HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi bizottsági véleményt folytatni szeretném, amelyet akkor megfogalmaztam. Szeretném jelezni, hogy az albizottság tagjaként személyes tapasztalatomat is beleszőném a vezérszónoklatba. Azt gondolom, sokan szereplői annak a témának, amelyet ma a tisztelt Ház tárgyal. Ezeket a szereplőket csak leltárszerűen szeretném fölsorolni: ügyvédek, közjegyzők, ingatlanszakértők, földhivatali munkatársak, illetékhivatalok, cégbíróságok, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Nem teljeskörűen soroltam föl a kört.
Azt gondolom, nagyon sokszereplős dologról beszélünk ma, és nagyon fontos kérdés kerül a parlament elé higgadt légkörben; olyan légkörben, amikor a vizsgálat föltárása során a sok-sok, éppen az előbb fölsorolt intézmények meghallgatása során áll össze az a kép, amely alapján az ingatlanokkal és lakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedéseknek a tisztelt Ház asztalára, majd pedig a kormány asztalára kerüléséről ez az albizottság összeállította javaslatait.
A vizsgálat során azon meghallgatott intézmények, amelyek ehhez a témához valamilyen módon érintettként meghívásra és meghallgatásra kerültek, fontos önkritikát is gyakoroltak saját intézményeik működésével kapcsolatban. Legfontosabbnak a földhivatali nyilvántartás budapesti gyakorlatát tartjuk, személy szerint tartom. Ebben a vezérszónoklatban azért vagyok nehéz helyzetben, mert az albizottságot vezető Devánszkiné dr. Molnár Katalin ezt a területet igen részletesen bemutatta. Az én kis hozzászólásom is erőteljesen erre épült volna. Tény az, hogy a földhivatali nyilvántartás, a földhivatali iktatószámok megkapása, a földhivatali sürgősségi eljárás gyakorlata mind arra mutat, hogy nem véletlen, hogy a földhivatali ügyfélfogadás épületei előtt ilyen szorgalmas önként jelentkezők jelennek meg - úgy hangzott itt el már megelőzően, hogy nepperek -, akik bizonyos összegért soron kívüli szolgáltatásokat nyújtanak.
Ez nem konform egy mai modern ügyfélszolgáltatásban, hogy ott állnak utcán emberek. Én mint ügyfél, nem tudom elintézni, ám 2, 3, 5 vagy 10 ezer forint készpénz számla nélküli lefizetése mellett elintézhető az ügy 48 órán, akár azon a napon vagy pár órán belül. Ez nyilvánosságot kapott a bizottságban, ami a bizottsági tagok témához való őszinte hozzányúlását és tisztességét is jelenti, hogy nem voltak sajtó-, televízió-, botrányos nyilatkozatok, nem voltak pártharcok ebben. Mindenki azt akarta, hogy ezt korrekt módon, a szakmaiság szintjén tárjuk föl, és ne politikai kérdésként kezeljük.
Nagyon fontos volt, február 6-án tartottunk egy ilyen albizottsági ülést, amikor Budapest rendőrfőkapitánya elmondta, hogy körülbelül hány személy van előzetes letartóztatásban ilyen ügyben. Ez azért volt fontos, mert korábban a sajtóban is, még rendőrségi körökből is olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy tulajdonképpen ilyen típusú bűncselekmény nincsen, ilyen típusú nyomozás nem folyik. Ám, amikor a Kaptár csoport fölállításra került, látható volt, hogy Budapesten is ebben szemléletváltozás történt. De akkor már közel 70 fő ilyen ügyben letartóztatott volt, és közel 500 fő gyanúsítottként volt számba véve. Tehát ha csak ennyi volt az egész országban, már akkor is, úgy gondolom, indokolt volt ennek a bizottságnak a fölállítása.
Az a levéltömeg, amelyet módunk volt olvasni a vizsgálat során... - hiszen másfél éven keresztül tartott szép csöndben ennek az albizottságnak a munkája, idős emberek panaszkodtak, különböző áldozatok, beteg emberek, sokszor persze káros szenvedéllyel, mentális problémákkal küzdő családok írtak a helyzetükről, kérték és várták, hogy valamilyen megoldás lesz, ők is olvasták vagy hallották. A gond az volt, hogy tanú szinte nem létezett. Ez mindig valami olyan körülmények között történt, aminek tanúja nem volt.
A másik probléma az, hogy általában formailag az alakiság minden esetben rendben volt, látszólag még az okiratok is hitelesek voltak; a bélyegzőknél fordult elő, amikor X ügyvédi iroda bélyegzőjénél kiderült, hogy az a bélyegző már évek óta nincs forgalomban, de ezzel a bélyegzővel írták meg a szerződést, ezzel a bélyegzővel forgatták ki lényegében bérleményéből, magánvagyonából az érintett családot. Színlelt és akarathibás szerződésekről hallhattunk. Természetesen a közbizalom visszaállítása érdekében, a közhitelesség megvédése érdekében fontosnak tartjuk, hogy ennek az albizottságnak a fölállítására sor került.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az gondolom, ma a jogi keretek vonatkozásában nincsen probléma, azonban e jogi keretek közötti átjárásban vannak olyan joghézagok, amelyekre irányulna az a javaslat, amely ebben a képviselők által aláírt önálló országgyűlési határozatban megfogalmazásra kerülne a kormány részére. Illetve mi kockáztattuk azt is, hogy bontottuk és különböző ágazatok részére is meghatároztunk feladatokat.
Elsősorban azt szeretnénk, ha a kormányzat figyelembe venné, hogy ezeknek a visszaéléseknek a megakadályozása, amire a vizsgálat, úgy gondolom, jó alapot teremtett a föltárását tekintve, és ezeknek a visszaszorítására már a vizsgált időszakban nagyon sok lépést tettünk, eredményes lépést tettünk, úgy gondoljuk. A feltárás továbbfolytatása egyéb kormányzati intézkedéseket igényelne. Mi ezen kormányzati intézkedésekre az anyagban szereplő módon javaslatot tettünk.
Fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzatok, akiknek önkormányzati bérlakásuk vagy nem lakáscélú helyiségük van, ezeket a bérleményeket és azok bérlőit rendszeresen, a szerződésben vállalt feladatok szerint ellenőrizzék. Az önkormányzat, saját bérlőinek szociális helyzetét látva is elébe mehet annak, hogy ne adósodjanak el bérlői, hiszen saját érdeke is, hogy ne adósodhassanak el. Elsősorban családok szociális helyzete húzódik meg amögött, amikor ügyeskedők megtévesztéssel, esetleg fenyegetéssel - erről is tudomást szereztünk -, bizonyos esetekben erőszakkal vagy olyan adatgyűjtéssel, amikor figyelték, hol vannak olyan családok, akiket meg lehetne környékezni, meg lehetne téveszteni, ilyen adatgyűjtésekből tudták őket megtéveszteni. A korábban elhangzottak szerint egy tipikus példa volt, tipikus módszer, hogy egy vidéki lakásba viszik el őket azzal, hogy ez lesz az ő lakásuk a jövőben.
(10.30)
Aztán kiderül, hogy az a lakás három hónapra van bérelve, és három hónap múlva ott dobják ki őket, azon a településen, ahova elhelyezték. Magam is jártam ilyen településen, ahova egy tanyára ideiglenesen kihelyeztek egy családot Budapestről. Még valamennyi pénzt is kaptak annak idején, ahhoz, hogy ott egy-két hónapig tudjanak élni. Ez a módszer nem állja meg a jogbiztonság elvét, és ahol ezt meg lehet csinálni, ott az önkormányzatoknak jobban kell vigyázni arra, hogy a vagyonuk hogyan van kezelve, és mi a vagyonuk sorsa a mindennap kérdésében.
Azért is fontosnak tartom az önkormányzatok szerepét hangsúlyozni, mert elsősorban az önkormányzatoknál kell arra fölfigyelni, hogy olyan hirdetések jelennek meg újságokban, rádióban, szórólapon, ragasztásokon, amelyek azt tartalmazzák, hogy “önkormányzati bérlakást adok el”. Aki ilyet olvas, az eleve kell hogy tudja, vagy legalább annyi információjának kell lenni, hogy ilyen hirdetés törvényesen nem jelenhet meg, illetve olyan hirdetések jelennek meg, amelyeknél csak az van beleírva, hogy lakást adok olcsón. Amikor fölhívjuk telefonon - mi ezt megcsináltuk, többször kipróbáltuk -, akkor azt mondják, hogy ha erre a címre eljön, akkor 5000 forint letétele esetén megmutatjuk a lakást.
Ezt mi többször végigcsináltuk, és kiderült, hogy ezek önkormányzati bérlakások, és mivel megjelölik, hogy melyik kerület, nyilván olyan próbákat csináltunk, amely lakások az én kerületemben vannak, hiszen gyakorló polgármesterként szinte nyomozóvá váltunk, hogy ezeket visszaszorítsuk a kerületben. Nálunk is több tíz ilyen eset fordul elő.
Összefoglalva azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a képviselők által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot támogassák.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
