DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Két kérdésről szeretnék nem túl hosszan szólni, és mindkettőről az érintettség jogán. Az egyik az általános biztos úr vizsgálatai, amelyek kistelepüléseket érinthettek, a másik pedig a Zengőt érintő ügy. Mindkettő már itt szóba került képviselőtársaim részéről; Lezsák Sándor úr beszélt kistelepüléseket érintő vizsgálatokról - őneki egyébként mindig van szeme az ilyen jelentésekből is kiolvasni ezeket a kérdéseket, amik kicsi településeket érintenek -, és a Zengő-ügy is szóba került Fodor Gábor képviselő úr mondandói között. Az érintettséget azért mondtam, mert magam is kistelepülésen élek, a Zengőt illetően pedig annak az országgyűlési választói körzetnek egyéni országgyűlési képviselője vagyok.
Amikor az emberi jogi bizottságban tárgyaltuk ezt a jelentést, Lenkovics Barnabás úr külön kitért a kispostákkal kapcsolatos vizsgálataira. Ezt megtette úgy, hogy kérdés sem hangzott el ennek kapcsán. Bevallom, akkor figyeltem fel az egész problémakörre, legalábbis az ő anyagában.
A biztos úr anyagát elolvasva, és az ő szóbeli kiegészítését ott meghallgatva arról értesülhettünk, hogy önmagában az a tény, hogy kispostákat bezárnak, vagy hogy még kisebb településeken, tanyákon - mondjuk, Jászberény térségében - még ma is vannak olyan tanyák, ahol nincs elektromos áram, önmagában vizsgálatai során a biztos nem állapított meg külön alkotmányos jogsérelmet, de azt is hozzátette, és ez a dolog lényege, hogy ha bizonyos gondok halmozódnak a kistelepülések esetén, akkor már nem biztos, hogy a vizsgálatainak ez lett volna a megállapítása. Ő a következőkre gondolt - és itt, ha úgy tetszik, tolmácsolom, ami a bizottsági ülésen megfogalmazódott.
Ha a kistelepüléseken a postabezárások mellett azt is látjuk, hogy vasúti szárnyvonalak szűnnek meg, hogy a Volán-vállalatok a működési nehézségeik miatt ritkítják a járataikat, és, mondjuk, hétvégeken már nem közlekednek, vagy ahol több járatpár közlekedett, ott jó, ha esetleg egy betér az adott kistelepülésekre, ha emellett azt is látjuk, hogy az önkormányzatok kondíciói mára olyanok, hogy a kicsi településeken szinte már lehetetlen bármilyen intézményt fenntartani, hogy a munkahelyek egyre inkább távolodnak a kicsi településektől - nem mintha olyan illúziót kergetnék, hogy tömegesen kicsi településeken munkahelyek tudnak létesülni, de ha ezeket a térségközpontban lévő munkahelyeket tömegközlekedési eszközökkel nehéz vagy már lehetetlen elérni -, akkor együttvéve már felvetődik az, hogy esetleg sérül az állampolgárok jogegyenlősége. Az alkotmány jogegyenlőséget ígér minden magyar állampolgárnak, éljen kicsi településen vagy a fővárosban. Sőt, az alkotmány azt is mondja a kicsi településen élőknek és minden más embernek, hogy ha ez a jogegyenlőség önmagától nem működne, akkor az állam egyfajta pozitív diszkriminációval, külön intézkedésekkel segíti, hogy az ilyen hátrányos helyzetben élő emberek esetében is a jogegyenlőség érvényesüljön.
Azt gondolom, hogy már a kistelepüléseken élők halmozódó gondjai annyira összegződtek, hogy a kormánynak meg kell hallania az ombudsmannak azt a szavát is, amit ha nem is egy-egy vizsgálati anyaga mellé konkrétan odaír, hanem a vizsgálatainak általános tapasztalataiként leszűr. Ez pedig az, hogy a halmozódó gondok már felvetik az alkotmánysértés lehetőségét. Ezért a kormányzatnak el kellene gondolkodnia azon, hogy a kicsi településen élők érdekében hogyan érvényesül a jogegyenlőség, mik azok az intézkedések, amelyeket mi hiányolunk, amelyeket meg kellene tennie a kormánynak, vagy ha vannak érvei amellett, hogy megteszi, akkor láthatóbban és hathatósabban kellene megtennie, hogy a jogegyenlőségnek egyfajta sérelme fel se vetődhessen a kicsi településeken élőkkel szemben, mert ezzel ma reálisan a kormánynak már szembe kell néznie.
A másik ügy a Zengővel kapcsolatos kérdéskör, amit Fodor Gábor képviselő úr is érintett, és nagyrabecsülését fejezte ki a biztos vizsgálati jelentése kapcsán. Ezt magam is megteszem. Mi az, amit a térségben élő képviselőként az ember érzékelt?
Elindult valamikor egy döntéssor '95-ben, három kormányzat tevékenységét érinti, és most vagyunk a végkifejletnél. Tehát ha valaki olcsó módon, jelesül, mondjuk, én ellenzéki képviselőként valami pillanatnyi haszonszerzés érdekében akartam csak volna bármikor megszólalni ebben az ügyben, azt most megtehettem volna, de ez csak a pillanatnyi hasznokat hozta volna meg az embernek.
Én azt látom, hogy ez az ügy azért kapott most nyilvánosságot, illetve azért nem kapott eddig nyilvánosságot, mert az egész döntéshozatali eljárás a nyilvánosság elől elzártan történt. Olyan jogszabályok érvényesülnek a honvédelmi beruházások esetében - és itt erről van szó -, amelyek a széles nyilvánosságot kizárják az eljárásból; ellentétben egy normál építési eljárással, ahol a beruházni akaró szomszédja értesül arról, hogy mi az, ami a szomszédban megvalósulna, és ehhez egy építési engedélyezési eljárás során nevét adja, vagy nem adja nevét az eljáráshoz. Tehát nincs szó arról, hogy ami tegnap nekünk megfelelt, az mától kezdve nem tetszik, mert most ellenzékben vagyunk. Én a térség képviselőjeként sem tudtam azt, hogy az előző kormányzati ciklusban milyen előkészítő lépések történnek a Zengőn egy lokátor megépítése kapcsán.
A közvélemény érzékeli a gondot, néhány lelkes helyi ember felkapja joggal ezt az ügyet - egy Herbert Tamás, egy Bíró Ferenc, egy Reisz Terézia, és még folytathatnám hosszasan a sort -, akik a környezetüket szeretőként megmozdulnak, és az ügy egy olyanfajta nyilvánosságot kap, ami talán a bős-nagymarosi vita óta zöld ügyekben még soha nem volt.
(14.30)
Mit csinál ekkor az ombudsman? Nyilvánvalóan érzékeli, hogy más a környezetvédelmi tárca és más a Honvédelmi Minisztérium érdeke. Nem óvatosan figyeli az eseményeket - amit persze megtehetett volna -, és nem foglal állást, hanem a saját szakállára vizsgálatot indít, és kifejti az álláspontját. Önmagában azt, hogy a biztos ezt mindenféle verekedés nélkül megtette, én is helyeslem és üdvözlöm. S elég egyértelműen kifejtette az álláspontját ebben a közel ötvenoldalas jelentésében arról, hogy ebben az ügyben jogilag milyen érdekeket képvisel. Meggyőződésem szerint az ő megszólalása volt a vita rendezésében a legfontosabb.
Ha már itt van Fodor képviselő úr, akkor azt is elmondom, hogy a szabad demokraták megszólalása - Kuncze Gábor egy napirend előtti felszólalásában beszélt erről az ügyről - szintén fontos volt. Ha van másik fontos lépés, akkor a szabad demokratáknak ez a lépése az volt; ilyen szempontból kiálltak a saját miniszterük mellett. Attól kezdve, hogy a szabad demokraták ezt megtették, érezhetően már a környezetvédelmi tárcának is hangja volt ezekben a kérdésekben. A folyosón ugyan addig is volt, vagy amikor napirend után kérdést tettem fel, illetve megfogalmaztam az álláspontomat, akkor teljesen normálisan és elfogadhatóan reagált a tárca államtitkára, csak a Honvédelmi Minisztérium valamiért erősebbnek bizonyult most is, és valószínűleg az előző ciklusban is. A szabad demokraták frakciójában némi vita után megszületett, közösnek gondolt álláspontját is üdvözlöm, mert nagyban segített tisztázni ezeket a kérdéseket. Ezt mondom akkor is, ha tudom, hogy még nem dőlt el teljesen a dolog, hisz a miniszterelnök úr egy bizottságot állított fel, amely majd segít kimondatni az áment, hogy megépüljön-e az a lokátor a Zengőn vagy sem.
Érdekes volt hallani az általános biztos és a helyettese közötti véleménykülönbséget ebben az ügyben, még ha ők ebbe a vitába ott nem is mentek bele, de akinek van füle ezekhez a mondatokhoz, az értette. Felfigyeltem Takács professzor úrnak arra a mondatára is, amikor minősítette az Alkotmánybíróságnak azt a döntését, amibe Lenkovics biztos úr érdemben belekapaszkodik, és amely röviden úgy szól, hogy a környezet mai állapotán nem lehet rontani. Az ő megjegyzésében is lehet sok igazság, nevezetesen, hogy ha egy újabb gépkocsit üzembe helyezek, már rontok a környezet állapotán. Nem baj, ha két jogtudós, ráadásul ugyanazon hivatalból esetleg máshova teszi a hangsúlyokat, vagy egymással szemben is megfogalmaznak álláspontot.
Itt kell kitérnem az ügyészség álláspontjára, arra az egészen más típusú és rossz gondolkodásra, amit az ügyészség képviselt ebben az ügyben. Az ügyészséget megszólították a helyi zöldek és civilek, de az ügyészség - ahogy látom - kicsit lerázta magáról a problémát, és azt mondta, hogy itt az eljárás során márpedig semmiféle jogsérelem nem történt. A gondot abban látom, hogy azok, akik ma Magyarországon jogot értelmeznek, illetve érvényesítenek, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az alkotmányhoz vagy az alkotmánybírósági döntések szelleméhez is igazítsák az álláspontjukat. Ennek tudom be azt a megszokott, teljesen formális jogértelmezést, ami egyszerűen csak a leírtakat követve hajlandó egyfajta jogértelmezést adni a kicsit emelkedettebb, a tudósok álláspontját is tükröző ombudsmani jogértelmezésnek. Az Európai Unióban a magyar gyakorlatot meg kell tudnunk haladni, mert számtalan esetben és egyre többször fogunk az Európai Bíróság döntéseire hivatkozni, amikor jogot akarunk érvényesíteni. A biztosok beszámolója, a biztosok egész gondolkodása hozzásegít bennünket ehhez a gondolkodáshoz. Egyébként az Alkotmánybíróság még egy ilyen testület, amelyre szintén jellemző ez a fajta, a jogtudósok értelmezésével megszólaló jogértelmezés.
Mivel a tíz percemet egy perccel már meghaladtam, már csak annyit mondanék, a magam nevében is azt gondolom, hogy a biztosok beszámolója általános vitára alkalmas, azt elfogadásra ajánlom, és mondom, ebben a két kérdésben szükségesnek gondoltam, hogy a saját álláspontomat is elmondhassam az Országgyűlés előtt.
Köszönöm a figyelmüket.
