KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Nem kívánom megismételni, amit Gusztos Péter képviselőtársam említett volt a felvezetésében, de két dologgal kiegészíteném, már ami a bevezetőjét illeti. Nem haszontalan, úgy gondolom, ebben a Házban egy kicsit visszatekinteni arra, hogy mi volt az előzménye annak, hogy megszületett ez a törvénytervezet, és benyújtásra került a parlamentbe. Ahogy Gusztos képviselőtársam is említette, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló egyezmény, rövidített nevén CEDAW-egyezmény még 1982-ben született meg, és különböző kötelezettségeket ró azokra az államokra, amelyek ezt az egyezményt elfogadják és aláírják.
A részes államoknak kötelező belső jogként megalkotni ezt a szabályt, tehát ha Magyarország ezt az egyezményt elfogadja, magára nézve kötelezővé teszi, akkor Magyarországnak kötelessége. Ebből a megfontolásból is született az országgyűlési határozat, amelynek csak egy pontja, itt többször elhangzott, ezen törvény megalkotása. A másik nagyon fontos dolog, hogy az államnak kötelezettségeket ír elő, az állammal szemben kötelezettségeket állapít meg. Kötelezi a részes államot arra, hogy értelmező tevékenységet folytasson. Ez nem egyszerű, hiszen a különböző nyelvekben mást-mást alkalmaznak a családon belüli erőszakra. Ez az eredeti formájában a domestic violence kifejezés, amely a különböző nyelvekben különbözőképpen kerül lefordításra. Itt az elmúlt héten az általános vitában is szinte frakciónként más-más fogalmat szerettek volna meghatározni képviselőtársaim.
Azt megállapíthatjuk, hogy a nők elleni erőszak egyik formája a családon belüli erőszak, és nem mindegyik. Az a törvénytervezet, amelyet a kodifikációban elvégeztek, és a Ház elé terjesztettek, egy szélesen értelmezett hozzátartozói kört definiál, hiszen a korábban fenntartott élettársi viszonyokat is, gyámsági viszonyokat is, partneri viszonyokat is ebbe a körbe vonja, és rendszeresen vagy időszakonként a közös háztartásban élő személyeket is értelmezi alatta. A hagyományos erőszak-értelmezéseken túl, a testi, szóbeli, lelki, szexuális, gazdasági elszigetelésen túl az emberi méltóság rendszeres megsértését is az erőszak egyik formájának tekinti ez a törvény. Úgy gondolom, hogy ezzel a kiterjesztéssel nagyjából meg lehetett határozni azt a kört, amelyet ez érinthet.
Erőszaknak minősül a törvénytervezet szerint a tettleges bántalmazás, fenyegetés, félelemben tartás, nemi önrendelkezés megsértése, közösülésre való kényszerítés, személyes szabadságtól való megfosztás. Tehát itt arról van szó, hogy az államnak ismernie kell a családon belüli erőszak jelenségét, és hatékonyan fel kell lépni a jelenség megelőzésére és hatékony kezelésére. Itt arról is szó van, hogy ez az állam feladata, a hatékony fellépés, ahogy itt többen említették. Az erőszak nem természetes dolog, az erőszak nem magánügy, nem lehet már azzal elintézni, hogy az ő gyereke, azt csinál vele, amit akar. Ismerjük ezeket a régi szép, feudális mondásainkat, hogy pénz számolva, asszony verve. Nem kívánok többet ilyen mondást említeni, bár különböző lexikonokban, illetve könyvekben eszméletlenül sokat lehet találni, a magyar találékonyság ilyen szempontból szinte határtalan.
Azt mondja a CEDAW-egyezmény, hogy nemek szerinti statisztikákat kell készíteni. Ahogy itt említette képviselőtársam, teljesen meg voltam átalkodva ezen az egyoldalú statisztikai adaton. Olyan szempontból értem, Lezsák Sándor képviselőtársamról van szó, hogy próbálna valahogy egyensúlyt találni, csak az istennek nem lehet. Tehát akkor, amikor fehéren feketén nemcsak a statisztikai adatok állítják, hogy a családon belüli erőszak elszenvedői 94-95 százalékban nők és majdnem feleennyi százalékban gyermekek, akkor nem lehet azt mondani, hogy de majdnem fele-fele arányban, vagy majdnem ugyanannyi férfi is elszenvedi.
A nemek szerinti statisztikák mellett, amit nekünk el kell készíteni, és különböző szervezetekhez, többek között az Európa Tanácshoz és az ENSZ-hez is be kell nyújtani, egyébként négyévenként a kormányoknak jelentési kötelezettségük van, ha aláírták az egyezményt, a statisztikának külön ki kell emelni, hogy ezen belül az idősekkel szemben milyen elkövetések történtek, etnikai bontásban is el kell készíteni ezt a jelentést, és ahogy említettem, nemek szerint is.
Azt mondja a CEDAW-egyezmény, hogy az állami fellépés függvényében költségvetési támogatásban is részesíteni kell a program sikeres végrehajtása érdekében, illetve az éves költségvetéseket úgy kell megállapítani, hogy a kitűzött célok maradéktalanul teljesüljenek. Mi ezt a munkát még most kezdtük el nemrégiben. Annak ellenére mondom ezt, hogy nagyon sokan megkérdőjelezik a különböző intézményhálózatok meglétét, a szakemberképzést. Azt hiszem, ebben a Házban el kell mondani, hogy több mint egy évvel ezelőtt már a rendőrség olyan belső intézkedéseket hozott, amelyekkel a rendőrök felkészítésére nagy hangsúlyt fektetett. A különböző ifjúságvédelmi oktatási programokba beemelésre kerültek a családon belüli erőszak fejezetei, és ezekben a képzésekben kiemelten foglalkoztak ezzel.
A Szociális és Családügyi Minisztérium több képzést, tanfolyamot hirdetett és szervezett, ahol kizárólag szociális területen dolgozó szakembereknek tartottak képzést, az Oktatási Minisztérium a pedagógusok számára tartott ilyen képzést. Ezen túlmenően a Szociális Minisztérium elkészítette azokat a protokollokat, amelyekkel egy-egy ilyen jelenség leírását meg lehet határozni. Ezen túlmenően kézikönyvet készítenek, ezen túlmenően szórólapokat készítettek, ezen túlmenően olyan kiadványokat szerkesztettek, amelyek a társadalom felé tesznek felvilágosító munkát.
A CEDAW-egyezmény mellett megemlítettem az előbb az Európa Tanács közgyűlési határozatát, ez 2002-ben született, és a nemzeti jogalkotók felé tett egy sürgető intézkedést, hogy tiltsák meg a családon belüli erőszak minden formáját. Következésképpen, ahogy említettem, itt egyenes út vezetett ezen törvénytervezet megszületéséhez. A 2003-as Európa tanácsi határozat, amely Magyarországon, ahogy említette Gusztos Péter képviselőtársam, szinte ugyanazon a napon jelent meg az a 15-16 napos kampány, amelybe a kiállítás is illeszkedett... - ennek célja az Európa tanácsi határozat értelmében, hogy érzékennyé tegyék a társadalmat a családon belüli erőszakra, ösztönözzék az áldozatokat arra, hogy lépjenek elő, fedjék fel az ilyen atrocitásokat, és ösztönözzék a hatóságokat arra, hogy avatkozzanak közbe; ahogy említettük, nem magánügy.
(19.30)
Nézzük meg, mi a törvény célja! Elsődlegesen nem célja ennek a törvénynek az, hogy büntessen, hanem hogy a távoltartás intézményét bevezesse a magyar jogrendbe, beillesztve a nemzeti bűnmegelőzési stratégiába, hiszen ez a stratégia megfogalmazta, hogy célja a családon belüli erőszak visszaszorítása. Nem könnyű feladat, azt hiszem, ezt mindannyian megállapíthatjuk, hiszen különböző szervezetek munkáját kell összhangba hozni, összehangolni, a rendőrségét, a bíróságét, az önkormányzatokét, a gyámügyesekét, a családsegítő szervezetekét és természetesen egyéb civil szervezetekét is.
Sokan felvetették, hogy nem illeszkedik semmilyen hagyományos jogágba. Igen; az Európai Unió országai, amelyek ilyen törvényt alkottak, ők is úgy alkották meg ezeket a szabályokat, hogy előtte nem volt tapasztalat, mindenkinek magának kellett, ha úgy tetszik, az utat kitaposni.
Miről szól? Az embert kitiltjuk saját otthonából, úgy, hogy annak minden terhét vállalnia kell. Vitathatatlan, hogy nem egy egyszerű feladvány, hiszen a törvénytervezet, ahogy itt benyújtásra került, egy jogi eszköz, amihez még számtalan intézkedés kapcsolódhat, olyan intézkedés, amit prompt kell meghozni, ugyanis arról szól, hogy az elkövetőt eltávolítják annak érdekében, hogy egy folyamatot megszakítsanak, hogy ne következzen be esetleg súlyosabb cselekmény a következőkben. Itt az állam felelőssége rendkívül nagy, erre többen utalást tettek már a múlt heti általános vitában is.
Világos határt kell húzni abban, hogy meddig kell a privát szférát tiszteletben tartani. Az áldozat jogai a felfogásunk szerint prioritást élveznek az elkövető privátszférabeli érdekeivel szemben, legyen ez a tulajdonhoz való jog, amiről éppen szó van.
Nagyon nehéz a rendőrség feladata, hiszen a rendőrségnek tisztában kell lennie jogi és erkölcsi küldetésével, egyértelmű jogosítványt kell adni, és egyértelmű hatáskört kell megszabni, és ehhez megfelelő képzést kell biztosítani. Bíróknak, családsegítőknek, védőnőknek, házi gyermekorvosoknak és pedagógusoknak pedig folyamatosan tanulni kell. Úgy gondolom, nem szégyen még egy bírónak sem továbbképzésre járni és tanulni, hiszen egy teljesen új dologról van szó. Tanulni kell az egész társadalomnak.
Engedjenek meg néhány kritikai megjegyzést. Gyimesi József, a Fidesz egyik képviselője a múlt heti felszólalásában jogi torzszüleménynek nevezte ezt a törvényt. Az előbb céloztam rá, hogy senki nem csinált még Magyarországon ilyen törvényt, nem igazán van lehetőségünk arra, hogy valamivel is összehasonlítsuk. Kifogásolta Gyimesi képviselőtársam, hogy tanúvédelmi törvényt nem látnak viszont. A bizottsági ülésen a tárca képviselője elmondta, hogy a jövő évre áldozatvédelmi törvény beterjesztését tervezik, éppen a családon belüli erőszak kapcsán meghozni. Reméljük, hogy ez el is fog készülni a jövő évre.
Miről van itt szó? Eddig rendszerint a család menekült a bántalmazó elől. Most megfordul ez a logikai sor: a bántalmazónak kell a családi otthont elhagynia. Nagyon nagy feladat hárul arra az intézményrendszerre, amit ki kell alakítani, hiszen ha a bántalmazó nem tudja megoldani a maga elhelyezését ismerőseinél, barátainál, rokonainál, akkor a meglévő intézményrendszer valamelyikében kell biztosítani számára helyet. Ez lehet persze a hajléktalanszálló, de úgy gondolom, senki nem kívánhatja, hogy az éppen aktuális vagy éppen beeső hajléktalanokkal kelljen nekik egy fedél alatt lenni 10-20 napig, ha az ideiglenes távoltartásról beszélünk. Ezért az intézményrendszert úgy kell átalakítani, hogy a hajléktalanoktól elkülönülten, más körülmények között lehetőséget teremtsen a bántalmazóknak, hogy a távoltartás időtartamára meghúzzák magukat.
Felvetette Gyimesi képviselőtársam, hogy az önkéntes jogkövetésre nemigen lehet számítani, mert nincs, aki kikényszerítse. Úgy gondolom, hogy az egész magyar társadalom ki tudja kényszeríteni ezt a jogkövetést. Úgy gondolom, ha felrázzuk a magyar társadalmat, felrázzuk a családtagokat, felrázzuk a szomszédokat, felrázzuk a pedagógusokat, a családsegítőket, a gyermekjóléti szolgálat munkatársait, akkor igenis ellenőrizhető az, hogy végrehajtásra kerül-e a távoltartás.
Imre Zsolt képviselőtársam és Soltész Miklós képviselőtársam említette volt, hogy magánéleten belüli erőszakra változtassuk ezt az elnevezést. Nem tudom, hogy miért lenne szükség erre, ez a családon belüli erőszak, úgy gondolom, megfelelő definíció a jövőben.
Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
