DR. PÉTERFALVI ATTILA
DR. PÉTERFALVI ATTILA
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2003-as esztendő az adatvédelmi biztosi intézmény történetének jelentős éve volt. Jelentős, hiszen hosszas előkészítő munka után ebben az évben fogadta el az Országgyűlés az adatvédelmi törvény módosítását, amely lezárt egy korszakot az adatvédelmi biztosi intézmény történetében. Hiszen a korábbi, kötelezés nélküli ombudsman helyére egy erős hatósági vagy hatósági jellegű jogkörrel rendelkező biztos lépett.
A módosítások jelentős része ez év január elsején lépett hatályba. A hatáskör megnövelése gyakorlatilag az uniós jogharmonizációs módosítások keretében történt meg. Ezúton jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy nem azért volt szükség erre a módosításra, hogy a biztos kellő súllyal rendelkezzen abban a vonatkozásban, hogy állásfoglalásait, ajánlásait elfogadják - ez e nélkül is megtörtént volna, hiszen minden évben elmondjuk, hogy az ombudsmani ajánlások elfogadása a különböző adatkezelőknél, vizsgált szervezeteknél messze 90 százalék fölött van; ebben az időszakban, amely a módosítás óta eltelt, mindössze egy vagy két ízben kellett erre a jogszabályi rendelkezésre hivatkoznom.
A 2003. év azért is jelentős volt, mert ekkora állampolgári figyelem még nem övezte az adatvédelmi biztos irodájának munkáját. Az adatvédelmet érintő ügyek száma több mint 70 százalékkal emelkedett, az információs szabadsággal kapcsolatos ügyek száma 140 százalékkal nőtt, és az Unióhoz való csatlakozással is összefüggő kérdés, hogy jelentősen megsokasodtak a jogszabály-véleményezéssel kapcsolatos feladatok. Ez számokban kifejezve megduplázódást jelent, tehát több mint 100 százalékkal nőttek az általunk véleményezett jogszabályok.
A beadványok statisztikai feldolgozása kapcsán azt észleltük, hogy az állampolgárok egyre érzékenyebbek az információs önrendelkezési joguk megsértésére, vagyis ha valaki elveszti integritását saját adatai felett, azonnal veszélyben érzi a magánélete biztonságát, és fellép a jogai érvényesítéséért. Ez a fajta attitűdváltozás kimutatható és nyomon követhető a beadványok megfogalmazásában is, hiszen az érintettek egyre precízebben, megalapozottabban fejtik ki álláspontjukat, és a panaszügyek egyre bonyolultabbak, a szélesebb összefüggésekre is rávilágítanak. Tehát az állampolgári érzékenység nemcsak a számokban, hanem a panaszbeadványok megfogalmazásában és a tényállásokban is nyomon követhető.
Ezt támasztja alá az is, hogy az 1609 ügy több mint felében magánszemélyek, illetőleg állampolgárok kérik a segítségünket a magánszférájuk megvédése érdekében. Minden évben elmondjuk, és ez fokozottan igaz az elmúlt évre is - az arányait tekintve még inkább igaz, mint eddig -, hogy elmaradnak a sajtó képviselőinek az indítványai. Ugyanakkor az is elmondható az elmúlt évre, és ez talán indokot is jelenthet erre, hogy a sajtó, a média képviselői az álláspontomat viszont rendkívül sok esetben kérték ki interjúk keretében. Csak az elektronikus interjúk száma meghaladta a 300-at az elmúlt évben.
Az adatvédelmi biztosi intézmény működése óta ez az első év, amikor egyértelműen kimutatható, hogy a legtöbb panasz a különböző gazdasági társasági formában működő magánadat-kezelők tevékenységét sérelmezte. Ez azt jelenti, hogy a mobilszolgáltatók, a direkt marketingcégek, a közüzemi szolgáltatók, a pénzintézetek adatkezelése sok esetben ellentétes az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel. De felhozhatnám, hogy emelkedett még a munkáltatókkal szemben megfogalmazott panaszbeadványok száma is, továbbá a fegyveres és rendvédelmi szervekkel szembeni beadványok száma is megnőtt az elmúlt évben.
Hogy a különböző adatkezelők adatkezelése sok esetben ellentétes az adatvédelmi törvénnyel, erre példa az is, hogy több ízben kellett a nyilvánossághoz fordulnom a különböző személyazonosító igazolványok másolásának gyakorlatát kifogásolva. A panaszügyek esetében az információs ágak közötti aránymegosztás rendre változatlan marad, és ez tehát igaz a 2003. évre is, vagyis a közérdekű adatok kezelését sérelmező panaszbeadványok százalékos arányban 10 százalék alatti arányt képviselnek a panaszbeadványok számához viszonyítva.
(12.00)
Az előbb említett panaszbeadványok számának növekedése óriási többletterhet rótt az iroda munkatársaira. Az ügyek torlódása természetes, de csak átmenetileg fogadható el. Az ügyek intézési határideje sajnálatos módon megnövekedett, ugyanakkor ha azt a kérdést tesszük fel, hogy hány százalékot képvisel azon beadványok száma, amelyekre az első hónapban érdemi választ adtunk, ez 40 százalékos arányt képvisel. Ez számszerűségében romlott az előző évhez képest, arányát tekintve romlott, számszerűségében azonban meghaladta az előző évet a panaszbeadványok számának növekedése miatt.
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni munkatársaimnak azt a munkáját, amellyel az iroda tevékenységének jó hírnevét és szakmai megalapozását továbbra is elmélyítették, és természetesen ezt a többletterhelést ilyen arányban el tudták viselni. Ez évtől kezdve azonban sajnálatos módon nagy javulásra nem számíthatunk, hiszen az elmúlt évi megnövekedett ügyforgalomhoz képest 50 százalékos további növekményt regisztrálunk, ugyanakkor a kormány a költségvetési tartalékkeret terhére biztosított új létszámot, tehát ebből talán elfogadható lesz a munkatársak munkaterhelése is.
A 2003. évi beszámoló a már megszokott tagolás szerint tartalmazza a különböző adatkezelők, így a rendőrség, adóhatóság, önkormányzatok, egészségügy, távközlési szolgáltatók, munkáltatók, hitelintézetek, biztosítótársaságok, áruküldők, sajtó, levéltári és tudományos kutatás, a valóságshow-k vizsgálatát követően született biztosi állásfoglalásokat, megállapításokat. Természetesen jelen felszólalás keretei között csupán arra lehet szorítkozni, hogy az adatvédelemmel és információs szabadsággal, valamint a jogszabály-véleményezésekkel kapcsolatban a legfontosabb tapasztalatokat felidézzük.
Az adatvédelmi biztos esetjogában időről időre megjelennek az új nyilvántartási rendszerek létrehozására irányuló törekvések, illetve a különböző adatkezelések összekapcsolását tartalmazó tervezetek. Már az első, 1995-96. évről szóló beszámolóban is azt állapította meg az adatvédelmi biztos, hogy a közigazgatási adatkezelés centralizálása alkalmas lehet arra, hogy általa is korlátozzák az információs önrendelkezési jogot, és sértsék az ágazati felelősséget a közigazgatásban.
A 2003. évben is több elképzelés, jogszabálytervezet tartalmazta a polgárok személyes adatainak új nyilvántartási rendszerekbe szervezését, illetőleg a már meglévő nyilvántartások új vagy újnak feltüntetett cél érdekében történő összekapcsolását. Természetesen az adatvédelmi biztos következetes joggyakorlata alapján ezeket a törekvéseket rendre el kell utasítanunk. Közös vonásuk e tervezeteknek, hogy sok esetben az állami szervek elégtelen működését próbálják új nyilvántartások létrehozásával korrigálni.
Ennek kapcsán viszont meg lehet említeni olyan jogszabálytervezeteket is, amelyek az adatvédelmi biztos munkatársainak hathatós közreműködésével, véleményezésével jöttek létre, ugyanakkor a parlamenti szakban olyan adatkörökkel is kiegészült, amelyet már a biztos nem véleményezett, ez az egységes foglalkoztatásügyi nyilvántartás, amelyet a mostani módosítás keretében sikerült csak olyan formára hozni, amelyet az adatvédelmi biztos előzetes véleményezés kapcsán értékelt, és azt állapította meg, hogy adatvédelmi szempontból ez a rendszer elfogadható. Természetesen a gyakorlatban ennek a hónapnak a végéig utóellenőrzés keretében, a működése során fogjuk ezt a rendszert vizsgálni.
Az adatvédelmi biztos tevékenységének külső kontrolljaként három döntést lehet az elmúlt évre vonatkozóan megemlíteni. Ebből egy döntés bírósági döntés, a parkolótársaságok adatkezelését minősítette a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek. Ezt az álláspontot képviselte a korábbi adatvédelmi biztos is, ez egy hosszas visszás helyzetet zárt le, és két alkotmánybírósági döntést szeretnék még megemlíteni.
Az egyik alkotmánybírósági döntés a parlamenti vizsgálóbizottságok adatkezelése vonatkozásában mondta ki, hogy törvényt kell alkotni ennek az adatkezelésnek a szabályozására. A bizottsági meghallgatásaim során jeleztem, hogy készséggel állok rendelkezésre, amennyiben megszületik a jogszabálytervezet, illetőleg ezt megelőzően már a koncepció véleményezésére is. A másik alkotmánybírósági döntés pedig egy, a pénzügyminiszterrel történt sikertelen egyeztetést követően a számlaadási kötelezettséget előíró miniszteri rendelet egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésére született meg.
A 2003. év folyamán különböző ajánlásokban és közleményekben összegeztem a személyes adatok kezelésével kapcsolatban lefolytatott vizsgálatok tapasztalatait. Ezekről a nyilvánosságot is tájékoztattam; csak a teljesség igénye nélkül szeretnék egyet-kettőt megemlíteni. Ez volt a valóságshow-kba jelentkezők személyes adatai kezelésének vizsgálatát lezáró ajánlás, valamint az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvény alapján az információs önrendelkezési jog és az információszabadság érvényesüléséről szóló ajánlás; ilyen volt az internetes állevélküldő szolgáltatás adatvédelmi összefüggéseiről szóló ajánlás, illetőleg megemlíthetném az MMS-, illetve a webkamerák használatával kapcsolatos közleményt, valamint az országos, illetve helyi népszavazásokhoz, népi kezdeményezésekhez kapcsolódó, egyéb aláírásgyűjtések adatvédelmi szempontjairól szóló állásfoglalást.
Az adatvédelmi ügyek kapcsán az állampolgárok beadványai alapján, illetőleg a statisztikai számok alapján levonható az a következtetés, hogy az utóbbi néhány évben az állampolgárok információs önrendelkezési jogát már-már kritikus mértékben korlátozza a hatalom, illetőleg a gazdaság, a nagy és kis testvér. Utalni szeretnék a különböző beléptetőrendszerekre, kamerákra, motozásokra, igazoltatásokra, telefonlehallgatásokra. Ezt kedvezőtlen tendenciának tartjuk, és adott esetben az Országgyűlésnek is fel kellene emelnie a szavát ennek a kedvezőtlen tendenciának a megakadályozása érdekében. Ebből a szempontból a különböző jogvédő szervezetek összefogását is szükségesnek tartanám, hiszen fölmerülnek olyan kérdések is, amelyekre Takács Albert kollégám is utalt. Ilyen például az iskolai beléptetőrendszerek alkalmazása, ami nyilván csak részben az információs önrendelkezési jogot sértő megoldás.
(12.10)
Számos más állampolgári alapjogot is sérthet, illetőleg amennyiben konkrét jogsértés nem valósul meg, akkor is újragondolását jelentené ezeknek az eszközöknek az alkalmazására, mennyiben célszerű ezeket alkalmazni. De természetesen ezek olyan kérdések, amelyek már meghaladják az adatvédelmi biztos kompetenciáját, ezért jeleztem a különböző jogvédők közötti összefogás vagy esetleges közös fellépés szükségességét.
2003-ban születtek meg azok a jogszabályok, amelyek nemcsak kiterjesztették a közérdekű adatok megismerésének jogát, de megszüntették az eddigi jogértelmezési bizonytalanságot az üzleti titok és a közérdekű adat konfliktusában, és látványos előrelépést hoztak az elektronikus információszabadság terén. Az elmúlt évek egyre-másra kirobbanó korrupciós ügyei erősítették azt a jogalkotói szándékot, hogy precízen meg kell jelölni mindazon, a gazdálkodói tevékenységgel kapcsolatos adatok körét, amelyeket nem lehet üzleti titokra hivatkozással a nyilvánosság elől elzárni. A többfordulós szakmai vita során az adatvédelmi biztos valamennyi érdemi észrevételét beépítették a tervezetbe, és ezután fogadta el a parlament az úgynevezett üvegzsebtörvényt. Az így megalkotott jogi normák az információs szabadság terén lényeges előrelépést jelentettek.
A törvény végrehajtására született kormányhatározat alapján a miniszterek és a fejezetgazdák kötelesek intézkedési tervet készíteni az állampolgárok hiteles és közérthető tájékoztatására. Az intézkedési tervet az adatvédelmi biztosnak véleményeznie kell. Természetesen az információs szabadság garanciáit erősítő jogszabályi változások végrehajtásának tapasztalatait nem lehet még leszűrni, azonban félő, hogy a változások túl gyors üteme kihatással lehet a végrehajtás eredményességére is. Ezt látszik talán alátámasztani, hogy az elmúlt évben mindössze az Oktatási Minisztérium és az Alkotmánybíróság küldte meg véleményezésre az intézkedési tervet. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy az Oktatási Minisztérium által készített szabályzatot, amelyek egyrészről a kötelezően közzéteendő információkra, másrészről pedig a kérelemre közzéteendő információkkal kapcsolatos eljárásokra született, olyan jónak találtuk, hogy mintaszabályzatként ajánljuk a többi tárca felé.
Az adatvédelmi biztos irodája rendkívül sok jogszabályt véleményezett az elmúlt évben. Ahogy említettem már, ezeknek a száma megduplázódott, 352 jogszabályt kaptunk meg véleményezésre. Az a tendencia is megfigyelhető, hogy a jogszabály előterjesztői már a jogszabály megszövegezését megelőzően, a koncepció kidolgozásának a keretében is véleménykéréssel fordulnak az adatvédelmi biztoshoz. Ilyen felkérésektől nem zárkózunk el, hiszen egy esetlegesen elhibázott elképzelés alapján megalkotott jogszabály kedvezőtlenül befolyásolhatja az információs önrendelkezési jogot, illetve az információszabadság érvényesülését.
Végezetül szeretném megköszönni az Országgyűlés különböző bizottságainak azt a munkát, amelyet az elmúlt évi jogszabály-véleményezések kapcsán, illetőleg a beszámoló megtárgyalása kapcsán folytattak.
Köszönöm szépen. (Taps.)
