DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! A tulajdonhoz való jog az egyik legfontosabb alapjoga a magyar társadalomnak, az alkotmányban is így szerepel. A magyar társadalomnak a nyolcvanas évek végétől azzal kellett szembesülnie, hogy az ingatlantulajdonosok nem érezhetik magukat biztonságban, nem tudhatják biztonságban ingatlanukat, de még azzal is találkozhattak és szembesülhettek az emberek, hogy az ugyancsak az alkotmányban garantált lakhatáshoz való joguk is sérülhet.
A rendszerváltást megelőzően és az azt követő időszakban rendszeressé váltak az ingatlan-visszaélések. Egyre többeket fosztottak meg, részben vagy egészben önhibájukon kívül ingatlanuktól, bérlakásuktól. Az átalakulási folyamatban rejlő gazdasági és szociális problémák, az évtizedekig fennállott rendszerek megváltozása során jelentkező működési zavarok alapot adtak a különböző ingatlan-visszaélések kimódolására és elkövetésére. Létrejöttek ugyan új szervezeti formák, jogi szabályozások, de ezek kezdeti hiányosságai, az eljárási szabályok kijátszhatósága, az ügyintézés nehézkessége, ellenőrizetlensége felbátorította a bűnözőket. Ebben az időszakban az általános jogbizonytalanság miatt is csökkent a jogkövető magatartás iránti igény, a jogkövető magatartás társadalmi elismertsége.
A korábbi tanácsi bérlakás-elidegenítés - a nagyfokú társadalmi igény alapján - ekkoriban felgyorsult, a korábbi bérlők nagy tömegei, többségükben sajnos felkészületlenül, az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségeket nem ismerve, ennek következtében a rájuk háruló felelősséget kellően át nem érezve ingatlantulajdonossá váltak.
De baj volt a megmaradt bérlakásállománnyal is. Az ehhez kapcsolódó gazdálkodás, a szociális és lakáspolitikai célú pénzeszközök felhasználása döntő mértékben azokhoz az önkormányzatokhoz került át, amelyek a jelentős feladatukhoz megfelelő jogi szabályozással ekkor még nem rendelkeztek. Döntő fordulat volt ugyan az 1993. évi LXXVIII. törvény, az úgynevezett lakástörvény, amely a jogi kereteket megadta, de nem minden önkormányzat tudott ehhez megfelelő rendeleti szabályozásokat hozzárendelni. S a legnagyobb hiba talán az volt, hogy a szükséges anyagi forrásokat sem biztosították ekkor az önkormányzatoknak.
A rendszerváltás vesztesei, a munkájukat elvesztők, illetve a magukra maradt idősek, betegek körében megindult egy olyan nagymérvű elszegényedés, amely ahhoz vezetett, hogy egyre nagyobb adósságcsapdába kerültek. Hamar kialakult körükben a tetemes közösköltség- és közüzemidíj-hátralék, és a helyzetük szinte kilátástalanná vált. A lakhatási költségek emelkedését nem követte a szociális támogatási rendszer erősödése, a nyugdíjrendszer megfelelő átalakítása, a tartozásállomány megfelelő központi vagy helyi kezelése; mások - éppen megélhetésük biztosítása érdekében - a reálisnál nagyobb kockázatot vállaltak, vállalkozók lettek, hiteligénnyel léptek fel, és annak zavarai bizony hátrányosan érintették őket.
Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatosan elkövetett cselekmények társadalmi veszélyessége igen jelentős. Az áldozatok, a sértettek az életük során megszerzett legjelentősebb vagyontárgyukat és/vagy lakhatási lehetőségüket vesztik el végérvényesen, így válnak hajléktalanná, jobb esetben szívességi, megtűrt lakáshasználóvá. Az ingatlanokkal való visszaélések a jogrendszerbe és az ingatlan-nyilvántartás közhitelességébe vetett bizalmat ássák alá, és a valós számadatokhoz képest nagyobb fokú veszélyérzetet keltenek az ingatlantulajdonosokban, a lakásbérlőkben és az ingatlant vásárolni vagy bérelni kívánókban is. A napvilágra került ingatlancsalások gyanút, bizalmatlanságot keltenek az ingatlanközvetítők, a hitelező pénzintézetek, az eljáró ügyvédek, a közreműködő közjegyzők, a bírósági végrehajtók, a rendőrök, az ügyészek, de - valljuk be - még a polgári peres, illetve büntetőügyekben eljáró bírók személyével szemben is.
(9.50)
A maffiatevékenységet - s itt szeretném hangsúlyozni, hogy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység nem valódi maffiatevékenység, nem egy egész országra vagy egy nagy területre kiterjedő, összefüggő hálózat folytatja ezeket az ingatlan-visszaéléseket - olyan kisebb-nagyobb csoportok végzik, amelyek erre szakosodtak, amelyek megtalálták a buktatókat, a hiányosságokat a jogrendszerben, az intézmények működésében, és egymás tevékenységéről talán nem is tudva folytatták azokat a tevékenységeket, amelyeknek a végén az előbb felsorolt súlyos következmények bekövetkeztek.
A maffiatevékenység összetett tényállási elemeinek a szervezett bűnelkövetés minden kétséget kizáró bizonyítottságának hiánya, valamint az ezen elkövetői magatartások összes és ezen belül a vagyon elleni bűncselekményekhez képest mért igen kis száma ellenére az volt megállapítható, hogy az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban elkövetett cselekmények igen súlyos következményekkel járnak. Ezt ismerte fel már a 90-es évek végén a BRFK, a Budapesti Rendőrfőkapitányság, amikor létrehozta a Kaptár csoportját, amely ma már alosztályként működik.
De ez nem volt elegendő. A károsultak, a Sors-Társak Egyesülete petícióval fordult a parlamenthez, a parlament elnök asszonyához, és a parlament elnök asszonya kiadta e petíciót megválaszolásra. Sok helyről érkezett jó válasz, és az alkotmányügyi bizottság, a rendészeti bizottság, valamint az önkormányzati bizottság megalkotta azt az albizottságát, amely úgy híresült el, hogy az úgynevezett lakásmaffia-albizottság. A pontos nevünk természetesen az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság volt. Munkánkat széles körű, feltáró jellegű munka jellemezte, és hadd büszkélkedjem el azzal, hogy politikamentes, csak az ügyre koncentráló munkát végeztünk. Ezért köszönet jár az albizottság valamennyi tagjának, köszönet jár az anyabizottságoknak és mindazoknak, akik munkánkhoz segítséget nyújtottak.
Nagy fokú társadalmi figyelem övezte a munkánkat, a minisztériumok, a főhatóságok, az eljáró hatóságok részéről nagy fokú segítséget kaptunk. Sokan, magánszemélyek írták meg a véleményüket, álláspontjukat, és nagyon nagy segítséget kaptunk magától a Sors-Társak Egyesületétől, akik anyagaikkal, tapasztalataikkal folyamatosan velünk voltak, együttműködtek velünk. Sokan félreértették az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság működését, vizsgálóbizottságnak tekintették, így egyedi ügyekkel is fordultak hozzánk, és nagyon sokan olyan ügyekkel, amelyek ugyan ingatlannal összefüggésben voltak, de igazából még nyomában, csírájában sem volt fellelhető a lakásmaffiára jellemző együttműködési szervezettségi elem.
Szeretném jelezni, hogy albizottságunk befejezte a munkáját, jelentését letette az anyabizottság asztalára, és hatan önállóan úgy döntöttünk, hogy országgyűlési határozati javaslatot terjesztünk önök elé. Ennek az volt a gyakorlati jelentősége, hogy kicsit egyszerűbb, kicsit gyorsabb legyen az országgyűlési határozati javaslat majdani kezelése, hiszen mi, hatan könnyebben tudunk egyeztetni az esetlegesen benyújtandó módosító indítványokról, amelyek már szép számban érkeztek. Nyitottak vagyunk ezekre a módosító indítványokra, meg fogjuk tárgyalni, és a bizottsági üléseken már tudjuk támogatni, illetve a nemleges véleményünket is kifejtve fogunk ezekről nyilatkozni.
Szeretném elmondani önöknek, hogy csak és kizárólag összehangolt kormányzati, minisztériumi, főhatósági és helyi önkormányzati munkával lehet az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet végleg visszaszorítani. Nem vagyunk naivak. Nagyon jól tudjuk, hogy mindig is lesznek ingatlan-visszaélések, mindig lesz olyan, aki belekerül valamilyen olyan csapdába, amelyből nehezen menekülhet ki. Nekünk az volt a feladatunk, hogy azt tárjuk fel, hogy ennek milyen jogszabályi, intézményi működési, gyakorlati okai voltak, és ezt az albizottságunk elvégezte. Ezeknek a sűrítménye jelent meg az országgyűlési határozati javaslatban.
A legfontosabb kérdés az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos működési zavarok milyen következményekkel jártak. Arra a végkövetkeztetésre kellett jutnunk, hogy igen, az ingatlan-nyilvántartás 90-es évektől bekövetkezett helyzete sajnálatos módon alapot adott arra, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések bekövetkezzenek.
Ma már viszont örömmel tapasztaltuk, hogy picit talán a tevékenységünk hatására is, felgyorsul a tetemes ügyirathátralék felszámolása. Ahogyan mondani szokták, pénzt, paripát, fegyvert nem sajnálva, ma már tizennyolc megyében lényegében nincs ügyirathátralék, Pest megyében számottevően csökkent az ügyirathátralék. Viszont a legnagyobb probléma ma is a sokat emlegetett Fővárosi Kerületek Földhivatalánál, azaz a fővárosi földhivatalnál tapasztalható, de ott is hatalmas előrelépés történt. A hátralékok kezelése azért volt fontos, mert amíg lehetőség van arra, hogy akár egy soronkívüliséggel vagy egy szabálytalanul végrehajtott soron kívüli eljárással megkeverjük a kártyákat, addig az ingatlannal visszaélőknek módjuk volt ezt kihasználni, ezt ingatlancsalásra felhasználni.
Szeretném még jelezni, hogy számottevően csökkent a nepperek jelenléte a Fővárosi Kerületek Földhivatala előtt is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy vélhetően már a belső földhivatali kapcsolatok is visszaszorultak. Erre viszont a jövőben is ügyelni kell, mert amíg nepper áll a földhivatal előtt, addig valaki odabent, a kapcsolat még működik, még létezik, ezért innen is kérem az illetékeseket, hogy minden esetben nézzék meg, mi történik a földhivatali ügyintézés során.
A jogszabályi hátteret is meg kell változtatni az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan. Tervezzük és tervezte már a kormány is, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó összes jogszabályt áttekinti, és ehhez az albizottságunk számottevő segítséget adott az ötleteivel, javaslataival. Csak egyetlenegy dologra hadd hívjam fel a figyelmet: például jelenleg az ügyfél nem kap rögtön iktatószámot, ha bemegy a földhivatalba. Ezt egy normálisan működő rendszerben szinte elképzelhetetlennek tartaná bárki.
A Fővárosi Kerületek Földhivatalán kívül is szeretnénk, ha mindenütt, mindenkor, az egész országra kiterjedően nem lenne ügyirathátralék, és mindenütt maximálisan betartva a rájuk vonatkozó szabályozást végeznék a földhivatalok a munkájukat. Ehhez viszont szükséges, hogy legyen kormányzati segítség, legyen hozzá költségvetési támogatás, hiszen az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerét folyamatosan karban kell tartani, és ehhez viszont pénz kell, ehhez segítség kell úgy a költségvetéstől, mint a kormányzattól.
A büntetőeljárások rendszerében is meg kellett találnunk azokat az elemeket, amelyek az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység kialakulásához, illetve virágzásához vezettek. Amint az előbb említettem, a BRFK-n megalakult az a bizonyos Kaptár alosztály, amely ezt elkezdte vizsgálni, és azt tapasztaltuk, hogy másutt nem nagyon figyeltek arra, hogy vajon tényleg egy polgári peres eljárásnak tűnő következménnyel szemben valóban lehet, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés vagy egy más jognyilatkozat erőszak, fenyegetés vagy megtévesztés hatására keletkezett-e.
Szeretném jelezni, ma már elindulnak a nyomozások. Az ügyészség szigorúan felügyeli a nyomozás menetét. Tudomásunk van arról, hogy újból elrendeltek nyomozást, a megtagadó határozatot felülvizsgálva újból nekiláttak az ügyek felderítésének. Hisszük, hogy ma már senki nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a portáról elküldik, hogy tessék bírósághoz fordulni, ez nem rendőri cselekmény. Kérem az országos rendőrfőkapitány úr további segítségét, kérem a budapesti rendőrfőkapitány úr további segítségét, és őszintén remélem, hogy a megyékben is megfelelő felkészültségű, speciális felkészültséggel rendelkező rendőrök fognak a jövőben tevékenykedni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megnéztük azt is, hogy a Közjegyzői Kamara, az Ügyvédi Kamara és a Bírósági Végrehajtói Kamara mennyiben érintett az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységekben. Az Ügyvédi Kamara az első pillanattól kezdve főben járó bűnnek tekinti, ha valaki visszaél az ingatlanra vonatkozó jogosultságával, illetve kötelezettségével. Tudunk számos esetről, amikor a kamarából kizárták az ügyvédet ingatlannal kapcsolatos visszaélés miatt.
(10.00)
A közjegyzői kamara az elején tiltakozott az érintettség megállapításától, jelenleg már egyértelművé teszik, hogy ők is komolyan foglalkoznak azzal, nehogy egyetlen közjegyző is bekerüljön ebbe a rendszerbe. Egyébként volt olyan közjegyző, aki maga hívta ki a rendőröket, amikor ingatlancsalóval találkozott. A legtöbb problémánk a Bírósági Végrehajtói Kamarával volt, de az utóbbi időben, az utóbbi pár hónapban ők is komolyan veszik azt, hogy figyelniük és őrködniük kell a saját kamarájuk tagjai tevékenysége felett. Ebben kérjük az Igazságügyi Minisztérium segítségét is, és őszintén remélem, hogy együttműködésünk eredménnyel fog járni.
Szeretném jelezni, hogy az ügyészség az első pillanattól kezdve együttműködött velünk, illetve megtette azokat a lépéseket, amelyek az ingatlan-visszaélések visszaszorítása érdekében szükségesek. 2003-tól egy olyan statisztikai nyilvántartást is vezetnek, amelyben végre nyilvánvalóvá válik, hogy mely ügyek tartoznak a lakással, ingatlannal kapcsolatos visszaélések körébe, és ez is egy hatalmas előrelépés.
A bíróságokról is néhány szót. Természetesen a hatalommegosztás tiszteletben tartandó elve alapján erről az albizottságunk igazán nem alkothatott véleményt, mindenesetre annyit engedjenek meg nekem, hogy kérjük a bíróságokat, hogy akár polgári eljárásban, akár büntetőeljárásban folyik előttük a büntető- vagy polgári ügy, legyenek figyelemmel arra, hogy olyan helyzetbe került emberekről van szó, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nagyon súlyos élethelyzetbe kerültek, nehéz velük kommunikálni, nehezen fogalmaznak, nehezen képviselik érdekeiket, és bizony még azt is tapasztaltuk, hogy néha az ügyvédek sem szívesen állnak segítségükre. Remélem, hogy a jövőben ezt is meg fogja oldani a majd a peres ügyekben is feladatot vállalni tudó úgynevezett nép ügyvédje rendszer.
Szeretnénk jelezni: nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy egy olyan társadalmi közegben működjenek az ingatlannal kapcsolatos eljárások, amelyben mindenki tudja a maga helyét, szerepét, és mindenki felelősséggel végzi azt. Ezért az önkormányzatok, illetve a Belügyminisztérium felé is megfogalmaztunk igényeket, kéréseket, a Belügyminisztériumtól a kormányon keresztül azt kérjük: tegye lehetővé, hogy az önkormányzatok mindegyike pontosan és precízen értelmezhesse a lakástörvényben meghatározott feladatait, azt a saját rendeleteiben helyesen alkalmazza, és tudjon segítséget nyújtani azoknak a rászorultaknak, akiket az ingatlanmaffiák esetleg még most megtalálnak.
Hogy mire gondolok pontosan? Ez az az eset, amikor önkormányzati bérlakást cserélnek valamiféle vidéki ingatlanra. Ez a vidéki ingatlan lehet egy jó állapotú, tényleg lakható ingatlan is, de nagyon sokszor az ingatlanmaffia - elnézést a kifejezésért - putriba költöztetni kívánja a volt lakásbérlőket. Ilyenkor az önkormányzatok megkérhetik a másik önkormányzatot, hogy nézzék meg, végezzenek környezettanulmányt, nézzék meg a helyszínt, nyilatkozzanak a lakás lakhatóságáról, és igen, bizony meg lehet tagadni akkor a cserét, amennyiben nem megfelelő a másik csereingatlan.
Szeretnék néhány nevet felemlegetni, azokét, akik nagyon sokat segítettek nekünk. Végig velünk volt az Országgyűlés adatvédelmi biztosának munkatársa, az ombudsmani hivatal képviselői, köszönet nekik, sokat segítettek. Az adatvédelmi biztos például abban segített, hogy pontos és precíz megoldásokat találjunk azokra az on-line kapcsolatos garanciális elemekre, amelyeket az ügyvédek, a földhivatalok egymás között fognak tudni használni, és például az ügyvédek arra is, hogy őket se csapják be, ők is tudják pontosan, hogy aki előttük megjelenik, az bizony nem egy ingatlancsaló, hanem a valódi tulajdonos valódi igazolványokkal, valódi személyazonossággal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok mindent mondhatnánk még erről az egész tevékenységi körről, szeretném, ha az országgyűlési határozati javaslat mielőbb megszületne. Társaimmal együtt kérem önöket, működjünk abban is együtt, hogy a lehető legrövidebb időn belül az országgyűlési határozat megszülessék, és a kormány megkezdhesse, illetve folytathassa azt a munkát, amelyet az ingatlan-visszaélések ügyében már megkezdett, illetve amelyet ők is támogatnak.
Köszönöm mindenkinek a segítségét, köszönöm az együttműködést, és abban reménykedem, hogy a mi albizottságunk működése példa lesz a további parlamenti vizsgálóbizottságok, feltáró jellegű bizottságok és albizottságok működéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és várom módosító indítványaikat. (Taps.)
