DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A parlament három állandó bizottságának tagjaiból megalakult albizottság munkájának elismeréseként is értékelhető, de ennél fontosabb, hogy a vizsgált téma súlyának és jelentőségének megfelelően kiemelt időpontban tárgyalhatja az Országgyűlés az albizottság képviselő tagjai által előterjesztett országgyűlési határozatot. Ezért van alkalmam köszönteni a munkánkat televízión és rádión követő kedves nézőket és hallgatókat, amit tisztelettel most meg is teszek.
Munkánk során fontos volt számunkra, hogy mind nagyobb médiafigyelmet kapjon tevékenységünk, hiszen kezdettől fogva tudtuk, hogy a téma felvetésének és a megoldási javaslatok kidolgozásának már önmagában megelőző, preventív hatása van vagy az lehet. Egy civil szervezetnek, a Sors-Társak Egyesületének elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a törvényhozó testület 2002. év végén elérkezettnek látta az időpontot arra, hogy hathatós lépésekre szánja el magát a felismert bűncselekménytípus visszaszorítására.
A munka eredményeként két dokumentum született, amelyet a parlamenti képviselők és a tárca képviselője, a kormányzati szervek kézhez vehettek: az albizottság jelentése és az annak végrehajtására született országgyűlési határozattervezet, amit a bizottság, az albizottság tagjai nyújtottak be. Ez utóbbinak tartjuk most az általános vitáját, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében szeretném leszögezni, hogy a két anyag elválaszthatatlanul összetartozik. Az egymáshoz való viszonyukat úgy jellemezném, hogy a jelentés egy látlelet, egy kórlap, az országgyűlési határozat pedig a recept. Recept arra, hogy miként lehet orvosolni a jelentésben feltárt súlyos társadalmi problémát, visszaszorítani és véglegesen megszüntetni az ingatlantulajdonokkal elkövetett vagy megkísérelt bűncselekményeket.
Mint mondtam, a jelentés látlelet. Az albizottság először a tényállás teljes tisztázására törekedett, átvilágította az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység társadalmi okait, többször, sorozatosan kielemezte az ingatlan-visszaélések elkövetésének magatartásformáit. Elmondhatom társaim nevében is, hogy minden érdekelttel többször, több ízben egyeztettünk. Az érintettek legszélesebb körét meghallgattuk, és az elmúlt év során személyes tapasztalatokat gyűjtöttünk a földhivatalokon keresztül, a bírósági tárgyalótermekig bezárólag.
A jelentés és az országgyűlési határozat együttesen kezelendő. A jelentés leírja a feltárt hiányosságokat, joghézagokat, rámutat a kisebb mulasztásokra és a fegyelmezetlenségek összeadódásából keletkezett súlyos joghátrányok mibenlétére. A két anyag elválaszthatatlan egymástól, hiszen az egyik megmondja, mi a jelenlegi helyzet, és hol van a baj; a másik, az országgyűlési határozat, ami a mai témánk, közel 35 pontban sorolja fel azokat a javaslatokat, azokat a teendőket, amelyek párhuzamos és összehangolt végrehajtása mellett sikerülhet a cél elérése: az ingatlan-bűncselekmény vizsgált típusának végleges felszámolása. A határozat kísérletet tesz arra is, hogy utat mutasson a megelőzés és a társadalmilag igen káros jelenség elkövetésétől történő visszatartás irányába.
Szeretném ismételten aláhúzni, hogy a kormányzati szervektől egységes, összehangolt jövőbeni tevékenységet várunk el. Ezért állítom azt, hogy az albizottság jelentése és az országgyűlési határozat legfigyelemreméltóbb jellemzője annak kiegyensúlyozottsága. Végig szem előtt tartottuk, hogy valamennyi érdekelt önkéntes, belső meggyőződésből fakadó összefogására van szükség a cél aránylag rövid időn belüli eléréséhez. A jövőbeni teendők, intézkedések összetartozását és egyenrangúságát bizonyítandó, a jelentésből most, az általános vitában semmit nem emelek ki külön, nem szándékozom. A 40 oldalas anyag bármelyik részének felemlítése azt a látszatot keltené, hogy ez a feladat fontosabb, a másik meg kevésbé fontos. Az egyik minisztériumnak több a teendője, míg a másiknak kevesebb. Egységes végrehajtást kérünk, az előterjesztő képviselők, és ehhez egyenlő, arányos finanszírozást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a már négy állandó bizottságban több mint ötven képviselő által egyhangúlag támogatott országgyűlési határozat végrehajtásához anyagi eszközökre is elengedhetetlenül szükség van. Ennek biztosítását a Pénzügyminisztériumtól kérjük, és a 2005. évi költségvetésben szeretnénk tételesen kidolgozva látni. A szükséges pénzügyi források nagyságát meghatározni most még nem lehet. Annak kimunkálása közös feladat, de biztos vagyok abban, hogy minden egyes forint, amit az ingatlan-nyilvántartás rendbetételére és a javaslatok végrehajtására fordítunk, százszorosan megtérül. Társadalmi haszna pedig pénzben ki sem fejezhető.
Munkánk során nem törekedtünk arra, hogy egy bonyolult társadalmi-gazdasági átalakulás során felbukkant bűncselekménytípus megjelenéséért kisebb-nagyobb igazgatási, jogalkotói, jogalkalmazói csoport elmarasztalására kerüljön sor. A bűnözőket kell, tisztelt parlament, a csalókat, a megvesztegetőket, a joggal visszaélőket kell megbüntetni, de őket a leghatározottabban. Az áldozatoknak pedig igazságot kell szolgáltatni.
Az töltött el bennünket szomorúsággal, hogy ezt a vizsgált évtizednyi időszakban nemigen tapasztaltuk. Az albizottság megállapításai lehettek volna keményebben fogalmazottak, javasolhattunk volna egyes területeken radikálisabb beavatkozásokat is. A gyors felszíni kezelés helyett a mélyebb, a végérvényes megoldásokat helyeztük előtérbe, szem előtt tartva a jogbiztonság mindenkori erősítését, a jogállam védelmét.
Az albizottság tevékenysége alatt nem állt le a törvényhozás munkája. E területen említenék két témakört, azért, mert ez a két téma bizonyos csalódást okozott a bizottság tagjaiban, ugyanis mostantól kezdve bízunk abban, hogy az országgyűlési határozat jóváhagyását követően már nem történhet meg, hogy folyamatban lévő törvényjavaslat, illetve annak előterjesztője ne vegye figyelembe a bizottsági munka eredményeként született javaslatainkat, ajánlásainkat.
A bizottságban egyetértés volt abban, hogy az ingatlan-bűncselekmények visszaszorításának egyik lehetséges eszköze az ingatlanforgalom jelenleginél több szereplőssé tétele. Erre az elővásárlási jog intézményének kiszélesítése adott volna lehetőséget.
(10.40)
Az albizottság úgy látta, hogy a társasházak tulajdonosainak, tulajdonostársainak nagyobb körben kell biztosítani az elővásárlási jogot, de legalábbis az ingatlanszomszédok pozíciójának erősítése lett volna indokolt. Hasonlóképpen jó szolgálatot tehetne az önkormányzatok elővásárlási jogának lehetővé tétele is. A többszereplős eljárás nem az ingatlanforgalom vagy a lakásmobilitás kárára szolgálna, nem lassítaná azt, de nagyobb biztonságot nyújtana minden résztvevőnek, így az előadónak és a vevőnek egyaránt, az önkormányzatok vagyongazdálkodását pedig egyértelműen segítené.
A társasházi törvény módosításakor az albizottság nem kapott támogatást az elővásárlási jog felülvizsgálatához. Ez a jogterület véleményem szerint nem kellően szabályozott a polgári törvénykönyvben, és a bírói gyakorlat, az ítélkezés azt mutatja, hogy számos igazságtalan döntéshez vezet a jogbizonytalanság. Hasznos felismerés annak egyértelműsítése is, hogy az adásvételi szerződést megkötő eladó és vevő között idővel ugyanebből a jogügyletből származóan érdekellentét alakulhat ki, amely peres eljáráshoz vezethet. A szerződések kötelező ügyvédi ellenjegyzése ilyen esetekre semmilyen megoldást nem kínál. Indokolt lenne felenként külön, azaz saját ügyvéd képviselete az ügyek vitelére, és ezeknek az ügyvédeknek az elévülési időn belül kötelességük lenne az általuk ellenjegyzett szerződésből kialakult jogvitákban a szerződő fél képviseletének ellátása. Ezekben az esetekben sem a költségnövekedés vagy a költségnövelés előidézése volt a cél, hanem a jogbiztonság növelése, a jogvégzett résztvevők felelősségének garanciális növelése.
Az Országgyűléshez már benyújtásra került a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat, szintén tárgyaljuk a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat s ezek módosítását. Ezekben a javaslatokban még nem fedezhető fel az albizottság munkájának az eredménye, itt a kézbesítésre gondolok például, hatósági kézbesítésről van szó a földhivatalok tekintetében. Bízom abban, hogy az országgyűlési határozat elfogadását követően csak olyan törvényjavaslatok kerülnek a tisztelt Ház elé, amelyeket egybevetettek a jelentés megállapításaival, és nagy biztonsággal állítható róluk, hogy nem teremtenek lehetőséget, sőt egyértelműen kizárják az ingatlan-bűncselekmények lehetőségeit. Vannak határozottan pozitív visszajelzéseink, de az albizottság munkájának osztatlan elismerése nem mindegyik tárcára jellemző. Volt olyan minisztérium, amelyik az utolsó pillanatban annak a véleményének adott hangot, hogy az albizottság anyagai nem tükrözik tárcájának vagy más tárcák szakmai álláspontját. Nem, nem azt tükrözi, hanem az albizottság álláspontját tükrözi a véleményünk, és ez így helyes.
Kérem az Országgyűlést, hogy a határozat jóváhagyásával a parlament ellenőrzési funkcióját erősítse. Különösen indokolt ez azért is, mert az is csalódást jelentett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára, hogy az albizottság másfél éves tevékenysége ideje alatt nem jutott dűlőre a Földművelésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium abban az egyszerű kérdésben vagy mindenesetre megoldható kérdésben, hogy a földhivatalok hol helyezkedjenek el véglegesen a rendszerben. A legtöbb, amit közigazgatási államtitkári szinten kaptunk - idézem szó szerint -, hogy hosszú távon mindenképpen indokolt a jogok és a kötelezettségek bejegyzésének bírói felügyelet alá helyezése. Itt nem a jogi megfogalmazással van a gond, hanem a hosszú távon kifejezéssel. Az országgyűlési határozat pontos határidőkkel dolgozik, nincsenek hosszú és rövid távok, mert ezek csak fellazítják a végrehajtást.
Az albizottság tagjai a határozat végrehajtását egyéni képviselői munkájuk részeként is figyelemmel fogják kísérni, és rendszeresen ellenőrzik azokat. Időszakonként szükség lesz annak megvizsgálására, hogy az általam kórlapnak nevezett kórlapon szereplő betegségre jó orvosságot tartalmaz-e a recept, tehát az országgyűlési határozat, és használt-e, esetleg nemkívánatos mellékhatásoktól mentes volt-e. Az albizottság természetesen nem tévedhetetlen, ezért tisztelettel várjuk észrevételeiket, javaslataikat mindkét oldalról.
Az albizottság alelnökeként köszönöm azok mindegyikének segítőkész támogatását és munkáját, akik lehetővé tették, hogy az albizottság munkája a mai napon a Ház elé kerülhessen. Az előterjesztők nevében ígérem, hogy jelentésünkből a tisztelt Ház segítségével nem rövid időn belül, de a jövő év végére zárójelentés készülhet. Ehhez kívánok mindenkinek jó munkát!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
