megtiszteltetésben részesülünk, hogy minden évben elmondhatjuk az észrevételeinket az állampolgári jogok biztosainak tevékenységével kapcsolatban.
Nos, hadd kezdjem azzal, amivel, azt kell mondjam, szokás szerint ezeket a felszólalásokat kezdeni illik, és valóban, az illendőség lényeges szabály, de tartalmi mondanivalója is van annak, amit mondani szeretnék; nevezetesen: azt gondolom, hogy köszönettel tartozunk az ombudsmanok munkájáért.
Az Országgyűlésnek az a feladata, hogy ellenőrizze a tevékenységüket, beszámolójukról vitatkozzon, adjon útmutatásokat a munkájukhoz, hiszen a parlament által választott, fontos tevékenységet végző, nagyon lényeges jogvédelmet ellátó tisztségekről van szó, és nekünk az a dolgunk, hogy ezeket a vitákat érdemben lefolytassuk, és valóban muníciót tudjunk szolgáltatni a számukra is az elkövetkezendő munkához.
Miközben ezt a dolgunkat végezzük, mindenképpen ki kell térnünk arra a fontos tényre is, hogy az ombudsmanok tevékenysége - most már több mint tíz éve kísérjük figyelemmel a munkájukat -, mondhatjuk azt, hogy bevált Magyarországon, bevált ez a pontosabban közel tízévi munka.
(13.50)
Bevált és gyökeret tudott ereszteni a magyar közgondolkodásban, a magyar közéletben mindaz az intézményrendszer, amit az ombudsmanok képviselnek, hiszen itt egy speciális jogvédelemről van szó; egészen más, mint a bírósági jogvédelem, egészen más a szerepe, mint az Alkotmánybíróságnak, egészen más a hatáskörük, egészen más a társadalmi súlyuk is.
És az igazi fokmérő arra vonatkozóan, hogy mennyire hatékony a működésük, az valóban a társadalom elismerése. Amikor a köszönettel kezdtem ezt a mostani hozzászólásomat, azt gondolom, hogy ebben a mi részünkről nyilvánul meg egyfajta elismerés, de a társadalom részéről is megnyilvánul az elismerés az ombudsmanok iránt. Itt az előttem szóló Vitányi képviselőtársam is megemlítette azt a tényt, amire minden biztos is hivatkozott, hogy egyfajta ügyszámnövekedés tapasztalható a munkájuk kapcsán. Sokfajta értelmezése lehet annak, hogy miért van ez így. Kaltenbach Jenő is adott egyfajta értelmezést, mondván, hogy előzetes véleménykéréssel különböző minisztériumok és hivatalok fordulnak hozzájuk, és nyilván ez is számottevően növeli az ügyek számát.
De bevallom, én az ügyek számának a növekedésében nem látok bajt, és nem látom azt, hogy ebben a magyar demokrácia romló állapota nyilvánulna meg. Egyáltalán nem így van, és ha a nemzetközi összehasonlításokat is nézzük, akkor látjuk, hogy nem lehet ilyen kimutatást felelősséggel képviselni, megmutatni, reprezentálni, amely arról szól, hogy azok az országok, ahol például jó néhány ügyben fordulnak az ombudsmanokhoz és az ombudsmanokhoz hasonló intézményekhez, azok az országok a demokratikus jogok képviseletében gyengébben állnának, mint azok, ahol kevesebb az ilyen típusú ügy. Magyarországon sem ez a helyzet. Szerintem ez a szám azt jelzi, hogy nőtt az ombudsmanok társadalmi elfogadottsága, nőtt a bizalom irántuk, egyre több ügyben fordulnak hozzájuk a polgárok, mert azt gondolják, hogy van értelme. És szerintem az általunk megfogalmazott köszönet mellett ez a társadalom által megfogalmazott köszönet, azaz ha sok ügyben fordulnak hozzájuk, az jelenti a társadalom részéről azt, hogy értékelik a munkájukat és bíznak bennük. Rossz lenne a helyzet, ha kevés ügy lenne, mert az azt jelentené, úgy ítéli meg a társadalom, hogy nincs olyan súlya ennek a hivatalnak, hogy érdemes lényeges ügyekben odafordulni.
Amikor az ombudsmani hivatalról beszélünk, és ezeket a beszámolókat vitatjuk meg ilyenkor a parlamentben, kézenfekvő persze a beszámolónak a kézbevétele után ezt felütni, kiragadni belőle különböző eseteket és ezekkel foglalkozni. Én is szeretnék majd néhány esetet megemlíteni, de bevallom, én tudatosan az előző években sem és most sem ezt a modellt szeretném követni, mert azt gondolom, hogy ez is lehet természetesen egy olyan típusú muníció az ombudsmanok számára, amiről már beszéltem, amikor az eseteket boncolgatjuk, de talán érdemesebb általános politikai összefüggésekkel foglalkozni az ombudsmani beszámolók kapcsán.
Egy kérdésre szeretnék itt előzetesen kitérni, nevezetesen, hogy egy időben, néhány évvel ezelőtt még az is vita tárgya volt, hogy van-e értelme egyáltalán az ombudsmani rendszer fenntartásának. Szerencsére ma már ez lekerült a napirendről, mert nincs olyan politikai párt, és nincsenek olyan politikai párthoz tartozó képviselők sem, akik ezt az álláspontot képviselik. Azonban más kérdések ott maradtak a napirenden, így például az, hogy elegendő-e a négy ombudsman az ország számára, vagy növelni kellene ezt a számot, és különböző más biztosokat kellene megbízni; itt a jövő nemzedékek biztosától kezdve sok minden más fölmerült.
Nos, hadd szögezzem le elöljáróban: az én álláspontom az, hogy elegendő a jelenlegi négy ombudsman, de nem tartom eretneknek azt a gondolatot, amikor valaki fölveti az esetleges bővítésnek a gondolatát, és a bővítésről fogalmaz meg javaslatot. Azért nem tartom eretneknek, mert tudjuk jól, hogy vannak olyan országok - elég csak Svédországot említenem, amely az intézmény szülőhazája -, ahol jóval magasabb az ombudsmanok száma, tehát lehet erre nemzetközi példákat hozni, bár tudjuk jól, hogy minden ország a maga sajátos jogtörténeti fejlődésében és jogi struktúrájában kell hogy elhelyezze az ombudsmani rendszert.
Azt gondolom, hogy Magyarország számára a jelenlegi négy ombudsman elegendő, és nincs sok értelme szaporítani a hivatalt. Viszont ha ezt valaki nagyon komoly indokkal alá tudja támasztani, akkor azt érdemben és okos vitában meg kell vitatnunk. Ezek a javaslatok általában elő-elő szoktak jönni, én igazán ilyen súlyos, érdemi javaslatot még nem láttam, de kell ezzel foglalkoznunk, ha van ilyen. Fölmerül az a probléma is, hogy sokan nevezik magukat szintén ombudsmannak, akik más típusú jogkört és más típusú tevékenységet látnak el. Emlékszünk, hogy például milyen vita volt itt az Oktatási Minisztériumban működő, magát szintén ombudsmannak nevező oktatási jogok biztosának a tevékenységéről.
Nos, azt gondolom, hogy valóban helyes, ha a fogalmakat itt is tisztán elválasztjuk egymástól, és világos az, hogy mit tekintünk parlamentnek felelős biztosi tevékenységnek, és mit tekintünk másfajta tevékenységnek. Jó, ha ezt egyébként a kifejezésben is el tudjuk egymástól választani, azonban én azt látom, hogy az ilyen típusú biztosok, mint amilyen például az oktatási jogok minisztériumi biztosa is volt, rendkívül hasznos tevékenységet tudnak ellátni, így az ilyen típusú kiegészítő tevékenységekre is szükség lehet.
Tehát a mostani rendszer, amely, úgy tűnik, stabilizálódott, mutatja erényeit, sokan fordulnak hozzá, ezzel bizonyítja működőképességét a társadalomban, ez jó, de nem szabad úgy gondolkodnunk róla, mint egy merev rendszerről, amelyen a jövőben nem lehet változtatni. Ha van érdemi és megfontolandó javaslat, akkor, azt gondolom, ezt meg kell fontolnia az Országgyűlésnek.
Amikor arról beszélek, hogy úgy tűnik, a társadalomban gyökeret vert ez az intézményrendszer, akkor hadd kanyarodjak egy másik terület irányába, mégpedig az aktualitások irányába, mert úgy érzem, hogy azok az ügyek, amelyek nem szerepelhetnek ebben a beszámolóban, hiszen az elmúlt hónapok történései, azok is megérnek azért egy gondolatot itt, mert ez is azt mutatja, hogy bizonyos kérdésekben a biztosok rendkívül gyorsan és jól tudtak reagálni, olyan ügyekben, amelyek lényeges, fontos kérdések, ha úgy tetszik, jogi kérdések, tehát igazságossági kérdések is és politikai kérdések is.
Két ügyet hadd említsek itt, amelyben újfent dicsérni szeretném az ombudsmanok munkáját. Az egyik a Zengő kérdése. Az ebben történt gyors állásfoglalás és méghozzá határozott állásfoglalás, azt gondolom, nagyban segítségére volt a hazai politikai életnek, a hazai közéletnek, a környezetvédelem ügyének. Úgyhogy ezért mindenképpen dicséret illeti meg az ombudsmanokat, mindazokat, akik ebben a munkában részt vettek. Nem egyszerű ügyről van szó, mint tudjuk, hiszen pró és kontra hozhatók fel érvek, mégis azt gondolom, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az állásfoglalása sok tekintetben segített gyorsan elrendezni ezt az eszkalálódó vitát. Tehát a példa itt is azt mutatja, hogy a társadalmi beágyazottság mellett a gyors reagálás és a bátor szerepvállalás, amelyben világos tételek kerülnek kimondásra, segíti a közélet tisztázó vitáit, és segít a megoldáshoz eljutni. Én nagyban üdvözlöm ezt az állásfoglalást, helyesnek tartom tartalmilag is, és mint mondtam, az egész kontextusát is nagyon helyesnek tartom úgy, ahogy született.
A másik ilyen ügy, amely erősen borzolta a kedélyeket, a Baumag-ügy, illetve ennek kapcsán a lakásszövetkezetek ügye volt. Itt is azt gondolom, hogy példás gyorsasággal reagált az ombudsman, és nagyon helyesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, hiszen nem először kerülnek reflektorfénybe a hasonló ügyek Magyarországon, a befektetők és a kisbefektetők védtelensége sajnos nem új keletű jelenség hazánkban. Emlékszünk a kilencvenes évek közepén a Lánchíd 2000 ügyre, amelyben egyébként, megjegyzem, az ombudsmanok elődjei, Gönczöl Katalin és Polt Péter állást foglaltak, rendkívül érdekes volt az az állásfoglalás is, mert bizonyos tekintetben elmarasztalta az állami szerveket, mégis aztán a károsultak nem tudták érvényesíteni az igazukat a bíróságon.
A mostani lakásszövetkezetek ügye is mutat szerintem egy nagy problémát a mai magyar jogrendben, szintén mutat egy komoly társadalmi igazságtalanságot, és azt gondolom, az a dolguk az ombudsmanoknak, hogy ilyenkor eljárjanak. Tehát ebben az ügyben is szeretném megdicsérni az ombudsmanok munkáját.
(14.00)
A példa arról szól - még egyszer hadd hangsúlyozzam -, hogy gyors állásfoglalás, reagálás olyan ügyekre, amelyek érdeklődésre tartanak számot, több embert érintenek, politikailag is relevánsak. Most a politikát olyan értelemben használom, hogy nem az releváns feltétlenül, ami az egyes politikai pártoknak eszébe jut, hanem a közjó szolgálata ügyében mi az, ami lényeges és fontos, tehát a politika eredeti értelmében használom ezt a szót.
Említettem, hogy néhány példára én magam is szeretnék kitérni, de csak érzékeltetésül, mert azt gondolom, hogy arra van a beszámoló, hogy elolvassa, akit érdekel, és remélem, hogy sok embert fog érdekelni, aki joggal, illetve a jogvédelemmel és az igazságosság kérdéseivel foglalkozik ebben az országban. Jelentősnek, önmagán túlmutatónak tartom a múlt évről a köldökzsinórvér levételével kapcsolatos, az őssejtüggyel való foglalkozást. Szerintem jelentős, ami itt történt. Nem egy egyszerű ügyről van szó, hanem itt valóban az állampolgári jogvédelemnek egy lényeges és előremutató döntését láthattuk.
Nagyon fontosnak érzem azt a vizsgálatot, amelyet Lenkovics Barnabás és Takács Albert is jegyzett az ORTT-vel kapcsolatban, valóságshow-k és egyéb ügyekben. Én az egész médiatörvény problematikáját a magyar demokrácia egy nagyon súlyos kérdésének tekintem, hiszen ne feledjük el: a demokratikus működésnek a szabad választások mellett, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának a megjelenítése mellett, a pluralizmus mellett az egyik nagyon fontos eleme az, hogy a demokráciában a választások között a nyilvánosság kontrolljának a segítségével gyakorolja a nagyközönség azt az egyfajta - ahogy előbb mondtam - kontrollt, felülvizsgálatot, nyomásgyakorlást a politikai szférára, ami elengedhetetlen a választások között is.
Ebből a szempontból a médiatörvény milyensége egy kulcskérdés, és azok a javaslatok, amelyek megfogalmazódnak az ombudsmani jelentésben - amelyeket egyébként az Országgyűlés számára adresszáltak a biztosok, megjegyzem -, rendkívül megfontolandók. Tudjuk persze, hogy a politikai realitása jelen pillanatban csekély annak, hogy a médiatörvényhez hozzányúljunk, de amikor elkövetkezik majd ez a kegyelmi pillanat vélhetően valamikor a közeljövőben, én azt gondolom, hogy ezeket a javaslatokat mind-mind komolyan kell vennünk.
Nos, összességében, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében annyit hadd mondjak befejezésül a beszámolókhoz, hogy mi a magunk részéről ebben az évben is rendkívül színvonalasnak, tartalmasnak, lényegesnek tekintettük ezt a beszámolót. Jó néhány olyan ügyet tartalmaz, amely önmagán túlmutató jelentőségű a jogvédelem szempontjából, így a beszámolókat elfogadásra ajánljuk az Országgyűlésnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
