DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Országgyűlés! Hatéves ciklusunk feléhez közeledve most harmadszor állunk a tisztelt Ház plénuma elé a 2003. évről szóló beszámolónkkal. Mivel a 2001-ről és 2002-ről szóló beszámolónk során egyes képviselők szóvá tették az új biztosokhoz benyújtott panaszok számának csökkenését, nem kimondva, de sugallva, hogy a visszaesés oka esetleg a személyükben is kereshető, most nem büszkén és nem is örömmel - hiszen a panaszok számának emelkedése nem örömteli esemény -, egyszerűen csak objektív tényként számolunk be arról, hogy az általános biztosokhoz benyújtott ügyek száma az előző évi 3860-ról 4540-re, 17,5 százalékkal, az érkezett ügyekben szereplő panaszok száma 4936-ról 6331-re, 28,5 százalékkal emelkedett. Ezzel gyakorlatilag helyreállt az intézmény immár kilencéves működésének átlaga, de ami ennél sokkal fontosabb, visszaállt, visszaerősödött a panaszosoknak, azaz a társadalomnak az intézménybe vetett bizalma.
Bizonyítja ezt az is, hogy egy nem régi közvélemény-kutatás szerint a jogállami intézmények bizalmi rangsorában az ombudsmanok a negyedik helyet foglalják el. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy 2002-es beszámolónkat az Országgyűlés 100 százalékos szavazati aránnyal fogadta el. Ez nem csupán az Országgyűlés bizalmát jelezte saját biztosai iránt, de biztatást és ösztönzést is jelentett a további munkánkhoz. Természetesen ezzel nem azt kívántam mondani, hogy beszámolóinkat ezentúl csak 100 százalékkal szabad elfogadni, hanem a köszönetemet kívántam kifejezni, és jelezni azt, mennyire fontos az úgynevezett jogállami alapintézmények számára a politika és különösen az Országgyűlés ösztönző bizalma.
Beszámolónk hagyományos nyomtatott változata szándékunk szerint rövidebb, az általánosítható tapasztalatokra koncentrálva lényegre törőbb és ugyanakkor ezáltal tartalmasabb lett. Viszont minden egyes eset lehet fontos és tanulságos, nem csupán az ügyben érintettek, hanem más hatóságok és állampolgárok, az ő országgyűlési vagy helyi képviselőik, a médiumok és a társadalomkutatók számára, ezért a technika lehetőségeit kihasználva a több mint 200 befejezett ügyet egy CD-lemezen jelentettük meg. Természetesen mind a kötet, mind a CD-lemez tartalma korszerű számítástechnikai hálózatunknak köszönhetően folyamatosan hozzáférhető az OBH internetes honlapján.
2003 egyébként ünnepi év is volt a magyar ombudsmani intézmény életében, ugyanis tíz évvel ezelőtt, 1993-ban fogadta el az Országgyűlés az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvényt, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényt, amely egyben a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról is rendelkezett. Erről az eseményről 2003. december 10-én a négy országgyűlési biztos “Tízéves a magyar ombudsmantörvény” címmel a Magyar Tudományos Akadémián szervezett konferencián emlékezett meg, amely konferencia fővédnöke dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke volt, az ünnepi előadást pedig dr. Kukorelli István alkotmánybíró úr tartotta az intézmény immár történeti létrehozásáról. Az országgyűlési biztosok az évforduló alkalmából pályázatot írtak ki tudományos dolgozatok alkotására, amelynek eredményét ezen a napon hirdették ki. A díjnyertes pályaműveket egy ünnepi kötetben jelentetjük meg az Országgyűlés Hivatala segítségével.
2003-ban a korábban kialakított informatikai stratégia alapján, megalapozva az elkövetkezendő évek esetleges fejlesztéseit is, jelentős infrastrukturális fejlesztésre került sor, amely a műszakilag is jelentősen elavult hardver- és szoftverelemek cseréjét és ezzel egy teljesen új számítástechnikai rendszer kiépítését eredményezte. Sikerült a mai kor igényeinek jobban megfelelő kommunikációs, kompatibilitási és rendszer-menedzselési rendszert kiépíteni, amely, ha a szükséges anyagi források is rendelkezésre állnak, kiindulásul szolgálhat az elektronikus ügyintézés kifejlesztéséhez.
Változatlanul gondot jelent viszont, hogy székházunk jogi sorsa továbbra is rendezetlen; jogcím nélkül lakunk egy olyan épültben, amelyre még használatba vételi engedély sincs. A velünk társbérletben lakó gazdálkodó szervezet, egy bank nem hagyta el az épületet, évente több költözést kell végigszenvednie a hivatalnak - mindig más-más szervezeti egységét költözteti a bérleményébe -, minden egyes költözés rongálja a közösen használt, egyébként szépen felújított épületrészt, és esetenként fennakadást okoz a hivatal működésében. Nincs tudomásunk arról, hogy ebben a közeljövőben változás lenne, mert sem hivatalunk, sem ismereteink szerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság költségvetésében nem biztosítottak megfelelő fedezetet az épület tulajdonjogának vagy legalább az épület teljes bérleti jogának megszerzésére. Ehhez kérnénk ismételten az Országgyűlés segítségét.
2003-ban jelentős szervezeti átalakulás történt az intézményben. Hosszas előkészítés után, 2003. március 1. napján hatályba lépett az új szervezeti és működési szabályzat. A változás lényege az, hogy valamennyi biztos és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, munkatársai is önálló, szervezetileg elkülönült irodában folytatják tevékenységüket, és a biztosok közös hivatala a korábbi évek gyakorlatától eltérően ezen időponttól nem végez érdemi jogi előkészítő tevékenységet; e körből csak a panaszok felvételével és az iratok kezelésével kapcsolatos feladata maradt meg.
(11.20)
Ez természetesen létszám-átcsoportosítással is járt. Átszervezés után a közös hivatalban azok a feladatok kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyeket valamennyi biztos részére végeznek.
2003-ban is folytattuk a megyei munkalátogatásokat, ha a korábbiaktól részben eltérő módon is. Közös, kihelyezett ügyfélfogadással összekötött munkalátogatást tettünk májusban Békés megyében; novemberben az általános biztos irodája Komárom-Esztergom megyében, az általános helyettes pedig decemberben Veszprém megyében tartott célvizsgálatot. A megyei munkalátogatások most is sikeresek és eredményesek voltak.
Az Országgyűlési Biztosok Hivatala először vett részt és állított fel sátrat a Sziget-fesztivál civil falujában. Az országgyűlési biztosok és munkatársaik minden nap több programmal várták a fesztivál látogatóit. Több témakörben, többek között a környezetvédelemről, a fogyatékkal élők jogairól, az eutanázia alkalmazásának alkotmányossági kérdéseiről, a drogpolitika aktuális kérdéseiről és a drogbetegek személyes adatainak védelméről tartottak előadást, pódiumbeszélgetést folytattak az ombudsmanok szerepéről az előítéletek, a hátrányos megkülönböztetések elleni küzdelemben és a társadalmi szolidaritás erősítésében. Közvetlen személyes beszélgetéssel, játékokkal segítették a látogatókat abban, hogy megismerjék a hivatalt, az országgyűlési biztosok tevékenységét és nem utolsósorban saját alkotmányos jogaikat. Az érdeklődésre való tekintettel részvételünket az idén is tervezzük.
A közös hivatalban működik az információs szolgálat is, amelynek forgalma évről évre növekszik. 2003-ban 5229 telefonhívást fogadtunk - 2002-ban 3423-at -, s 1053-an jelentek meg személyesen azért, hogy a folyamatban lévő ügyükben érdeklődjenek, további iratot adjanak le, illetve általános információt vagy időpontot kapjanak személyes meghallgatásra. Az információs szolgálat átlagos havi forgalma 524 fő volt, ami az előző évhez képest szintén 33 százalékos növekedést mutat. Ebben a számban nem szerepelnek azok a panaszosok, akik az ügyintéző személyének ismeretében közvetlenül hozzájuk fordultak telefonon.
2003-ban a korábbi évekhez képest is jelentősen emelkedett a panasziroda forgalma. 1120 panaszost hallgattak meg munkatársaink, és ebből 890 új panaszos volt, a többiek a folyamatban lévő ügyük állásáról kértek tájékoztatást vagy a korábbi előadásukat egészítették ki. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik-ötödik panaszt az irodán keresztül veszünk fel, és egyben jelzi, hogy az állampolgárok minden technikai újítás ellenére ragaszkodnak a személyes kapcsolaton alapuló ügyintézéshez. Azt is tapasztaltuk, hogy egyre több panaszos kér személyes meghallgatást kifejezetten az ombudsmantól, aminek - ésszerű korlátok között - igyekszünk is eleget tenni.
Ezt a növekedést azzal sem sikerült megállítani, hogy az év végéig hivatalunk minden jegyzőhöz és a nagyobb közszolgáltatók ügyfélszolgálatához is eljuttatta a “Mikor és hogyan forduljunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosához?” címet viselő brosúrát, amely nemcsak tájékoztat az országgyűlési biztosok hatásköréről, eljárásának feltételeiről, elérhetőségéről, hanem egy arról leválasztható részt is tartalmaz, amelyen a panaszos kérelmét közvetlenül előterjesztheti. Kimutatásaink szerint csupán hetven ügyfél nyújtotta be panaszát ezen a nyomtatványon, arról viszont nincs adatunk, hogy a kapott tájékoztatásnak köszönhetően hány hatáskörhiányos ügyben fordultak helyettünk a megfelelő fórumhoz, ami szintén pozitív eredmény. 2003-ban a panaszosok többsége, 78 százaléka írásban kereste meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, és az előző évhez képest megduplázódott a hivatalból indított eljárások száma.
Változatlan az a tendencia, hogy a városokban élők számarányuknál nagyobb mértékben fordulnak az országgyűlési biztosokhoz. Míg a lakosság nem egészen kétharmada él városban, a panaszoknak csaknem háromnegyede tőlük érkezik, és 2003-ban 566 panasszal emelkedett is a városokból érkező panaszok száma. Ez az adat arra figyelmeztet, hogy sajátos marketingtevékenységünket a községek irányában javítanunk kell. Markáns különbség van azonban a városok és a főváros között is. Bár a statisztikai adatok szerint évről évre csökken a fővárosban lakók száma, részesedésük az országgyűlési biztoshoz érkezett panaszokból nem csökken, sőt esetenként növekszik is ez az arány. 2002-ban 30,9 százalék, 2003-ban 32,11 százalék volt, az ország lakosságának viszont 2003-ban már csak 17 százaléka lakott Budapesten. A főváros primátusa tehát nemcsak kulturális, gazdasági, politikai s a többi téren, de a jogtudatosság és az alapjogvédelem szintjén is kimutatható.
Ha a panaszok típusonkénti megoszlását nézzük, megállapíthatjuk, hogy számottevő változás az előző évhez képest nem történt. Most is öt ügycsoportból származik a panaszok közel 50 százaléka. A szociális tárgyú panaszokhoz - amelyekből számszerűen ötvennel többet nyújtottak be, mint az előző évben - felzárkóztak a föld-, kárpótlási és birtokvédelmi ügyek. Az előbbiek részesedése a panaszokból 6,9 százalékról 6,18 százalékra csökkent, a földügyeké viszont 1 százalékkal, 5,8 százalékról 6,82 százalékra emelkedett. Bár egy-egy százalékkal csökkent a büntető- és büntetés-végrehajtási, illetve a polgári jogi ügyek aránya, az ilyen tárgyú panaszok még mindig listavezetők. Továbbra is megközelíti a 10-10 százalékot az egészségbiztosítási, a nyugdíj-biztosítási és a munkaügyek, illetve az építési, a helyiség- és lakásügyek aránya, és ezen két ügycsoportban a beadványok száma és aránya is emelkedett.
A leginkább jelzésértékűnek kell tekinteni - és ezt példaként kiemelem -, hogy az egészségügyi ellátást sérelmező panaszok száma jelentősen megemelkedett. 2002-ben 86 panaszt nyújtottak be az egészségügyi ellátást sérelmezve, ezek száma 2003-ban meghaladta a kétszázat. Arányuk 1,7 százalékról 3,17 százalékra emelkedett. Ahogyan általánosságban igaz, hogy az ombudsmani beszámoló az állampolgárok panaszain keresztül tükör az alapvető jogok tényleges érvényesüléséről, annak kritikus pontjairól, úgy különösen igaz ez most az egészséghez való jogot illetően. Ezen a területen több ajánlásunkkal is jelentős eredményt értünk el, és én eredménynek tekintem azt a tényt is, hogy az Országgyűlés egészségügyi bizottsága volt az egyetlen, amely év közben is napirendjére tűzte három jelentésemet a közös erőfeszítés nagyobb sikere reményében. Azóta ez az emberi jogi, a honvédelmi és a környezetvédelmi bizottságban is követésre talált.
Egyre többen, ma már a panaszosok több mint 10 százaléka tájékoztatást, felvilágosítást vagy valamilyen, nem egyszer anyagi segítséget kér a biztosoktól. Az előbbieket lehetőségeinkhez mérten megadjuk, de azt már nem vállalhatjuk, hogy egy per várható kimeneteléről nyilatkozzunk, legfeljebb az adott ügyben releváns jogszabályokat ismertethetjük. A segítséget kérőknek legjobb esetben is csak abban adhatunk tanácsot, hogy a problémájukkal hova fordulhatnak. Az ilyenfajta segítségnyújtás új lehetősége nyílt meg az idén a nép ügyvédje intézményhálózat kiépülésével, ami a rászorulók mellett részben rajtunk is segít azáltal, hogy tehermentesít minket az úgynevezett hatáskörhiányos ügyekben.
Ugyancsak növekszik azoknak a panaszoknak a száma és aránya, amelyekben különböző jogszabályok tartalmát kifogásolják. Ezek száma 2003-ban a 2002. évi 232 esettel szemben 342 volt, s ezzel részesedésük meghaladta az 5 százalékot. Szintén egyre többen fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy a panaszolt szervet kártérítés fizetésére kötelezzük. Az ilyen panaszok száma kevés ugyan, de szinte megduplázódott, 87-ről 157-re emelkedett.
Az OBH-ba működésének kezdete óta 2003. december 31-ével bezáróan csaknem 60 ezer panasz érkezett. Ezen panaszok 96,2 százalékának elbírálását a beszámolási időszak végére befejeztük. A beszámolási időszak kezdetén még volt 24 olyan panasz, amelyeket 2000-ben nyújtottak be, ezeket elbíráltuk. Ma csak hét olyan ügyünk van, amelyek két évnél, és 67, amelyek egy évnél régebben érkeztek. Ezek a régebbi ügyek viszonylag bonyolultak, szerteágazóak, nem egynek munkatársunk időközbeni távozása miatt több előadója is volt. A 2003. évi nagyobb érkezés mellett ezek a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy bár 2003-ban szinte ugyanannyi panaszt, 4976-ot intéztünk el, mint 2002-ben - akkor 5153-at -, ügyhátralékunk 1,7 százalékról 3,79 százalékra növekedett.
(11.30)
Tisztelt Országgyűlés! Munkánk mennyiségi növekedése és egyidejűleg minőségi színvonalának további emelése egyaránt indokol egy felvetést: az általános biztosok eddig nem kértek a maguk irodái számára sem dologi, sem személyi bővítést, részben mert szerények voltunk, részben mert a közös székház jogi sorsának megoldatlansága előbbre való. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy az adatvédelmi biztos, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, több más kormány-, illetve miniszteri biztos esetén mód volt hatáskörbővítésre, személyi és dologi fejlesztésre is.
Álláspontunk szerint ezek a fejlesztések nem mindig egy átfogó, összehangolt koncepció részei, számos tisztázatlan kérdést, olykor ellentmondást hordoznak magukban. Az általános biztosok hatáskörébe tartozó számos alapjog védelme - a család- és gyermekvédelem, a szociális biztonság, az egészséghez való jog, a környezethez való jog, a tulajdon védelme, a közrend és a közbiztonság s a többi - szintén nagyobb figyelmet és továbbfejlesztést érdemelne. Az alanyi és alapjogi védelem differenciált intézményrendszerének átfogó koncepcióját nem az ombudsmanoknak kell kidolgozniuk, de az ombudsmani intézmény mint az Országgyűlés alkotmányos alapjogvédelmi intézménye, rangjához méltó figyelmet kell hogy kapjon a szétszórt, improvizált, alacsonyabb szintű fejlesztésekkel szemben.
Ezen a problémán segítene az, ha az országgyűlési biztosok is maguk tehetnének javaslatot - az Alkotmánybírósághoz, az igazságszolgáltatáshoz és a Számvevőszékhez hasonlóan - a saját éves költségvetésükre. Ez a megoldás terjed az Európai Unió tagországaiban, ezt ajánlotta az EU ombudsmanja, Nikiforos Diamanduros úr is 2003. októberi látogatásán a miniszterelnök úrnak és az Országgyűlés alelnökének is. A megoldás nem csupán a minőségi fejlesztés, de egyúttal az intézményi függetlenség további alkotmányos garanciája is lehetne.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Végezetül ismételten megköszönöm munkánkhoz a bizottsági meghallgatásokon már idén is megtapasztalt támogató bizalmukat és szíves figyelmüket. (Taps.)
