DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Gusztos Péter, illetve Béki Gabriella képviselőtársaim hozzászólására szeretnék reagálni.
Gusztos Péter képviselőtársam abban ugyanis téved, hogy magának a távoltartó határozatnak a meghozatalához is kell az a bizonyos bátorság. Ön azt mondta, a távoltartó határozat talán arra jó, hogy addig magába szívja a bátorságot. De az igazság az, hogy ahhoz, hogy beinduljon a hatósági eljárás, ahhoz, hogy távoltartó határozat szülessen, már ahhoz is bátorság kell, hiszen valamilyen módon a rendőrséghez kell fordulnia a bántalmazottnak. Tehát sajnos nem lehet felcserélni a folyamatokat. Először a bántalmazottnak kell jeleznie a rendőrség felé vagy valamilyen családsegítő vagy más hatóság felé azt, hogy vele ilyen eset történt, tehát nem tudja megspórolni a bátorságot a bántalmazott.
A másik, amit Béki Gabriella mondott. Az a helyzet, képviselő asszony, hogy a családon belüli erőszak eseteinek egy jelentős részében a rendőrség megtehetné, hogy azonnal 72 órára őrizetbe veszi a bántalmazót. Megtehetné. Nem teszi, ez igaz, de megtehetné, mert ha a rendőr eljut már abba a helyzetbe, hogy őt kihívták azért, mert mondjuk, súlyos testi sértés történt, összevissza verték a házastársat vagy erőszakos közösülés történt, akkor megteheti a rendőr, hogy azonnal elviszi onnan a bántalmazót. A helyzet az, hogy ez nem volt eddig gyakorlat, és én attól félek, hogy ennek a törvénynek a hatására sem válik ez majd gyakorlattá, ugyanolyan körülményes lesz az eljárás. Ámde, ha a bíróságra bízzuk ezt a döntést, a bíróság - amely már ennél jelentősebb korlátozó kényszerintézkedéseket is szokott alkalmazni - valószínűleg nem fog félni attól, hogy ilyen döntéseket meghozzon; a rendőrnek biztosítania kell, hogy a bíró elé állhasson a bántalmazó.
