HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Urak! A vezérszónoki körben elhangzott a frakciók hivatalos álláspontja. Én egy témához szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, elsősorban a környezeti értékek védelméhez, a harmadik generációs emberi jogok, a környezet értékeinek az alkotmányos és biztosokon keresztül történő védelméhez. De mielőtt ebbe belekezdek, röviden annyit szeretnék megállapítani, hogy az elmúlt napokban, hetekben is meggyőződhettünk arról, hogy a demokrácia önmagában nem biztosíték az emberi jogok védelmére. Éppen Irakban tapasztalhattuk, hogy a világ klasszikus, nagy demokráciái, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is hajlamosak arra, hogy adott körülmények között a hatóságaik vagy a katonáik súlyosan megsértsék az emberi jogokat.
A többségi uralom, ha elgondolkodunk rajta, valóban önmagában nem garantálja feltétlenül és minden pillanatban az emberi jogoknak, az emberi méltóságnak a védelmét, speciális intézmények kellenek hozzá, ilyen elsősorban természetesen a szabad sajtó, a közéletben a hatalom kritikája, és ilyen az olyan intézmény is, mint a biztos uraknak a hivatala, az ombudsmani hivatal, amely a magyar demokráciának az egyik fontos védőoszlopa.
Az emberi jogok első és második generációjáról mások előttem beszéltek, gondolom, beszélni fognak ezután is, én a környezeti jogokkal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megpendíteni. Nem akarom eltitkolni, hogy Szili Katalin képviselőtársammal mind az előző, mind a mostani ciklusban beterjesztettünk egy törvényjavaslatot, hogy létesüljön egy önálló hivatal, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a környezeti védelem érdekében, és ennek a javaslatnak a fényében is szeretném értékelni Lenkovics Barnabás biztos úrnak és helyettesének a tevékenységét, amennyiben és ahogy eddig maguk is képviselték a környezeti értékeket.
Ennek a gondolatnak, hogy az ombudsmannak, akár legyen általános állampolgári jogok biztosa, akár legyen egy speciális környezetvédelmi ombudsman a jövő nemzedékek érdekében, az az értelme, egyszerű, a televíziónézők számára is érthető nyelven fogalmazva, hogy olyan világot adjunk át utódainknak, amelyben ők is emberi módon élhetnek, hogy - egy kicsit poétikusabban fogalmazva - az utódainktól kaptuk kölcsön a Földet, és ezért nem szabad visszaélni a hitükkel és a bizalmukkal, és nem szabad tönkretenni a Földet olyan értelemben, hogy már ne tudják használni. Ez a kérdés persze mindig fölmerült az emberi civilizációban, de az ember az amúgy örvendetes technológiai, tudományos fejlődés során a XX-XXI. században jutott el odáig, hogy globálisan is maradandó kárt tud, tudna okozni a Földnek - lokálisan egyébként eddig is megtette. Ha kétezer vagy háromezer évvel ezelőtt Cipruson lett volna környezetvédelmi jogok biztosa, akkor talán megakadályozta volna, hogy Cipruson a teljes erdőmennyiséget kivágják, azokat a hatalmas erdőket, amelyek a szigetet egykor borították, ezekből a fákból építették a hajdani görög világ összes hajóit, gályáit, és azóta sem állt helyre a vegetáció Cipruson, azóta is szárazság és hőség van, és nincs megfelelő víz, óriási kincs a víz, mert az ember két- vagy háromezer évvel ezelőtt maradandó kárt okozott a szigetnek.
Arra kell törekednünk, hogy globálisan ilyen tragédiák ne történjenek meg velünk, és látni kell azt, hogy piacgazdasági viszonyok között a gazdaság szereplőit, a tőkét igen nehéz meggyőzni arról, hogy profitjuk rovására is környezetvédő politikát folytassanak, a politika pedig - akik ebben a Házban itt ülünk, tudjuk - négyéves ciklusokban gondolkodik, és sajnos a legjobb szándék mellett sem fér bele mindig ezekbe a négyéves ciklusokba egy hosszú távú, 50-100 éves következményekkel számoló környezetvédelmi gondolkodás is.
(A jegyzői széket Nagy Nóra foglalja el.)
Ilyen körülmények között a legtöbbet a zöldszervezetektől várhatnánk, a zöldszervezetek, a civil szervezetek azonban érthetően saját maguk által választott célokat tűznek ki, e célok megválasztásában sok az egyéni vélemény, érzelem, indulat, ez így helyes, hiszen a civil szervezeteket politikus ne bírálja fölül. De talán így történhetett meg az, hogy a megújuló energiaforrások fontosságát ismerve is néhány zöldszervezet éppen a megújuló energiaforrások, például a szélkerekek ellen lép fel, vagy ellenzi a folyami hajózást, vagy egyértelműen és célzottan az atomerőművekre koncentrál, miközben az évi több tízezer megbetegedést, halált okozó, egész környezetünket tönkretevő és nem mellesleg háborúkat is indukáló olajipari lobbival szemben gyakorlatilag egyetlen zöldszervezet sem lép föl határozottan, vagy azért, mert gyengék, vagy azért, mert más okok, más összefüggések miatt ezt nem tartják helyesnek. Ezért van tehát szükség egy olyan személyre és intézményre, aki egyrészt nem a civil szervezetek érzelmi, indulati töltésével, hanem komoly szakmai háttérrel cselekszik, másrészt ugyanakkor független mind a gazdasági szférától, mind pedig a politikai szférától, legalábbis a négyévente váltakozó kormányzati felállástól.
A szocialista frakció ebben a tekintetben tisztességesen minden kormányzati ciklusban ugyanazt az álláspontot képviselte. 2001-ben egyedül mi támogattuk ebben a Házban azt, hogy létesüljön a környezetvédelmi ügyeknek biztosa, mint mondtam már, Szili Katalin képviselőtársammal terjesztettük be; és amikor az új ciklus megszületett és megnyertük a választásokat, akkor ugyanolyan természetességgel, ugyanolyan szöveggel ugyanazt a javaslatot ismét benyújtottuk, és ezen az sem változtatott, hogy beterjesztőtársam közben a Ház elnöke lett - természetesen nem ebben a minőségében, hanem egyszerű képviselőként nyújtotta be ezt az indítványt.
Meg kell említeni a Védegyletnek a nevét, amely komoly támogatást adott számunkra ehhez a javaslathoz, és különböző tudományos szervezeteket, így például a Közép-európai Egyetemet, amely egész napos szemináriumot is rendezett erről a témáról, és nagyon fontosnak tartottuk, hogy foglalkoztak vele.
(14.20)
Azt is meg kell említenem, hogy a kormányzati padsorokban egy képviselőtársam, Illés Zoltán mindent megtett azért, hogy ez a javaslat valóra váljon. Sajnos, eltelt két esztendő, és meg kell mondani, hogy mindmáig nem sok történt ebben az ügyben. Kormánypárti képviselőként sem szeretném elhallgatni ezzel kapcsolatban csalódásomat.
Ugyanakkor biztató tény, és ezt nyíltan és őszintén elmondom, hogy Lenkovics Barnabás és Takács Albert biztos urak mindent elkövetnek azért valóban, hogy maguk pótolják ennek a környezetvédelmi ombudsmannak a szerepkörét; tevékenységükben hangsúlyosan megjelent és jelen van a környezetvédő értékek tisztelete, az, hogy fölhívják erre a figyelmet, és ezt mindenképpen nyugtázni kell. Valóban nem az én dolgom annak eldöntése, hogy milyen formában valósuljon meg a környezetvédelmi, a harmadik generációs környezeti jellegű emberi jogok védelme. Lehet, hogy a jelenlegi modell is alkalmas erre, amennyiben komoly támogatást kap ahhoz, hogy szakmailag még szélesebb háttérre támaszkodjék, és természetesen a zöldszervezetekkel való párbeszédben el is fogadják, mint egy zöld, környezetbarát intézményt. Ha ez történik, akkor, ha nem is a mi szándékunk valósul meg, de a jó ügy teljesülése természetesen sokkal fontosabb.
Annyit szeretnék még ezzel kapcsolatban elmondani, hogy Devánszkiné Molnár Katalin képviselőtársam a környezetvédelmi bizottság nevében egyébként értékelte az önök környezetvédelmi tevékenységét, és mint a bizottság tagja, alelnöke ezt csak magam is elismerni tudom.
Záró gondolatként azt szeretném mondani, hogy arra is tettünk egy négypárti előterjesztést - sajnos ez is egyelőre valahol a parlamenti folyosókon kering -, hogy jöjjön létre Magyarországon a fenntartható fejlődés nagybizottsága, amely azt vizsgálná, hogy a fenntartható fejlődés, tehát egy környezetbarát, emberi és természetközeli jövő megvalósítása érdekében milyen intézkedések születnek ebben az országban. Nagyon szeretnénk elérni azt, ha a parlament az önök jelentéséhez és az éves költségvetéshez hasonlóan minden évben megvizsgálná, hogy a fenntartható fejlődés ügyében az országban milyen változások történtek, és ezt a jelentést ugyanúgy el kellene fogadni, mint az éves költségvetést; ez alkalmat adna arra, hogy egy évben legalább egyszer az ország a fenntartható fejlődés, a környezet állapotára koncentráljon.
Sokat mondják azok, akik a televíziót ilyenkor figyelik, vagy a parlament munkáját nyomon követik, hogy miért annyi gyűlölködés, miért annyi pártharc folyik a parlamentben. Valamennyi pártharc szerintem persze természetes, de ha minél többet beszélnénk a jövőről, arról, hogy az emberek tudnak-e élni a glóbuszon, milyen jövőre várhatnak maguk és utódaik ezen a Földön, akkor nagyobb lenne a tisztelet a parlament iránt is, és talán elhinnék, hogy valóban az emberiség, a magyar társadalom és a természet javáért tevékenykedünk.
Köszönöm a beszámolójukat, és magam biztos el fogom fogadni. Köszönöm. (Taps.)
