DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim a vitában nagyon sok mindent elmondtak már eddig az albizottság működéséről, és én nem szeretném szaporítani a szót e tárgykörben, hiszen az ember leginkább azokat tudná elismételni, amelyekről már Devánszkiné Molnár Katalin képviselőtársam, Kosztolányi képviselőtársam és Hajdu képviselőtársam is beszélt. Én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében annyit hadd tegyek röviden hozzá ehhez a tájékoztatóhoz, vitához, parlamenti eszmecseréhez, hogy mi a magunk részéről az albizottság munkáját rendkívül jelentősnek érezzük. Jelentősnek érezzük egyfelől a téma miatt. Nyilvánvalóan a magyar társadalom egy jelentős részét felháborították azok az események, amelyek az úgynevezett lakásmaffia tevékenysége kapcsán történtek. Nemcsak az érintettekről van itt szó, hanem minden jó érzésű magyar polgárról, akiknek az igazságérzetét és a jogrendbe vetett hitét sértette mindaz, ami történt.
Az Országgyűlés helyesen döntött, amikor felállította ezt az albizottságot, és nem csekély munkával, sokak segítségével van most előttünk az az anyag, amely konkrét megoldásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan lehetne elejét venni mindazoknak a visszásságoknak, amelyek a magyar közigazgatás sajátos rendszere és a magyar jogszabályok sajátos rendszere miatt és természetesen jó néhány rossz szándékú ember tudatos visszaélése miatt alakultak ki. Tehát ebből a szempontból a bizottság munkája szerintem nagyra értékelendő, mert valóban egy súlyos társadalmi igazságtalanságot próbált orvosolni.
Az eredményesség oldaláról nézve is érdemes a bizottság tevékenységénél megállni egy pillanatra. Az elmúlt időszakban itt, a magyar parlamentben sajnos azt láttuk, hogy a különböző bizottságok, albizottságok vagy akár vizsgálóbizottságok a tevékenységükben eredménytelenek. Ez a típusú üzenet nagyban alááshatja a magyar demokrácia tekintélyét, hiszen azt látja a politika és a közélet iránt fogékony közönség, hogy a köz ügyeit olyan módon intézik a parlamentben, a népképviselet házában, hogy képtelenek a különböző politikai pártok megállapodni bizonyos kérdésekben, illetve nem képesek bizonyos korlátokon túltekintve, elfogulatlanul vizsgálni egyes kérdéseket. Ez különösen a vizsgálóbizottság tevékenységére áll, hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a magyar parlament az 1990-es években, tehát a rendszerváltás utáni első években - körülbelül '96-97-ig volt jellemző - rendkívül jól működő és nagyon komoly jelentéseket a parlament elé letevő vizsgálóbizottságokat tudott produkálni. Onnantól kezdődően viszont állóháború alakult ki ezekben a bizottságokban, és rendszeresen a döntésképtelenség és tehetetlenség volt az eredmény.
Ez az, amire azt a kifejezést használtam, hogy aláássa a magyar demokrácia tekintélyét, azt az érzetet kelti az emberekben, hogy a többpárti parlamenti demokrácia arról szól, hogy a különböző nézetek képviselői képtelenek egymással megegyezni egy olyan XX. századi magyar történelem után, amely Magyarország mögött van, amelyben autokrata és önkényuralmi rendszerek domináltak - lásd a két háború közötti Magyarország Horthy-rendszere, illetve a Kádár-rendszer -, a magyar társadalom jelentős része abban nőtt fel, ahhoz szokott hozzá, hogy egyféle vélemény van, és felülről, paternalista módon mondják meg számára a kijelölt utat. A demokrácia pedig - mint tudjuk - mindig vitákból áll, mindig különböző nézetek ütköztetéséből, és ebből formálódik meg mindig a közjó fogalma. Nos, ezt a hitet, amely a demokráciába vetett hit, ássa alá az ilyen típusú eredménytelenség, amivel az elmúlt időszakban sajnos a magyar parlament tudott elszámolni.
Nos, én ennek az albizottságnak a munkáját ezért is tekintem különlegesnek, mert az utóbbi időszakban egyedülálló, hogy a különböző pártok képviselői teljesen egy irányba, egymásra figyelve, egymás érveit figyelembe véve tudtak dolgozni, és képesek voltak konszenzussal letenni egy jelentést az asztalra.
(10.50)
Ennek a jelentésnek a tartalmáról beszéltek már képviselőtársaim, és ezért említettem azt, hogy ebbe nem akarok belemenni, hiszen azt gondolom, hogy erről még vitatkozni fogunk, a megoldási módozatokról. Nyilván a különböző minisztériumok, a kormány is el fogja mondani ezzel kapcsolatban a véleményét, a képviselők is tesznek ehhez megjegyzéseket, és reményeim szerint formálódik majd egy olyan országgyűlési határozat, amely világos feladatokat és világos határidőket határoz meg.
Számomra a leglényegesebb politikai üzenete ennek a munkának az igazságtalanság orvoslásán túlmenően, amely a sértettek felé oly fontos, és a társadalmi igazságosság mellett is fontos, a másik legfontosabb üzenet az, hogy bizony, ha komolyan vesszük a demokratikus intézmények működtetését, és komolyan vesszük azt az értékrendet, amely a demokrácia és a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadságának értékrendje, illetve a másik politikai véleménye tiszteletének az értékrendje, akkor képesek vagyunk a magyar parlamentben is eredményesen és hatékonyan dolgozni. Tehát csak rajtunk múlik mindig a siker és az eredményesség, nem a demokrácia intézményrendszeréből következik a kudarc, hanem a saját képességeink korlátait mutatja. Nos, íme, itt egy példa, amely megmutatja azt, hogy lehet sikeresen és jól is elvégezni ezt a munkát.
Úgyhogy mi, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében ezért ezt a munkát, ennek a jelentésnek a megállapításait támogatjuk, helyeseljük, és javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a határozati javaslatot az esetlegesen szükséges módosításokkal együtt fogadja el, és minél hamarabb tudjunk tiszta helyzetet teremteni e kusza és eddig átláthatatlan jogi környezetben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
